Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
rep domborzati gyűrtségének megfelelően a 0—5.0 lejtőkategória rovására 11—16%-kal növeltük. A 0—5%-os lejtőkategória vízszintes műveléséhez, valamint az 5,1—12%-os lejtőkategória táblás, sávos műveléséhez tartozó táblásításá munkák geodéziai előkészítését korrigált területek alapján vettük figyelembe. Mindkét lejtőkategória esetében — ugyanúgy, mint a további lejtőkategóriáknál is — a táblásítás geodéziai költségei mellett az esetleges agronómiái tervezés költségeit is előirá-' n y óztuk. Az üzemi agronómiái feladatokhoz tartozik még a legelők, kaszálógyepek telepítése, valamint az erdősítés. (Ez utóbbi még akkor is, ha nem maga az üzem, hanem erdészeti szervek hajtják végre). Ezeket a munkákat kizárólag a 25%-on felüli lejtésű területekre irányoztuk elő. Gyeptelenítésre .gyakorlatilag a 25%-on aluli lejtőkön is sor kerül ugyan, de ennek a költségei — ide értve a talajvédelem (séneolás, vízelvezetők) költségeit is — sohasem haladják meg az ugyanarra a lejtőkategóriára számított szántóföldi munkákkal kapcsolatos ráfordítások! Ezért csak a 25%-on felüli lejtők gyepesítését mutattuk ki. mégpedig csupán azok területi kiterjedését, tekintettel arra, hogy maga a gyepesítés nem beruházás, hanem üzemgazdálkodási feladat. A 25%-on felüli lejtők erdősítését azonban már beruházásiként kezeltük, minthogy ez elsősorban és szinte kizárólagosan talajvédelmi célzattal történik és így ezek az; erdők véderdő jellegűek. Hasznosításuk csak igen korlátozott mértékben és csak a talajvédelem szabályainak betartásával engedhető meg. Az üzemi műszaki munkák az agronómiái berendezésekhez szervesen kapcsolódnak. A tervezés során feltételeztük, hogy a jövőben a lejtős területeken történő növénytermesztésnél mindinkább érvényesül majd a talajvédelem igénye, vagyis a növénytermesztés arányai — az egyéb természeti és művelési feltételek figyelembevétele mellett — jobban fognak igazodni a lejtési viszonyokhoz. Ez a követelmény megegyezik egyébként a lejtős területek mezőgazdaságfejlesztésének köz- gazdasági érdekeivel is. (A takarmánytermesztés és az álattenyésztés fejlesztése azzal arányos.) A hegy- és dombvidék területekre megalapított országos vetésszerkezeti arányokat a lejtőkategóriáknak megfelelően úgy osztottuk szét, hogy a kapások zömmel az enyhébb lejtésű, az évelő szálas takarmányok pedig a meredekebb lejtésű területekre kerüljenek. A lejtőkategóriákon belül pedig olyan arányokat állapítottunk meg az egyes növényfajták között, hogy a lejtőhajlás növekedésével a talaj és a növényzet erózióval szembeni együttes ellenállása is növekedjék. A talaj lepusztulás megengedhető határértékét habként és évenként 15 t-ban állapítottuk meg. Az agronómiái talajvédelem hatékonyságának maximális kihasználása céljából az 5—25% közé eső lejtőkategóriáknál sávos növénytermesztési rendszert írtunk elő, ami a talajlepusztulást a lejtő irányú műveléssel szemben 70%-kal, a vízszintes műveléssel szemben 40%-kal csökkenti. E rendszer szabályait a 2.122 alatt ismertettük. A műszaki talajvédelmi eljárások közül a szántóföldi területeken kizárólag a felszíni elfolyás megszakítását célzó, gyepes vízelvezetőkbe kötött lejtős sáncokat terveztük. A sáncok egymástól való távolságának meghatározásánál figyelembe vettük az illető lejtőkategória erózióval szembeni talajellenállását, valamint azt a követelményt, hogy a talajpusztulás évi értéke a 15 t/ha-t ne haladja meg. A 0—12% közé eső lejtőkategóriáknál átművelhető, nagy alaphosszúságú, átlagosan 2 m3/fm földtöltést igénylő sáncokat, a 12—25%-os lejtőkategóriába eső terüelteknél pedig ugyancsak 2 m3/fm földtöltést igénylő, de át nem művelhető teraszsáncokat tételeztünk fel. A sáncolás költségeinek számításánál abból a feltevésből indultunk ki, hogy a kivitelezést az üzem hajtja végre. Ehhez természetesen az szükséges, hogy az üzemek olyan erőgépekkel (összkerékmeghajtású, függesztett munkaeszközt vivő traktorokkal) legyenek felszerelve, amelyekkel az üzemi feladatok ellátásán kívül a talajvédelem gépi földmunkái is elvégezhetők. A sáncolás mennyiségének meghatározásánál a talajtani tényező mellett a csapadék osságot is figyelembe vettük oly módon, hogy a dombvidéki területeket „nagy", „közepes” és „kis” csapadék intenzitású körzetekre osztottuk. A sáncok egymástól való távolságát Blakely-Goyée és Steele kutatók által az Északamerikai Egyesült Államokban végzett kutatások eredményeinek figyelembevételével állapítottuk meg. A felszíni elfolyást megszakító lejtős sáncolási rendszert minden lejtőkategóriánál alkalmaztuk, szem előtt tartva természetesen azt, hogy — a lejtőhajlásszögtől, valamint egyéb természeti tényezőktől és az agronómiái berendezésektől függően — a különböző lejtőkategóriák más és más mértékű sáncolást igényelnek. A szántóföldeknél, legelőknél és a 25%-nál kisebb lejtésű tei'ületeken létesítendő gyümölcsösöknél a vízelvezetést túlnyomóan gyepes vízelvezetők létesítésével kívánjuk megoldani. A táblásításokkal kapcsolatos műszaki jellegű munkákat gyepűirtás, árkok, vízmosások bedönté- se, régi utak megszüntetése, stb.) általában tapasztalati adatokkal jellemeztük. A 25—40%-os lejtésű területek talajvédő mezőgazdasági berendezése és hasznosítása egyes vízgyűjtőkön jelentős gyümölcsös- és szőlőtelepítést indokol, ami természetesen teraszozást kíván. A tervben ezeknek a telepítéseknek csupán a talaj- védelemmel kapcsolatos (teraszozás és vízelvezetés) beruházási igényei szerepelnek, míg a csemete árát és telepítési költségét, valamint az első 3 esztendő művelési költségét figyelmen kivül hagytuk. A 25%-nál enyhébb lejtésű területeken lévő gyümölcsösöket szintvonalas berendezés és a sárközök szintvonalas művelése esetén elsősorban agronó- miailag kell védeni. Az esetleges sáncolás, vagy megszakításos teraszozás költsége egyetlen esetben sem haladja meg a szántóföldek hasonló munkáinak költségét. A 25%-on aluli lejtők szőlőinek talajvédelmi igényeit viszont külön kell szerepeltetni, minthogy a 2.122 alatt elmondottak értelmében 12%-os 195
