Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)

II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet

zők közti összefüggéseik kutatása céljából több kísérleti területet rendezünk be.

Az országos állomásihálózat elsősorban nem számszerű, hanem minőségi fejlesztést igényel. Ennek keretében a legfontosabb feladat — különösen a kisvízfolyásokon — a jól felszerelt, helyi adottságokhoz alkalmazkodó (országosan kb. 180) vízhozamnyilvántartó állomás kialakítása,. Ez a különféle hidrológiai vonatkozású kérdések megoldásának alapja.

Az országos állomáshálózat megfigyelési anyagára és az azt kiegészítő — rendszerint különleges célú, vagy rövid időtartamú — helyi megfigyelésekre támaszkodva a területi problémákra is megadható a kívánt mélységű válasz. E téren, mind nagyobb feladatok várnak a vízügyi igazgatóságokra, ill. az ott működő mémök-hidrológusokra. A viszonylag ritka, váz-szerű országos állomáshálózat — mint lényegében állandó, törzshálózat —. minőségi fejlesztése mellett törekedni kell a közvetlenül a vízügyi igazgatóságok hatáskörébe tartozó helyi állomáshálózatók kialakítására. Ennek keretében lehetne megoldani a vízfelhasználás mérését, és e hálózaton alapulhatna a vízügyi igazgatóságok operatív vízgazdálkodása, a terület vízkormányzása is.

Mind a vízgazdálkodási üzem, mind az ezt szolgáló hidrológiai tervezés és kutatás hazánkban most kialakuló magasabb foka új mérése és feldolgozási-technikai követelményeket is támaszt az említett országok és a helyi állomáshálózatokkal. a kísérleti telepekkel, és általában a vízrajzi adatgyűi- téssel szemben. E körülmények: a mérési munkák műszerezése, a vízügyi központokból, VÍZIG-ok, öntözővállalatok, vízi főművek. Országos Vízjelző Szolgálat stb.) végezhető, vezetékes ill. rádiós távmérések bevezetése, az adatok többféle szempontból is egyidejűleg lehetséges gyors osztályozását, feldologzását és kiértékelését biztositó gépi adat- feldolgozás alkalmazása, valamint a rendszeresen ismétlődő feladatok végrehajtásának automatizálása. E téren még a kezdeti lépéseiknél tartunk. (Lásd a 2.323 Hidrológiai elő jelzések c. pontot.)

2.3122 A TERÜLETEGYSÉG ÄLLOMÄSAI

A terület állomáshálózatát a ,.Hidrológiai észlelőhálózat” c., 1:500 000 méretarányú térkép szemlélteti. A térkép feltünteti a kísérleti területeket is.

A vízmérceállomás az állomások alaptípusa; vízállásadatokat szolgáltat. A vízállást 2 cm osztás- közű öntöttvas lapvízmércén olvassák le előírás szerint minden reggel és délután, nyáron 7 és 19, télen 8 és 16 órakor. A napi kétszeri leolvasás sem biztosítja azonban minden esetben a vízállásadatsor folyamatosságát. Heves vízjárású vízfolyásokon teljes árhullámok kimaradhatnak az észlelésből, de a nagyobb, ill. nyugodtabb vízfolyásokon sem lehetséges általában a finomabb vízállásingadozások vagy pl. a tetőző vizállások észlelése. E mellett a leolvasott adatokat szubjektív hibák is terhelik. Ezért ma már számos állomáson óraművel hajtott rajzolóvízmérce írja folyamatosan a vízállást.

Az állomások zömét a természetes vízfolyásokra és tavaikra telepítették. A műcsatornák közül sajnos igen kevés van ellátva vízmérceállomással. A vizmércék törzskönyvi adatait és az észlelt szélsőséges vízállásokat a 20. táblázat tartalmazza. A táblázat tájékoztatásul feltünteti a jellemző vízhozamokat is. A határvízfolyások vízhozamának nem az államok között megosztott, hanem a teljes értékét adjuk meg. (Az alkalmazott betűszimbólumok értelmezését lásd a 2.321 és 2.322 alfejezetekfoen,

Vízhozamnyilvántartó állomásnak az olyan vízmérceállomást nevezzük, ahol meghatározták a vízmérce szelvényére vonatkozó víZhozamgörbét, vagyis a vízállások és a vízhozamok közti összefüggést (rendszerint számos vízhozammérés, azaz keresztszelvényfelvétel és egyidejű vízsebességmérés alapján), időnkénti vízhozammérésekkel ellenőrzik ennek érvényességét, és a vízállásészlelések és a vízihozamgörbe segítségével megállapítják a napi vízhozamokat. A napi vízhozamadatok pontossága a vízhozamgörbe, ill. az egyes vízhozammérések pontosságától, az adatsor folyamatossága a vízállásészlelés folyamatosságától (pl. rajzolómércék alkalmazásétól) függ.

Vannak vízhozammérőállomások, amelyeken időszakonként vízhozammérést végeznek, de a vízhozamgörbét nem határozták meg, vlzhozamnyilván- tartást nem vezetnek. Ezek az állomások tehát csak szórványos adatokat szolgáltatnak, nem pedig folyamatos adatsort.

Vízhőfokmérés egyelőre csak a közepes és a nagyvízfolyások, továbbá a nagy állóvizek vízmérceállomásainak egy részén folyik. A mérést higanyos hőmérővel, a partról, a felszínen, naponta egy alkalommal, reggel végzik.

A hordalékmérö állomásokon — amelyek egyben vízhozamnyilvántartó állomások is —, vízhozamméréssel egyidejűleg vett vízminták segítségével meghatározzák a lebegtetett hordaléktöménységet és hordálékhozamot, továbbá hordalékfogóval megmérik általában, a fenéken görgetett hordalék hozamát is. A vízhozam és a hordalékhozam kapcsolata igen laza, ezért a hordalékhozam-adatsor megbízhatósága egészében véve csekély.

Valamennyi állomás a hónap elején küldi be adatait a VITUKI-ba, de van néhány kiválasztott állomás, amely naponta táviratilag jelent, sőt kiépülőben, van az automatikus távjelző-rendszer is, amelynek 1960-ban két állomása, Rajka és Budapest van vezetékes állandó összeköttetésben a VI- TUKI vízjelző szolgálat központjával.

Az általánosabb értelemben vett vízjárás eddig felsorolt elméletein kívül a vízkészletgazdálkodás számára a párolgási-, csapadék- (és hó-) adatok ismerete is igen fontos. Ezeket azonban nem itt, hanem a 2.2 Éghajlat c. fejezetrészbben ismertetjük.

2.3123 VlZMINÖSÉGVIZSGÁLATOK

A felszíni vizek vízminőség-vizsgálatának célja a szennyezettség mértékének megállapítása, a szeny- nyezés okának felderítése, továbbá a különböző vízhasznosítási célok szempontjából való minősítés. Ez utóbbi cél a vízkémiában használatos majd69