Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)

II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet

teleinek elhárítására, a vízigény kielégítésének biztosítására és a vízkészletben rejlő lehetőségek kihasználására (hajózás, energiatermelés, stb.) irányul, aminek következtében a vízkészlet csaknem összes mennyiségi és minőségi jellemzője nem egyszer kedvezőtlenül megváltozhat

A vízkészlet mindig a többi természeti adottsághoz kapcsolódik, s jórészt ezek a kapcsolatok határozzák meg a vízgazdálkodás lehetőségeit és módjait is.

Pl. a legnagyobb — bár idényjellegű — vízhasználó, a mezőgazdaság, növénytermesztési ágazatában a víz mint a növény egyik életfeltétele fordul elő. Az adott egyéb körülmények mellett elérhető maximális terméshozam biztosítása érdekében szükséges lehet a talajközeli levegőréteg páratartalmának, párologtató képességének befolyásolása mezővédő erdősávokkal, az elpárolgás csökkentése vegyszerekkel, a csapadék növelése mesterséges esőkeltéssel, a csapadék 'és hó visszatartása s egyben a termőtalaj erózió elleni védelme sáncolás- sal, vízmosáskötő gátakkal, a talaj víztartalmának szabályozása alagcsiövezéssel, az időszakosan hiányzó víz pótlása öntözéssel, stb. Az öntözés módja jórészt a domborzattól és a talajadottságoktól függ, vízbeszerzési forrása pedig kedvező földtani viszonyok között a felszín alatti — esetleg mesterségesen dúsított ■— vízkészlet, más esetben pedig a tavak vagy vízfolyások felszíni vízkészlete. Az utóbbival kapcsolatban sor kerülhet a víz táro- zásá-ra, amely további domborzati, földtani, talajtani, vízminőségi, éghajlati kérdéseket vet fel, stb. Végeredményben a példaként említett növénytermesztés •— de hasonlóan minden más gazdasági ágazat — kapcsán felmerülő s a vízkészletet érintő gazdasági-műszaki feladatok megoldása a vízkészlet mellett a felsorolt további természeti adottságok és mindezek összefüggéseinek ismeretét kívánja.

A tudományos vízgazdálkodás a vízkészletnek, továbbá a vízkészlet 'és a többi természeti tényező közti összefüggéseknek és kölcsönhatásoknak az ismeretén alapul. Ezért ez a fejezet a vízkészletek részletes ismertetése mellett a vízgazdálkodás számára fontos egyéb természeti adottságokat is számbaveszi.

1.13 AZ ADATANYAG TÄRGYALÄSM0DJA

A természeti adottságok számbavételének lényegében két lépése van, bár e kettő nem határolható el élesen egymástól. Ez a fejezet az egyes tényezőket egyenként, külön-küiön tárgyalja, pl. a felszíni vízkészlettel kapcsolatban a vízállás, vízhozam, vízhőfok, hordalék stb., az éghajlattal kapcsolatban a sugárzási, légnyomás, szél, hőmérséklet, párolgás, csapadék stb. adatokat. A különböző adottságok ill. tényezők közti összefüggések számbavétele itt feleslegesen messzire vezetne, ezeket általában, az egyes szakfejezetek a tervek kapcsán tárgyalják, a szükséges részletességgel, sajátos szempontjaik szerint.

Az adatok jelentős része egy-egy pontra (megfigyelő-állomásra) vagy szelvényre vonatkozik, tehát

teljesen konkrét. Szükség van azonban terület szie- rinti tárgyalásra is, amikor az adatok a terület átlagos és jellemző viszonyait tükrözik, s a terület részleteinek valódi viszonyai ettől eltérhetnek. Ez a tárgyalásmód bizonyos esetekben, ti. elegendő konkrét adat hiányában, csupán kényszermegoldás, más esetekben viszont szükséges és hasznos kiegészítője a pont- és szelvényszerű adatoknak, s ezek területi kiterjesztését jelenti, vagy a testület jellegzetességeit emeli ki.

A terület szerinti tárgyalás fő formája a táj és a körzet szerinti tárgyalásmód, továbbá az izomet- rikus térképes ábrázolás, A táj valamennyi természeti adottság (az éghajlati, földtani, növénytani stb. adottságok), továbbá az emberi gazdasági tevékenység (a tájalkotó tényezők) meghatározott együttese. A körzet valamilyen szempontból, pl. egy-egy kiválasztott természeti adottság ill. tényező szempontjából, egységként kezelhető terület. Az izometrdkus; ábrázolás egy-egy kiválasztott tényező területi változásait jellemzi számszerűen..

1.14 A TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK JÖVŐBELI ALAKULÄSA

A természeti adottságok számbavétele lényegében az utóbbi néhány évtized adatgyűjtésén alapul. Távlati terv, a Vízgazdálkodási Keretterv, készítésénél figyelemmel kell lenni arra a tényre, hogy adataink nem korlátlanul érvényesek a jövőre. A természeti adottságok — és ezek közt maga a vízkészlet ugyanis —, részint természetes okok, részint az ember tevékenysége következtében változnak.

A természetes okokból eredő változások Zöme lassú, csak évszázadok, sőt évezredek, múltán jelentkezik észrevehetően. Ilyenek az éghajlatváltozások, a szárazföld magassági változásai, hegyképződések, kőzetátalakulások, növény- és állatfaiok kihalása vagy elterjedése. Vannak azonban rövi- debb idő alatt bekövetkező változások is, pl. su- vadás, rogyás, málás, hegyomlás, földrengés okozta elmozdulás, stb. és elsősorban az erózió.

A lassú változások közül a vízgazdálkodás szempontjából az éghajlatváltozások alapvetőek, mert a vízkészlet jövőbeli alakulása ezek szoros függvénye. A Föld valamely körzetének éghajlatát elsősorban a Nap körüli pálya síkjához és a forgástengelyhez viszonyított helyzete és az ebből eredő sugárzási viszonyok szabják meg. A Föld mint égitest dinamikus egyensúlyi helyzetben van, forgás- tengelyének a Naphoz viszonyított helyzete és a Nap körüli pályájának főbb adatai bizonyos alaphelyzetek körül periodikusan ingadoznak. Az ingadozás fő oka a Föld nem pontosan gömb volta, ami a Nap és' a szomszédos 'bolygók vonzásában időszakosan változó mértékű kitérítő-hatásokra vezet, és pl. a Föld forgástengelyét a Naphoz, helyesebben a. Nap körüli pályához viszonyítva átlagosan 23° tágasságú kúppalást menti ingadozásra kényszeríti. Az éghajlatváltozások legszembetűnőbb és geológiai feltárásokkal is meglehetősen határozottan követhető folyamata az eljegesedés: a sark-