Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)
VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás
3. BEFEJEZÉS 3.1 A terv értékelése A Keretterv képet ad a jelenlegi állapotról és feltárja a jövőbeni teendőket. Tartalmazza az ez idő szerint figyelembe vehető legfontosabb vízgazdálkodási feladatokat. Megteremti a lehetőségét és az alapját a hosszabb távlati népgzdasági tervek elkészítésének. Más népgazdasági ágazatoknak is jelentős segítséget nyújthat saját terveik kidolgozásához. A Keretterv tájékoztatást ad arról, hogy az ivó- és ipari vízellátás terén végrehajtandó legsürgősebb feladatok elvégzése milyen megterhelést jelent a népgazdaság számára. A bevezető rész a meglévő állapotot foglalja ösz- sze. A jelenlegi kommunális vízellátás adatainak megbízhatósága kielégítő. Az ország közmű-ellátottságáról, valamint annak műszaki jellemzőiről kellően kimunkált adatok állnak rendelkezésre. Az ipartelepek vízellátó berendezéseinek feltárásában, továbbá az ipari üzemek vízgazdálkodási adataiban már több bizonytalanság rejtőzik. Kérdéses esetekben ezért mindig az ipari víznormák és az alkalmazott gyártási technológiák egybevetése alapján állapítottuk meg a vízgazdálkodás reális adatait. A kommunális vízellátás 20 éves fejlesztési tervének alapja az Országos Tervhivatal irányelvei és számai szerint elkészített lélekszámfejlesztési terv volt, mely az ország lakoslétszámát 1980-ra 11.3 millió főre irányozza elő. A Keretterv célkitűzéseinek realitását kommunális vonalon az Országos Tervhivatal és az Országos Vízügyi Főigazgatóság 1962 januárjában megadott fejlesztési irányelveinek, továbbá a különböző tervező vállalatok konkrét terveinek felhasználása biztosítja. A Keretterv- készítése során minden város, nagyközség és kiemelt mezőgazdasági központ ivóvízellátásának megoldására egyedi terv készült, így a célkitűzések megvalósításához szükséges beruházási költségek reális értéknek tekinthetők. Az ipari vízellátás 20 éves fejlesztésének tervezése az iparágak fejlesztési tervei alapján történt. A fejlesztés egyes nagyipari létesítményeinek vízellátásával kapcsolatban egyedi terveket készítettünk. A kisebb jelentőségű ipari üzemek jellemző műszaki adatait és mutatóit normatívák alapján állapítottuk meg. Ez utóbbiaknál a helyi körülményeket természetesen csak kismértékben vettük figyelembe. Meg kell jegyeznünk, hogy a költségszámítás az összehasonlíthatóság és az egységesség érdekében a teljes 20 éves fejlesztési időszakra vonatkozólag azonos kivitelezési költségtényezők segítségével történt. Nem lehetett ugyanis figyelembe venni az építési technológia állandó korszerűsödését, mely az építési költségek terén a megadott összegekhez képest esetleg jelentős megtakarításokat fog eredményezni. Az iparfejlesztési előirányzatok sohasem tekinthetők mereven meghatározott számoknak. A tényleges fejlesztés állandóan rugalmasain idomul a népgazdaság mindenkori struktúrájához, szerkezeti változásaihoz, igényeihez és teherbíró képességéhez. Feltétlenül szükséges tehát a Keretterv adatait folyamatosan helyesbíteni és a mindenkori helyzetnek megfelelően finomítani. 3.2 A továbbfejlesztés érdekében végrehajtandó teendők Az ivó- és ipari vízellátás továbbfejlesztéséhez a helyi vízkészletek feltárása elengedhetetlen. Ennek érdekében további hidrológiai, hidrogeológiai kutatásokat, feltárásokat kell elvégezni, különös tekintettel a felszínalatti vízkészletek ponos megállapítására. Feltétlenül szükséges mind az üzemeltetés és karbantartás, mind pedig a fejlesztés szempontjából, hogy meglévő vízműveinkről pontos feltárások, adatok álljanak rendelkezésre. Ezt a feladatot elsősorban a községi és a törpevízműveknél kell pótlólag végrehajtani, ahol ezek az adatok nagyrészt hiányzanak. A törpe- & kisvízműveinknél jelenleg gyakran tapasztalható üzemeltetési nehézségek és hibák kiküszöbölése érdekében megyei szinten megfelelő számú és szaktudású szakemberrel rendelkező vállalatokat kell létrehozni, melyek a körzetükbe tartozó vízművek üzemeltetésében irányító és ellenőrző sezrepet töltenek be. Hasonlóképpen megyei közműépítő és kabantartó vállalatok szervezése is szükséges. A vízmű higiénikus, üzembiztos és gazdaságos üzemeltetése csak megfelelő számú és szaktudású kezelő és karbantartó szakkáderek kiképzése útján valósítható meg. A törpevízművek száma a jövőben rohamosan növekszik. E vízművek létesítésének meggyorsítása és gazdaságossá tétele érdekében a leggyakrabban előforduló víztermelő és vízkezelő gépi berendezés seket olcsó és korszerű típusgyártmányokként kell forgalomba hozni. Hasonlóképpen tipizálni, illetve szabványosítani kell a leggyakrabban előforduló műtárgyakat is (kútaknák, szivattyú és nyomásfokozó gépházak, mély- és magasszintű tárolómedencék, víztornyok stb.). Biztosítani kell a jól bevált hidroglóbuszoknak — bizonyos korszerűsítése utáni — újabb űrméretekben történő nagy mennyiségű gyártását. A jövőben jelentősen megemelkedő csőigény kielégítése céljából fejleszteni kell a hazai csőgyárak gyártási kapacitását mind mennyiségi, mind minőségi vonalon, elsősorban az azbeszitcementgyártás területén. Ugyanez vonatkozik a szerelvények gyártására is. A külföldön jól bevált műanyagcsövek gyártására hazai üzemeinknek is be kell a jövőben rendelkezniük. A központi vízműveknél — továbbá egyes törpevízműveknél is — törekedni kell a teljes, vagy részleges automatizálás biztosítására. Az ehhez szükséges műszerek és berendezések előállítására a műszeriparnak fel kell készülnie. 272
