Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)
VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás
Az ivóvízzel ellátott lakosság száma tehát 438 000 fő; az összlakosságnak mintegy 53%-a. A lakosságnak a felsorolt vízellátási módok szerinti %-os megoszlása a következőképpen alakul: Városi, községi vízműről ellátott 21,0% Regionális vízműről ellátott 3,5% Törpevízműről ellátott 1,1% Körzeti vízműről ellátott 0,3% Intézményi, lakótelepi vízműről ellátott 1,9% Közkutas vízellátásban részesül 25,0% Magánkutakról, házi vízvezetékről ellátott 47,2% A napi összes víztermelés 74 150 m3, melynek beszerzése az alábbi megoszlás szerint történik: Felszíni vízből Talajvízből Partiszűrésű vízből Rétegvízből Karsztvízből, forrásból 1 530 m3/nap 2% 25 910 m3/nap 35% 280 m3/nap —% 10 100 m3/nap 14% 36 330 m3/nap 49% Az egy főre jutó víztermelés a regionális vízműveknél 204 l/fő, ami a túlnyomórészt közkifolyós vízellátás mellett igen magas érték. A városi és községi vízművek fajlagos víztermelése (157 lit/fő) a hazai normáknak megfelel. A törpe, intézményi, lakótelepi vízműveknél mutatkozó fajlagos fogyasztási értékek azt igazolják, hogy az ilyen jellegű vízművekre megállapított 80 lit/fő fejadag bőségesen elegendő. A vízművek összes magaslati tározótere 19 600 m3. A kiépített tározótérfogat a termelt napi max. vízmennyiségekhez viszonyítva a regionális vízműveknél 55%-ot városi, községi vízműveknél 22%-ot törpevízműveknél 48%-ot intézményi, lakótelepi vízműveknél 29%-ot képvisel. Az összes ipari vízelvonás 20 700 m3/nap, ami az összes víztermelés 28%-át jelenti. 1. Regionális vízművek Borsodi Regionális Vízmű Az 1950 óta gyors ütemben fejőidő borsodi iparvidéken az ipari üzemeken kívül a mellettük létesült lakótelepek vízellátásáról is gondoskodni kellett. Az ipari vízellátás elsősorban a Sajóra támaszkodik, azonban a folyó kisvízi hozama a vízszükségletet nem képes kielégíteni. Az ivóvízellátás terén sok nehézséget okozott az a körülmény, hogy a bányaművelés következtében az ásott kutakban lejjebb szállt a vízszint, sőt helyenként el is tűnt. Azok a törekvések, amelyek egyedi vízellátó művek létesítése útján kívánták a bajokat orvosolni — éppen a bányászat elszívó hatása miatt — nem hozták meg a várt eredményt, sőt egyes esetekben (pl. az ormosbányai vízműnél) kudarcba fulladtak. így azután az a véleménye alakult ki, hogy a Sa jóvölgy vízellátását a következő alapelvek figyel- lembevételével kell megoldani: 1. Az ipartelepek ipari vízszükségletét felszíni vízből kell fedezni. A Sajó kisvízi hozamát a mellékvölgyekben létesíthető tározók útján növelni kell. 2. A települések, lakótelepek vízigényét, továbbá az ipartelepek ivóvízminőségű vízszükségletét nagyobb területre (több településre) kiterjedő közös vízművel kell kielégíteni, melynél a vízbeszerzés elsősorban felszínalatti, másodsorban felszíni vízből, szükségképpen több víztermelőtelepen történik. A fenti alapelvek szerint tervezett Borsodi Vízellátó Rendszer ivóvízminőségű vizet szolgáltató létesítménye a Borsodi Regionális Vízmű (BRV). A BRV jelenleg építés alatt áll, de egy önálló ' egészet képező része 1958 júliusa óta már üzemben van. A BRV-t három víztermelőtelep (I. II. és Il/a. sz.) táplálja. Az I. sz. Borsodsziráki Vízműtelep 1952—54 évben a Bódva árterében épült. Vizét a 2,5 m-es fedőréteg alatti 5—7 m vastag kavicsrétegből egymástól 40 m távolságra, a BódváVal párhuzamosan telepített 26 db 0 300 mm-es, 7—10 m mély cső- kút termeli. A víz keménysége kb 15 nkf. Egyes kutakat erős vas- és mangántartalmú vizük miatt (vas 0,5—5,0, mangán 1,0—3,0 mg/1) csak különleges esetekben üzemeltetnek. Mindegyik kút felépítményében 1—1 db 400 lit/perc teljesítményű szivattyú helyezkedik él. Ezek 2 db 400 m3-es tározómedencébe emelik a vizet, ahonnan — klórozás után — a gépház szivattyúi továbbítják azt a fővezetékbe. A vízműtelep teljesítménye 5000 m3/nap. A II. és Il/a. sz. víztermelő telepek Kazincbarcikától nyugatra, a 23. sz. műút mellett, egymástól 600 m távolságra feküsznek. A vízadóréteg és annak vastagsága mindkettőnél az I. sz. telepéhez hasonló. A II. sz. telepen 8 db fúrt kút épült ki, vonalas elrendezéssel, egymástól 60 m távolságra. 1960-ban még csak 3 db kút üzemelt. A Il/a. telep 3 kútja egy háromszög csúcsaiban települt. A kutak vizének keménysége 24 nkf. Szabad szénsavtartalma 45 mg/1, ez azonban a csővezetékre nem káros, mert a víz összetétele védőréteg képződését lehetővé teszi. A szivattyúk a vizet mindkét telepen a kutakból közvetlenül a hálózatba nyomják. Ez a megoldás kedvezőtlen, mert a vízműtelep a fogyasztásingadozás kiegyenlítéséhez tartalékkal nem rendelkezik és. így a víztartó kavicsrétegben a gyakori víz- szintváltozás hóm ok olást okozhat; továbbá azért is, mert ily módon a klórozáshoz szükséges reakciós tér csak a csőhálózatban biztosítható, ami a fogyasztó helyeken a víz kellemetlen, klóros ízét okozhatja. A két telep vízadóképessége magas talajvízállás esetén 7 000 m3/nap, egyébként 5 500 m3/nap. A Il/a. sz. telepet 1950 év elején, a II. sz.-t pedig 1958 júliusában helyezték üzembe. 254
