Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)
XV. fejezet. Többfeladatú vízgazdálkodási nagylétesítmények összefoglalása
csökken, Tiszadorogma fölött a tárolt víz már a mederben marad. A helyi jellegű mélyedések miatt azonban a duzzasztás hatásával Tiszakeszi felső határáig (473 fkm.) kell számolni. A védvonalak megerősítésének alapelvei: A töltéskoronát az érintett szakaszra előírt mértékadó árvízszint fölé 150 cm-re, 5 m koronaszélességgel, a külső rézsűt a burkolt szakaszokon 1:2, egyébként 1:3 hajlással kell építeni, ill. megerősíteni. A talaj adottságok és a rendelkezésre álló építési anyag figyelembevételével a talpszélességet a töltést terhelő mértékadó vízoszlopnyomás 14-szere- sére kell kiépíteni. A rossz altalajú szakaszokon a hullámtéri lábvonalhoz 20—25 m széles vízzáró szőnyeget kell csatlakoztatni. A mentett oldali rézsű állékonyságának biztosítására kavics-szűrős talpszivárgók szolgáinak. Ott, ahol a duzzasztott víz eléri a töltés lábát és számítani kell a védőfüzesek és a gyepszőnyeg kipusztulásával, a töltés burkolása szükséges. A böge felső szakaszán, ahol a hullámtér vízborítása az 1,0 m-t nem haladja meg, a nyárigátak vagy a fővédvonal rézsűjének védelmére kőhányást kell létesíteni. A tartós duzzasztás kihatásai a belvízrendezésre: a következők: a) a talajvízszint megemelkedése és elvezetendő szivárgó vizek keletkezése, b) a duzzasztott szakaszon betorkolló belvíz- rendszerek levezetési viszonyainak megváltozása. A tanulmánytervek szerint a Laskó és az Eger (Rima) patak, valamint a Hejő főcsatorna gravitációs levezetési lehetősége (megfelelő töltéserősítési munkák mellett) megmarad, a rigósi, inérháti, ti- szadobi és prügyi főcsatornák- viszont korlátozódik. A meglévő és az újonnan létesítendő szivaty- tyútelepeknél a szivattvúzási üzem ideje meghoszszabbodik, az átemelendő vízmennyiség és az átlagos emelési magasság megnövekszik. A levezetési viszonyokban előálló hátrányos változások ellen- súlyozására a meglévő szivattyúállások egy részét ki kell bővíteni, több új szivattyútelepet kell építeni. Öntözés tekintetében a 10. sz. TVK-t a Mátra- bükkaljai főcsatornával uralható öntözőrendszer érinti, melynek határait a Budapest—miskolci és a Kálkápolna—kiskörei vasútvonal, továbbá a Kis—Tisza és a Csincse övcsatorna képezi. A főcsatorna Újlőrincfalva közelében ágazik ki a Laskó patakból és északnyugat felé haladva megközelíti Besenyőtelek községet. Innen északkeleti irányban folytatódik. Keresztezi a Füzesabony—tiszafüredi vasútvonalat, a Laskó, Eger, Rima és Ostoros patakokat. Végpontja egybeesik Heves és Borsod megye határával. A 88,5 m szintű minimális tiszai duzzasztás miatt háromszori szivattyúzással kell felemelni a vizet a 103,19 m szintre. Minthogy az öntözendő terület a 90—110 m szintek között helyezkedik el, ezért a fürtöknél még további emelések is szükségessé válnak, annál is inkább, mert a terület nagy részén — így különösen a magasabban fekvő területeken — permetező öntözést irányoztak elő. A főcsatorna vízszállítása a kezdeti szakaszon 11 m3/s, a II .szivattyúlépcső fölött 8 m3/s. a III. fölött pedig 5 mVs. A Tisza II. vízlépcső tározására és duzzasztására alapozva a 10. sz. TVK további három kisebb öntözőrendszer kiépítését irányozza elő, a Csincse és a Rima mellett, illetve a tiszavalki belvízöblö- zetben. Ezeken kívül — a tározás adta lehetőségekkel élve — a Sajócsatornából táplált 15 000 hektár öntözőrendszer és a 2300 hektár halastó létesítését is előirányoztuk. 381
