Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
évenként előforduló árvíz vezetésére építették ki. A munkálatok során 2 db híd is épült. A III. kategóriába tartozó mellékvízfolyások, valamint a vízgyűjtő terület rendezésére társulat alakult. A Hór patakot (132) 1934-ben helyezétk jókarba. Mezőkövesdi belsőségi szakaszán gyakoriak a kiöntések, bár több alkalommal történt medertisztogatás. Az elöntések kb. 2 évenként ismétlődnek. A vízfolyás Mezőkövesd fölött Bogács községig rendezésre szorul. A Kánya patak (135) médiát 1934-ben rendezték. Tisztogatva 1940. és 1948. 'évben volt. Jelenleg az 5 évenként előforduló árvíz vezetésére alkalmas. Mezőkövesd község fölötti szakasza kavicstalajú, ezért itt a kisvizek elszivárognak. A Csinosé övcsatorna (141) rendezése Harsány községig 1957. évben befejezést nyert A meder a 10 éves gyakoriságú árvíz vezetésére alkalmas. A depónia rendezése szintén elkészült. A Geszti patak (142) medrét 1958-ban a 10 évenként előforduló árvizek vezetésére képezték ki. De- póniája rendezetlen. A Kácsi patak (145) rendezése a 10 éves gyakoriságú árvíz vezetésére Tibolddaróc községig 1959. évben elkészült További jókarba helyezés Kács községig szükséges. Mezőnyárádtól Tibolddarócig a malomcsatoma megszűnt, mert az érdekeltség nem volt hajlandó a fenntartás terheit viselni. A Sályi patak (146) medrét 1958-ban ugyancsak a 10 éves gyakoriságú árvíz vezetésére építették ki. A vasútvonal és a 3. sz. műút között a depónia rendezése is megtörtént. A meüékvízfolyások rendezésére társulat alakult. Az elvégzett munkálatok eredménye, hogy az addig vizes és víz alatt álló területek kitűnő szénatermő rétekké váltak. Hasonló eredmény jelentkezett a fentebb tárgyalt Csincse, Geszti és Kácsi patakoknál is. A Rét patak (147) alsó szakaszát Mezőnyárád község határában a 10%-os gyakoriságú árvíz vezetésére rendezték. Felsőbb szakaszán műszaki beavatkozás nem szükséges. A Tarái ér (149) rendezése a vasút és a 3. sz, műút között 1959. évben elkészült. A meder a 10 évenként előforduló árvizet vezeti. Depórűája rendezett. A felső szakasz a 20%-os gyakoriságú árvíz vezetésére alkalmas. Rendezése egyelőre nem szükséges. A Laskó patak és vízrendszere A Laskó patak (155) 0—26,0 sz. szelvények közötti szakasza belvízrendszerhez tartozik. A 26,0— 36,0 sz. szelvények között a mederrendezés az 1%- os gyakoriságú árvíz vezetésére elkészült. Az árvizek részben töltések között vonulnak le. A jobbparti töltés Pusztaszikszó környezetében 400 fm hosszban még nem épült ki. A depónia a 29,0 sz. szelvény fölött rendezetlen. A pataknak a 36,0 sz. szelvény fölötti, a Szóláti patak torkolata és Egerbakta községek közötti szakaszát az 1890-es években rendezték. Erre a munkára ma már csak a jó vonalvezetésből lehet következtetni. A beágyazott meder környezetében csak kevés helyen észlelhető vizes terület. Káros árvíz két-három évenként fordul elő. A meder Iákkal, bokrokkal sűrűn benőtt Bátor községi szakaszán 1949. évben helyi érdekű tisztogatás történt. Az egerbocsi szakaszon az 1937. évi tagosítással kapcsolatos vízrendezés igen jó eredménnyel járt. Mindkét helyen az 5 évenként előforduló árvíz vezetésére épült ki a meder. Bátor község felső végétől Egerbocs község alsó széléig 1956—57. évben készült el a mederrendezés a 10% gyakoriságú árvízre. A rendezés a rétek, közutak víztelenítése szempontjából hasznos volt. A Szóláti patak (159) középső, egerszóláti szakaszát 1942. és 1948. évben, az alsóbb, demjéni szakaszát pedig 1959—60. években a 10%-os gyakoriságú árvíz vezetéséi'« képezték ki. Rendezés után az addig vizes rétek megjavultak. E vízfolyás egerszóláti szakaszán létesült a kis vízfolyások elévülését vizsgáló kísérleti szakasz. Talajvízszint-szabályozás A talajvízszint szabályozása elsősorban nyílt lecsapoló csatornákkal történt. Talaj csövezés Hidasnémeti és Taktaharkány községek határában épült, ma mái' meg nem állapítható nagyságú területen. Megjegyezzük, hogy a vizsgált területen csak kisebb foltokban találhatók olyan összetételű talajok, melyeknél a talaj vízszmt-süllyesztést csak talajcsövezéssel lehet megoldani. Az 1955. évben megindult rét- és legelő-víztelenítési program keretében lecsapoló csatornák Hevesarany os, Egerbakta, Nagyvisnyó, Mezőnyárád, Sály, Kisgyőr, Nyomár, Szászfa, Baktakék, Felső- gagy, Gagybátor, Abaúj szolnak, Méra, Novajid- rány, Hercegkút, Kovácsvágás, Ostoros, Novaj, Alacska és Nyíri községek határában épültek, általában 0,50—1,0 m fenékszélességgel, 1:1 és 1:1,5 hajlású rézsűkkel, 0,60—1,20 m mélységgel. Ezek a csatornák elsősorban a mélyfekvésű rétek, kaszálók talajvízszintjének a süllyesztését célozzák. A mentesített terület nagysága községenként 80— 140 kát. holdra tehető. Sok esetben a III. kategóriába sorolt befogadó vízfolyást az említett program keretében helyezték jókarba, hogy a leesapo- lás biztosítható legyen. A megépített lecsapoló csatornák végleges jellegűek. Megemlítjük még, hogy Füzesabony község határában az 1940. évben épült lecsapoló csatornák környezetében a rétek minősége megjavult, sőt sok helyen a réteket szántóföldi művelés alá fogták. A víztelenítés hatására az állatállomány máj- métely-fertőzése csökkent. 1.22 A VÍZGYŰJTŐ TERÜLETEK RENDEZÉSÉNEK MÚLTJA ÉS JELENÉ A területre jellemző, hogy a hegy- és dombvidékek erősen erodáltak, míg a patakok, folyók völgyei a lesodrott hordalékok következtében feltöltődtek. A terület talajleromlása tehát kettős: egyrészt az eróziónak kitett területek fokozatosan lepusztulnak, másrészt pedig a völgyek a patakok íeltöltődése következtében kimocsarasodnak. A talajleromlás ellen 100 év óta több hullámban indult meg a küzdelem. A századforduló előtt, a múlt század 70-es éveiben az eróziós bemaródások, vízmosások fásí178
