Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)

VII. fejezet. Halászati vízhasznosítás

lásét pedig 2 600 m3/ha/év értékre vettük fel En­nek megfelelően a montáji halastó 4,5 millió m3 délborsodi halastavak 42,0 millió m3 tiszalud halastavak 19,0 millió m3 felső Bódva-völgyi halastavak ,í2,2 millió m3 évi vízmennyiséget igényelnek. A vizsgált terület domborzati adottságai igen nagyszámú hegy- és dombvidéki tározó létesítésére nyújtanak lehetőséget. A tározók túlnyomó része mezőgazdasági hasznosításra épül. (Bükk déli lej­tője, Hemád, Takta, Bodrog vízrendszere). Ezek fő­ként piaci áruk termelésére alkalmasak, és mint­hogy az öntözési idény végére kiürülnek, lehalá­szásukat eddig az időpontig el kell végezni. Az ipari és ivóvízellátási oélokra szolgáló tározóknál vegyes népesítés alkalmazható. Ezek a tározók csak több éves üzemeltetés után ürülnek le, ezért telelte^ tésne is alkalmasak. A síkvidéki tározókba tiszalud Holt-Tisza, me- zőcsáti Dalos ér (csak piád árut, 2 nyaras ivadékot) lehet kihelyezni. A tározók a sporthorgászatra alkalmas vízfelüle­teket nagymértékben növelik, és így jelentősen hoz­zájárulhatnak a lakosság halhússal való ellátásá­hoz. Ezért valamennyi létesítendő tározó halasítását szükségesnek tartjuk. A terület szennyvizei kevés kivételtől eltekintve fenolosak, így haltenyésztésre való hasznosítás szempontjából nem jöhetnek számításba. Az ötvenes években szórványosan létesített rizs­telepek javarészt már kiöregedtek. Felújításukat az érdekeltek nem kívánják. Ezért rizstelepi hal- tenyésztést sem imyoztunk elő. 2.21 Л TERMÉSZETES VIZEK HALÁSZATI HASZNOSÍTÁSI KERETTERVE A terület természetes vizei közül a halászat fej­lesztése elsősorban a Tiszán, a Bodrogon és a Her- nádon szükséges. Mindhárom folyó takarmányter- melő képessége — kellő mennyiségű ivadék kihe­lyezése esetén — 40—50 kg/ha természetes hozam elérését teszi lehetővé. Elsősorban kétnyaras ivadé­kokat kell kihelyezni, ha-ként 10 kg-os mennyiség­ben. Az említett vízfolyásnál gondoskodni kell a ke- csege tenyésztéséről és tervszerű kihelyezéséről is, mert ez az egyik legértékesebb haszonhalunk. Nagyobb mértékben kell alkalmazni a szelektáló halászatot. Szükségesnek látszik az elektromos ha­lászat elterjesztése, hogy a rendkívüli módon elsza­porodott törpeharcsa-állományt ritkítani lehessen. Nemzetközi egyezménnyel biztosítani kell, hogy a Bodrog felső szakaszára települt csehszlovák ipar­telepek a periodikus szennyvízüebocsátást szüntes­sék meg, illetve a szennyvizeket csak kellő tisztí­tás után eresszék a folyóba. A Bodrog szennyvíz­hullámai ugyanis nemcsak a természetes vízi halá­szatot érintik, hanem a tiszalud és a délborsodi halastavak feltöltését és eredményes üzemelését is veszélyeztetik. A Sajó folyót a halászat fejlesztése szempontján ból nagy mérvű szennyezettsége miatt — melynek számottevő csökkenése a jövőben nem várható — nem vettük figyetlembe. A holtágak területe a vízrendezési munkák kö­vetkeztében különösen a Bodrogközben és a Bod- rogzugban csökkenni fog. Az így kieső vízfelülete­ket a kavicsbányászat és a külszíni szénfejtés során létrejövő tavak közelítőleg pótolják. A tiszalud Holt-Tiszát és a mezőcsátá Dalos eret a jövőben mint síkvidéki tározókat kívánjuk hasznosítani. Ezeket tehát a járulékos haltnyésztésnél vesszük figyelembe, üy módon a természetes vizek felülete kb. 4 134 ha lesz, melynek megoszlása a következő: Holt ág 443 ha Tó 482 ha Vízfolyás 3 209 ha A pisztrángost vizek hozamainak emelése az iva­dékkihelyezésen kívül kisebb műszaki beavatkozást is igényel. A helyszínen található anyagokból kb. 50—100 m-enként 0,30—0,50 m magas fenékgáta­kat kell építeni, hogy a pisztráng egyik életfelté­tele, a szükséges vízmélység, biztosítva legyen. Ez­zel a beavatkozással a pisztrángos vizek halhozama a jelenleginek a többszörösére növelhető. A Bódva folyó egyes felső szinttájú szakaszain a nagyobb vízhőfokot is jól elviselő tavi pisztrángot kell meghonosítani. A pisztrángos vízfolyások iva­dékpótlását (10 000 db ha/év) a meglévő két piszt­rángtenyésztő telepünk biztosítani tudja. Az alsó szinttájú vízfolyásoknak ivadékkal való ellátására a tervezett felső Bódva-völgyi halastavak hivatot­tak. A Hemád a szikszói halastóból — a Bársonyo­son, ill. a Vadász patakon keresztül — szöktetéses módszerrel is halasítható. A halasításnál a termé­szetes szaporodást figyelembe vettük. A kisvízfolyások közül azoknak a halászati hasz­nosítását, amelyeken tározók épülnek, nem irányoz­tuk elő. Ezeknél ugyanis a halasításra szóba jöhető mederszakasz felülete alig néhány tized ha, ugyan­akkor a tározóik sokkal kedvezőbb hargászlehető- ségeket biztosítanak. A Tisza és a Bodrog halászati hasznosítása a jövőben főleg a HTSZ-ek útján, nagyüzemi módszerrel fog történni. A kisvízfolyá­sokat, holtágakat és a tavakat továbbra is a horgász egyesületek fogják hasznosítani. 2.22 A TÓGAZDASÁGOK HALTENYÉSZTÉSI KERETTERVE 1. A szilvásváradi pisztrángos tavakat 3,5 ha-ra lehet fejleszteni. Korszerűsítésük után az ivadék- és hústermelée együttesen 5q/ha-ra növelhető. Fő feladatuk az ivadéknevelés. 2. A monoki tógazdaságnál teljes kiépítés, illetve a meglévő tavak felújítása szükséges. A fejlesztés itt' már csak azért is indokolt, mert a tógazdaság magas vízszintje a környezetet teljesen elvizenyő- sítette, és így az másféle hasznosításra nem is al­kalmas. 4. A montáji halastó Tiszavalktól É-ra, a tásza- valki belvízlevezető főcsatorna baloldalán mély­246

Next

/
Thumbnails
Contents