Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)

IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése

Fejlesztésű programunk megvalósítását 20 éves tervidőszakra ütemezzük A fejlesztés alapjául elfogadott belvízvédelmi terv adataiból kiindulva az öblözetek, rendszerek határát felülvizsgáltuk és a területi adatokat a vál­tozásnak megfelelően módosítottuk, A felsorolt tervek közül a Tiszavalki, rigósi, és bodrogzugi öblözeire vonatkozó tanulmányterve­ket, továbbá az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság által készített kiviteli terveket talál­tuk elfogadhatónak. Ezek szerint tehát a tiszavalki, rigósi és a bodrogzugi öblözet kivételével vala­mennyi öblözetre tanulmányterv szintű tervet kell készíteni, a teljes csatornahálózat megtervezésé­vel. Területünkön talajvízszint szabályozásra szük­ség nincsen, így kerettervünkben ezzel a kérdés­sel nem foglalkozunk. 2.12 A TERVEZÉSNÉL KÖVETETT FEJLESZTÉSI ALAPELVEK A belvízgazdálk odás és belvízvédekezés tervezé­sénél követendő fejlesztési alapelvek a következők: ■— A belvizes területek rendezését és a belvíz­hasznosításokat a gazdaságosság szem előtt tartá­séval kell előirányozni. — Az egységet alkotó terület belvízrendezését és belvízhasznosítását összefüggő elképzelések alapján kell megtervezni. — A tervezésnél a fő célkitűzéseket, valamint egyéb népgazdasági, vízgazdálkodási ágazatokkal való összefüggéseket szem előtt kell tartani, azok­kal való összhangot biztosítani kell. — Biztosítani kell, hogy a téli, koratavaszi bel­vizeket 26—28 nap helyett 20 éves távlatban 13— —14 nap, 20 éven túli távlatban 7 nap alatt lehes­sen elvezetni. — Biztosítani kell, hogy a nyári belvizeket a belvízhálózat, a művelési ág víztűrésének megfe­lelően, 1—2 nap alatt képes legyen elvezetni. — A csatornahálózat tervezésénél a 10 éves, a műtárgyaknál a 25 éves gyakoriságú csapadékot kell a méretezés alapjául venni. — Az I. kategóriájú csatornák munka- és költ­ségadatait vázlatterv, a II. és III. kategóriájú csa­tornák költségeit normatívák alapján kell megha­tározni. — A belvízvédekezést szervezetileg és technikai­lag magas színvonalon kell megtervezni. — A belvízrendszerek, belvízöblözetek távlati fejlesztését lehetőleg oly módon kell előirányozni, hogy az előálló kultúra változások (pl. tározásra alkalmas rét-, legelő terület csökkentése) a belvíz- védekezés során figyelembe vehetők legyenek. — Biztosítani kell, hogy a hírközlés, közlekedés, szállítás, gyors, a szervezeti felépítés pedig olyan legyen, hogy a belvizek a legkisebb kártétel nélkül legyenek elvezethetők. — A IV. fejezetben kell az V. és VI. fejezetben előirányzott talajvízszint szabályozási munkákat is összesíteni. 2.2 A belvízgazdálkodás, belvízvédekezés keretterve: 2.21 A BELV1ZGAZDÄLKODAS KERETTERVE A 10. sz. Északmagyarországi Területi Vízgaz­dálkodási Keretterv — mint már említettük — a 22. Bodrogközi, 23. Taktaközi és a 24. Délborsodá belvízrendszerrel foglalkozik. A felsorolt belvízr rendszerek hidrológiája, talajtani adottsága, dom­borzata eltérő, tájjellegük különböző. A belvízren­dezés kialakult módjára a tájjelleg erősen rányom­ta bélyegét. A földrajzi, hidrológiai viszonyok a rendezési munkák ütemét az érdekeltekre gyako­rolt közvetlen hatosukkal fokozták vagy lassítot­ták. A belvízrendezés fejlődésétől függtek viszont azok a kísérletezések és próbálkozások, amelyek helyenként a belvízhasznosítás legprimitívebb for­májában a termésátlagok növelését céloztok. Kerettervünk készítésénél — élve a nagyüzemi gazdálkodás bevezetése révén adott birtokhatárök- kal, egyéni érdelekéi nem korlátozott lehetőségek­kel — a belvízrendezés és a belvízhasznosítás szem­pontjait egybevetve a leggazdaságosabban oldot­tuk meg a belvízgazdálkodási feladatokat. Ott, ahol ez a lehetőség kínálkozik, a belvízkárok elke­rülése érdekében levezetett belvizeket a befoga­dóba való elhelyezés helyett célszerű helyeken ösz- szegyűjtjük és hasznosítjuk (öntözés, halastó, hal­tenyésztés), vizsgálataink szerint ilyen értelmű belvízgazdálkodást a bodrogzugi, kenéztôi, török­éri, füzeséri, tiszadobi. taktaföldvári, prügyi, tisza- ladányi, tiszavalki, sulymosi, és a rigósi belvíz- öblözetben lehet folytatni. A belvizek visszatartá­sával a hasznosítás mellett figyelemre méltó meg­takarítást is el lehet érni a szivattyútelepek kapa­citásának, valamint a csatornahálózat, méreteinek a megállapításánál. Az alábbiakban a belvízgazdálkodás kerettervét rendszerenként és öblözetenként ismertetjük. 22. Bodrogközi belvízrendszer a) Bodrogzugi öblözet A Tisza és a Bodrog folyó árvizeitől nyárigátok­kal védett terület. Levezető zsilipjei a kisbodrogi, zsaróéri, bónyikai, ivánároki és a vissi zsilip, vala­mint a 16 nyílású tokaji és longi kulissza. Terüle­tén rét-legelő gazdálkodás folyik, művelési ág vál­tozásra a teljes ármentesítés bekövetkezéséig nem lehet számítani. A fejlesztés során ki kell építeni a belvízi csa­tornahálózatot és szivattyútelepet kell létesíteni. Az öblözet belvizeit két főcsatornával lehet ösz- szegyűjteni. A II. sz. főcsatorna az I. számú fő­csatornába torkollik, az utóbbi a zsaróéri zsilipen keresztül juttatja a belvizeket a Bodrog folyóba. A zsaróéri zsilip mellett 3,6 m3/s kapacitású, elek­tromos üzemű szivattyútelep épül blokk elrende­zésben, ferde tengelyű Csfá 650-es szivattyúkkal. A kisbodrogi zsilipnél időnként 0,06 m3/s teljesít­ményű szivattyút kell üzemeltetni. A szivattyúte­lepi gépész számára a tokaji hegy lábánál, a Bod­rog folyó jobb partján szolgálati lakás épül, to­155

Next

/
Thumbnails
Contents