Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)
VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás
az ősközségre nem terjed ki, itt a vízellátás megoldatlan. Tokaj vízműve 1909-ben épült. A vízbeszerzés diluviális rétegekből, 5 db 30—35 m mélységű fúrt kúttal történt. Ezek a kutak később használhatatlanokká váltak, ezért ugyanazokba a víztartó képződményekbe előbb 3, majd 1957-ben további 2 db fúrt kutat mélyítettek le, a régi kutakat pedig kir kapcsolták. Az utóbbi 2 mélyfúrású kút vizének vastartalma lényegesein kevesebb, mint a régieké. A kutakból termeit nyersvizet a régi vízműtelepen permetezéssel savtalanítják, majd 2 db gyorsszűrőtartályban vastalanítják. A tisztított vizet 2X150 m3-es alacsony szintű medencéből a központi gépház gépegységei nyomják a hálózatba. A víz tározását és a hálózati nyomást 1 db 130 m3-es magaslati medence biztosítja. A vízműnek számos hiányossága van. A vízmű- telep és medence közötti távjelzés hiányzik. A permetező berendezés elavult. Az ülepítő medence kapacitása kevés. A csőhálózat keresztmetszete a nagy mértékű vas- és mangánlerakódás miatt jelentősen leszűkült. A bekötések korszerűtlenek. A vízmű 530 m3 napi víztermelése az ásott köz- kutakkal együtt 78%-os ellátottságot biztosít. 3. Törpevízművek A vizsgált terület 12 törpevízműve 11 település vízellátására létesült. (Rudabányán ugyanis 2 törpevízmű van.) E települések 26 786 fő összes lakosságából a törpevízművek 9 087 főt látnak el ivóvízzel, ami a terület összlakosságának 1,1%-át jelenti, összes víztermelésük 460 m3, melynek 15%-a talajvíz, 6%-a partászűrésű víz, 48%-a rétegvíz, 31%-a pedig karsztvíz eredetű. Az ivóvíz tározása magasszintű medencékben történik, melyeknek össztér- fogata 290 m3, vagyis a napi termelés 48%-a A törpevízművek elosztóhálózatának összes hossza 39 km. Az ipari vízelvonás mennyisége csekély. A víz minősége vegyileg általában megfelelő. Bakteriológiai szempontból azonban több helyen kifogásolható, különösen ott, ahol a víznyerőhely védterü- letét nem biztosították (Tiszaluc, Rudabánya). A víznyerőhelyek vízadóképességét a fogyasztók általában lekötik. Gönc, Jósvafő, Felsődobsza vízmüvei azonban bőségesen rendelkeznek le nem kötött vízkészlettel, így ezieik a vízművek új víznyerőhelyek be apcsolása nélkül is tovább fejleszthetők. Máshol vis ont — pl. Rudabányán — a vízmű a település vízigényének csak töredékét képes kielégíteni. Rudabányával kapcsolatosan megjegyezzük, hogy a község részére az Ércdúsító ipari vízműve is szolgáltat vizet. Ennek az eredeti víznyerő helyén azonban a víztermelés gyakorlatilag megszűnt. Az ipari vízmű nyers Bódva-vizet kénytelen igénybevenni, és átmenetileg ezt szolgáltatja a település lakosságának is. A törpevízművek a lakosság vízellátását túlnyomórészt közkifolyók útján biztosítják. 4. Intézményi, lakótelepi vízművek Az Északmagyarországi TVK területén 50 db intézményi, illetve lakótelepi vízmüvet tártunk fel. A kisebb, jelentéktelen kisvízművek száma kb. ugyanennyi lehet. A feltárt vízművek 16142 főt látnak el, tehát a terület összlakosságának 2%-át. Ivóvíztermelésük 1 430 m3, így az egy főre jutó vízmennyiség kb. 90 lit/пар. Az intézményi és lakótelepi vízművek általában házi bekötések útján látják el a lakosságot. Az egy főre jutó víztermelés nagysága azt mutatja, hogy a vízellátásnak ez a módja nagyobb fokú igények kielégítésére is alkalmas. A termelt vízmennyiség 17%-át felszínközeli vízből, 17%-át talajvízből, 50%-át rétegvízből, 14%-át karsztvízből, 2%-át pedig felszíni vízből nyeri. A vízvezetéfchálózat összes hossza 70 km. A tározó- medencék együttes térfogata 680 m3. A medencék tehát a napi víztermelés 48%-át tudják tárolni. A víz minősége általában megfelelő, kivéve 1—2 elavult, kényszerűségből használt vízmüvet. (Sárospatakon pl. az egyik intézményi vízmű a Bodrog vizét szolgáltatja háztartási célra). A víztermelés mennyiségének nagyságrendje igen különböző. Említésre méltó ebből a szempontból a sajőbábolyi lakótelep vízműve, mely az ottani ipartelepet is ellátja ivóvízzel. Lényegesebbek még a bányaüzemek kisvízművei (Hódoscsépány, Egeresehi, Nagybarca, Putnok). Ez utóbbiaknál több helyen nehézségek mutatkoznak, mert a bányászat leszívó -hatása miatt a víznyerőhelyek vízadóképessége csökken. 5. Körzeti vízművek A területen lévő 18 db körzeti vízműből 14 forrásvíz-elvezetés, 2 pedig fúrt kút pozitív vizének elvezetése. Ezek a vízművek 13 településen a terület lakosságának 0,3%-át (2614 fő) látják el ivóvízzel, 8 km hosszú csővezetéken keresztül. A felhasznált napi vízmennyiség 210 m3, mely 80%-ban forrásvíz. A vízművek üzemeltetése, állapota nem kielégítő. A KÖJÁL a vízminőséget gyakran kifogásolja. 6. Közkutas vízellátás Az Északmagyarországi TVK területén a közkutas vízellátás nem játszik olyan jelentős szerepet, mint pl. az Alföld egyes részein. Azokon a helyeken, ahol a talajvíz szintje általában magasan helyezkedik el, a közkutaknak semmi jelentősége nincsen. A lakosság ezeken a helyeken saját telkén ásott kutakat létesít, melyeknek az az előnyük, hogy nem kell nagyobb távolságról hordani a vizet. A talajvízben szegény területeken viszont a közkutak a falusi vízellátás leggyakoribb megoldását jelentik. Magas talajvízállású területeket főleg a Sajó, Her- nád, Hejő és a Bódva völgyében, továbbá a Bükk alján találunk, így itt az ásott kutak terjedtek él. Délborsodban, Délhevesben és a Bodrogközben viszont inkább fúrt közkutak létesültek. A dombvidékek közül a Hangony vízgyűjtője, a Cserehát, valamint Sárospatak környéke vízben igen szegény terület, ahol az ivóvíz biztosítása komoly gondokat okoz. A vizsgált területen nyilvántartott 2 261 db köz- kútból 2 067 db ásott, 192 db fúrt, 2 db pedig közkútként használt forrásfoglalás. A közkutak 206 081 253
