Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
nőség, valamint változásuk számszerű kifejezésére, és törvényeik leírására számos fogalom szolgál. A vízgazdálkodási gyakorlat számára legfontosabb fogalmak a következők: vízállás, vízihozam (víz- mennyiség), vízhőfok, jégmegjelenés', — zajlás, — beállás, — felszakadás, hordalékhozam (hordalék- töményiség), továbbá az oxigénfogyasztás, keménység, sótöménység, nátriumszázalék, coli-szám, stb. A vízállás, a vízszín magassága, a vízfolyás vagy tó vizsgált függélyében, egy önkényesen felvett alapszint felett. Az alapszint általában a mederben szilárdan elhelyezett, beosztásos vízmércelap null- pontja, amely a nagyobb vízfolyásokon rendszerint az előforduló legkisebb vízszint magasságában, kisvízfolyásokon és tavakon pedig a fenékszinten van, de lehet más tetszőleges magasságban is. A vízállást rendszerint cm-egyiségben adjuk meg. Az előfordult legnagyobb és legkisebb vízállás közötti különbség azaz a vízállásingadozás tartománya, a vízjáték. A vízállásokat — különösen hajózási célokra — szokásos a vízjáték hányadában kifejezni. A vízjáték tizedrésze a víz fok. más néven hidrográd. A vízhozam a vízfolyás vizsgált keresztszelvényén másodpercenként átfolyó vízmennyiség. A víz- mennyiség valamely víztest térfogata. A vízhozamot rendszerint m3/s, 1/s-egységben. a vízmennyiséget m3-egységben adjuk meg. A vízhőfok a vízfolyás vagy tó vizsgált pontjában fennálló vízhőmérséklet. A vízfolyásokon a vizsgált pontbeli hőfok, valamint a ponthoz tartozó függély és a függélyhez tartozó keresztszelvény többi pontjabeli hőfok a turbulencia miatt rendszerint nem tér el számottevően egymástól, ezért az egypontbeli hőmérséklet általában a keresztszelvény középhőmérsékletének tekinthető. A tavaknál azonban általában nem egyenletes a hőmérséklet- eloszlás. A vízhőfokot rendszerint C°-egységben adjuk meg. A jégjelenségekre vonatkozó fogalmak maguktól értetődnek. A jégadatok az észlelőhely közvetlen környezetére vonatkoznak. A hordalék a tó ill. vízfolyás vizében lebegő ill. a víz által szállított kőzettöirmelék és ásványezem- cse. A lebegtetett hordalék a hordaléknak az a része, amelyet az, áramlás ereje lebegésben tart, ill. lebegtetve szállít tova. A görgetett hordalék a hordaléknak az a része,' amelyet az áramlás ereje a fenéken görget tova. E kétféle hordalék nem határolható el élesen. A hordaléktöménysiég a víz egységnyi térfogatában lebegő hordalék súlya. A hordalékhozam a vizsgált keresztszelvényen másodpercenként áthaladó hordalékmennyiség. A hordalékmennyiség valamely hordaléktest térfogata vagy súlya. A hordaléktöménységet rendszerint kg/m3, g/m3-egységben, ча hordalékhozamot m3/s, t/si-egységiben adjuk meg. A felsorolt leghasználatosabb fizikai fogalmak mellett számos kémiai és biológiai fogalom szolgál a vizek jellemzésére. Ezek alapján lehetséges osztályozni a vizeket aszerint, hogy milyen mértékben felelnek meg a közegészségügy és a különböző vízhasználó ágazatok minőségi követelményeinek. E fogalmak alapján a területegység felszíni vizeinek vízjárását a 2.32—2.36 pontokban részletesen ismertetjük. 2.3111 A TERÜLET VÍZRENDSZERE A területegységre, a határain kívülről, két helyről lép számottevő felszíni víz: a 13. TVK-egység, ill. a Szovjetunió területéről a Tisza, továbbá Csehszlovákia területéről a Sajó, a Bódva, a Hemád és a Bodrog. A Tisza alkotja a határt a 10., valamint a 11. és 13. TVK-egységek között. A területegységen belül eredő vízfolyások vízkészlete a fentiekhez, képest elenyésző. Viszonylag legjelentősebbek a Bükk-hegységben eredő vízfolyások, amelyeket általában bővizű karsztforrások is táplálnak. Ide tartozik többek közt az Eger patak vízrendszere a Tárkányi, Sályi és Kácsi patakokkal, a Bán patak, valamint a Garadna, patakkal bővülő Szinva. Számottevő vízfolyások vannak még a Csereháton (pl. Szuha, Vadász, Vasonca patakok) és a Zempléni hegységben is (pl. a Szerencs és a Tolcsva patak). Nagyobb természetes tavak nincsenek. Valamennyi vízfolyás végleges befogadója a Tisza, amely a területről távozó vizeket a 8. TVK- egység területére vezeti át. A laksűrűség, a gazdasági ágak fejlettsége stb. nem független a vízhálózattól, ill. a vízkészletek eloszlásától. A területegységen belül a legsűrűbben Jakott, legfejlettebb részi, az országos viszonylatban is kimagasló jelentőségű borsodi iparvidék a Sajó völgyében alakult ki. Több vízfolyás mentén, elsősorban a Hemád vízrendszerében, öntözések és halgazdaságok is működnek. A vízienergiát a Hernád mentén vízerőművek hasznosítják. Számos vízfolyás mellett malomcsatomák találhatók, a vízimalmok és fűrésztelepek azonban ma már általában nem működnek. A terület kisvízi vízkészlete egészben véve még nincs teljesen kihasználva, de területi eloszlása igen egyenlőtlen, s a határain kívülről belépő nagyobb folyók kivételével általában mindenütt vízhiány lép fel, ahol vízigényes ipari vagy mezőgazdasági telepítésre kerül sor. Sőt, a nagyobb folyók közül is a Sajó kisvízi készlete már gyakorlatilag kimerült, és e vonatkozásban igen nagy feladat a vizek tisztaságának védelme is. Az utóbbi évek. egyik legnagyobb ipari létesítménye, a tiszapalkonyai erőmű és vegyikombinát a Tisza mellé települt. Mindazonáltal van lehetőség a Tiszától és a még ki nem használt nagy folyóktól távoleső területek ipari és mezőgazdaság-fejlesztésre is, ha a vízkészletnek a kisvízi készleten felüli tartalékait a víztározás segítségével hasznosításra alkalmassá tesszük. Erre számos lehetőség van a területen, három tározó már működik is (Rakaca-völgyi tározó, Hámori-tó, Bélapátfalvai tározó). A területen kiterjedt belvízi öblözetek is vannak, ezeket azonban nem itt, hanem a IV. Síkvidéki vízrendezés c. fejezetben ismertetjük. 2.3112 A TERÜLET VIZEINEK VÍZJÁRÁSA A vízfolyások vízjárásának közös vonása, hogy a kisvízeik augusztus—szeptember hónapokban, hó67
