Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
takarót legtöbbször a tavaszi árhullámok szakítják fel és mivel ez a folyamat felülről indul, könnyen képződik jégtorlasz, esetleg jeges árvíz. Az egyes vízfolyások jégviszomyai és az egyes évek jégjárása között is jelentős különbségek lehetnek. A nagyobb vízsebesség késlelteti a jégképződést, a sima, egészséges meder a beállást. A kisebb vízfolyások korábban fagynak be és hamarabb tisztulnak meg a jégtől, mint a nagyok. A mellékfolyó nélküli hosz- szabb szakaszok a jégtorlaszok miatt veszélyesek. Csapadékban szegény tél vagy a vízfolyás alsó szakaszain kezdődő lassú enyhülés esetén a jég veszélytelen. Hosszú, hóban gazdag telet követő és felülről meginduló hirtelen melegbetörés könnyen okoz jeges árvizet; a veszély még súlyosabb, ha az árhullám kialakulása után ismét lehűlés következik. b) A tavakon a jégképződés a felszínre korlátozódik. A beállás többnyire hamarosan követi a jégképződés megindulását. A jégtakarót az olvadás gyengíti meg és a hullámverés töri össze. A jégtorlaszok a tavakon a szél hatására alakulnak ki a szélnek kitett partok mentén. A folyók duzzasztott szakaszai a jégjárás szempontjából is átmenetet képeznek a vízfolyás és állóvíz között. A jég megfigyelése a vízmércéknél történik. A viszonylag kevés helyen végzett észlelések — kiegészítve a leszűrt törvényszerűségekkel — általános tájékoztatás céljából hosszabb folyószakaszra, esetleg szomszédos vízfolyásokra is jellemzők. A pillanatnyi helyzetről és a jégviszonyok várható alakulásáról kritikus időszakokban légi felderítéssel lehet közelebbről tájékozódni. 2.342 A főbefogadók jégjárásának ismertetése; a jégokozta rendellenességek A jégviszonyok szempontjából a területünkhöz tartozó Tisza-szakaszt a szolnoki jégjárási adatokkal jól lehet jellemezni. — Az érintett szakaszon az évről-évre megjelenő jég beállásának gyakorisága 80—90% között változik. A Bodrogra a sárospataki, a Sajóra a felsőzsoi- cai, a Hemádra a hidasnémeti adatok használhatók (1. 23. ábra) — E folyókon is évről-évre mutatkoznak jégjelenségek. A beállás gyakorisága a Bodrogon 87%, a Sajón 90% és a Hernádon 97%. A helyi tapasztalatok szerint a jégviszonyok szempontjából kedvezőtlen helyek a Tiszán az éles kanyarok, főleg a nagy falusi és a takta-báji kanyar, de nagyobb veszélyt nem jelentenek. A belvízcsatornákon a műtárgyak hajlamosak eltömő- désre. A Csincse övcsatornán gyakoriak a jégtorlódások, különösen a négyesi hídnál. 2.35 HORDALÉK 2.351 Л hordalékmozgás általános törvényszerűségei A vízfolyásokban mindig van több-kevesebb hordalék, mely lebegve vagy a fenéken mozogva halad. A hordalékot a víz sebességétől (esésétől) függő hordalékmozgató erő ragadja magával; minél nagyobb a sebesség, annál több és nagyobb szemű anyagot képes mozgatni. A sebesség hely és idő szerint változik és ez a hordalékmozgásban is tükröződik. A nagyesésű, felső szakaszokon a meder berágódik, a hordalék főleg kavics. A síkságra kilépő folyó esése hirtelen csökken, a kavics lerakódik és csak a homok megy tovább. A közepes esésű szakaszokon a folyó hordalékmozgató képessége egyensúlyban van a hordaléktartalommal, ezért a meder állandó. A kisesésű szakaszokon már csak igen finom anyag képes lebegve maradni, a meder gyorsan feliszapolódik, a folyó ágakra szakad. A hordalékmozgás a vízfolyás keresztszelvényében is a sebességelosziáshoz igazodik. A legtöbb és a nagyobb szemcséjű hordalék a sodorvonalban halad. A hordalék zömének mozgása nem folyamatos, hanem a vízjárást követi. Árvizek idején megindulnak a mederben előzőleg lerakodott nagyobb szemek is, a hordalékmennyiség ugrásszerűen megnő. Az apadással egyidejűleg megkezdődik a lerakódás, előbb a nagyobb, később a kisebb szemcsék válnak ki a mozgó hordaléktömegből. A meder alakulásában legnagyobb szerepet a viszonylag nagy tartósságú közepes vizek játszanak. A kisvízfolyások hordalék-viszonyait a szélsőségek jellemzik. Itt számottevő hordalékmozgás csak nagyvizek idején van. Kisvízfolyásaink vízgyűjtőjén viszonylag nagy terület áll művelés alatt, ezért a hordalék jórészt a talajerózióból származik. A kisvízfolyásokon szembetűnő a hordalékmozgás függése az esésviszony októl. A nagyesésű szakaszokon gyorsan halad a berágódás, különösen a kevéssé ellenálló üledékes kőzetekben; az eséscsökkenés helyén, a meder gyorsan feltöltődik. Emiatt az előbbi helyen a meder védelmére (burkolás, lépcsőzés), az utóbbin gyakori tisztogatására van szükség. Az állóvizekben is van hordaiékmozgás, bár jóval kisebb mértékben, mint a vízfolyásokban. A hordalékot a hőmérséklet és szél hatására kialakuló belső áramlások mozgatják. A leülepedett anyag jellegzetes szemnagyság szerinti osztályozódást mutat. A keletkező üledék mennyiségét jelentősen befolyásolják a beömlő vizek hordalékosságán kívül a tóban lejátszódó biokémiai folyamatok is. 2.352 Területünk vízfolyásainak horda! ik viszony ai A területen végzett hordalékmérések összesített eredményeit a 24. sz. táblázat tartalmazza. Tekintettel a mérések kis számára, a közölt számértékek tájékoztató jellegűeknek tekintendők. A Tisza Győröcske—Tiszafüred közti szakaszán a hordalék mindenütt finomszemű iszap és homok. Fenn durvább, lefelé mindinkább finomodó homok borítja a medret. Küszöböt képez a Tiszába került Sajó-kavics, mely egészen Tiszakesziig megtalálható, helyenként rossz gázlókat okozva. Üjab- ban azonban a Sajó kavicsa már nem jut a Tiszába, mert az 1905-ben készült tiszadobi átvágással lemetszett tiszakeszi holtmederben lerakódik. A kanyarulatok vándorlása. Cigándtól felfelé igen erős, lejjebb Tiszadobig helyenként már ellen- állóbb a meder anyaga. A Sa jótorok alatti kavics88
