Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)
IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése
kívül intenzív csapadék és a Tisza egyidejű tartósan magas vízállása idézte elő. A szivattyútelepek hónapokon át szinte megszakítás nélkül üzemeltek és ennek köszönhető, hogy katasztrofális méretű belvízkárok nem keletkeztek. Említésre méltó még az 1953 év januárjában (a Csincse övcsatorna megépítése előtt) a tiszavalki öblözetben bekövetkezett belvíz. Ez alkalommal mintegy 2 800 ha terület került víz alá. A belvíz magassága a tiszai védtöltés mentett oldalán helyenként a 2,0 m-t is meghaladta. Az elöntés több mint egy hónapig tartott. Kiterjedésében és kártételeiben számottevő belvíz keletkezett terülteünkön 1960. decemberében is. A belvízelöntések — a szivattyútelepek szinte szakadatlan üzemeltetése és erőteljes védekezés ellenére — a Bodrogközben 17 186 kh-on, a Takta- közben 9 018 kh-on, Délborsodban 3 359 kh-on idéztek elő belvízkárt, mintegy 40%-ban mezőgazdasági művelés alatt álló területeken. A kár értéke a tanácsi szervek felmérése szerint B. A. Z. megye területén kereken 24,3 millió Ft-ot tett ki. Az elöntések fő oka a III. kategóriába tartozó mellék- csatornahálózat évtizedek óta elhanyagolt állapota volt. 1.23 A TALAJVlZSZÍNT SZABÁLYOZÁS MÚLTJA ÉS JELENE Területünkön talajvízszint szabályozó művek, létesítmények nincsenek. 1.3 A fejlesztés szükségessége 1.31 A BELVÍZGAZDALKODAS fejlesztésének SZÜKSÉGESSÉGE A belvizes területek rendezése fejlesztésének szükségessége A 22. bodrogközi belvízrendszerben többnyire kielégítő vízszállítású csatornahálózat épült ki. Azonban a torkolati szivattyútelep elégtelen kapacitása, korszerűtlensége (gőzüzem) és elavultsága (45—60 évvel ezelőtt épültek) veszélyezteti az eredményes védekezést. A tiszalöfci duzzasztómű üzembe helyezése óta a belvízi helyzet még súlyosabbá vált. A zsilipek többsége ugyanis a magas duzzasz- tási szint miatt nem üzemeltethetők és a belvizek — a berecki öblözet belvizeinek kivételével — csak a szivattyútelepeken keresztül juthatnak a befogadóba. Ezért a szivattyútelepek üzembiztonságával szemben az igények fokozódtak. A mezőgazdasági termelés biztonságosabbá tétele a belvizek levonulásának meggyorsítását teszi szükségessé. Ennek érdekében sürgősen korszerűsíteni kell a tiszakarádi, törökéri és a ricsed szivattyútelepet, továbbá új szivattyútelepet keli létesíteni a Bod- rogzugban és a füzeséri öblözetben. A mély vezetésű folyós homokba ágyazott tiszakarádi rácséi és törökéri főcsatornák mederállékonyságának évtizedek óta időszerű biztosítását előreláthatólag tetemes költségek árán, de minél előbb el kell végezni. A felsőberecki szivattyútelep felújítása a csehszlovák érdekeltségi-e való tekintettel nemzetközi tárgyalások eredményétől függ. A 23. taktaközi belvízrendszerben a prügyi és a taktaföldvári öblözet rendelkezik a legkevésbé kiépített csatornahálózattal. Mindkét öblözet morotvákkal sűrűn szabdalt terület. A belvizek ezekben a mélyvonulatokban gyűlnek össze, és hónapokon át tartó levonulásuk lehetetlenné teszi környezetükben a mezőgazdasági termelést. A csatornahálózat jelenlegi fejlettségi foka az inérháti öblözet kivételével a többi öblö- zetekben sem teszi lehetővé a belvizeknek az előírt idő alatt történő levezetését. A szivattyútelepekkel kapcsolatosan a taktaföldvári telep korszerűsítése és a csak gravitációs elvezetési lehetőséggel rendelkező prügyi öblözet számára szivattyútelep létesítése a halaszthatatlanul sürgős feladat. A 24. Hejő—Csincse—Laskó belvízrendszer tiszavalki, rigósi, és saj ózugi öblözetei csatornahálózattal nem rendelkeznek, többnyire ős állapotban vannak. A mezőgazdasági termelés itt évről évre kárt szenved. Az öblözietek jelentős kiterjedésű' területeit számbavehető hasznot nem hozó nád, sás és savanyúfűfélék borítják. A Sulymos és Hejő öblözetben csak a csatornahálózat gerincét alkotó főcsatorna épült ki mellékcsatomák nélkül. Az ősállapotban levő, valamint a csak részben kiépített öblözetekben a belvízrendezés hiánya akadályt állít a mezőgazdasági termelés fokozására irányuló törekvések, (talajjavítás, öntözés, és fejlett agrotechnika bevezetése) elé. A tarthatatlan helyzet orvoslására ki kell építeni a csatornahálózatot, továbbá Tiszavalkon és Hejőlkürtön szivattyútelepet kell létesíteni. A belvízhasznosítás fejlesztésének szükségessége A területünkön fekvő belvízrendszerekben a múltban a belvizek hasznosítására rendelkezésre álló és kézenfekvő lehetőségek kihasználása elmaradt. A fejlett és korszerű belvízrendezés azonban el fogja hárítani, illetve részben máris elhárította a vízhasznosítást gátló körülményeket. A káros belvizek eltávolítása lehetővé teszi a talaj javítási munkálatok elvégzését, elősegíti a talajvíz optimális szinten való tartását és a tarozás útján összegyűjtött vizekből lehetővé teszi az öntözéses gazdálkodás bevezetését. A belvizekből számottevő mennyiséget a füzeséri, törökéri taktaföldvári, ti- szadobi, prügyi, tiszavalki, sulymosi, rigósi és a he- jőj öblözetben lehet tározni. 1.32 A BELVÍZVÉDEKEZÉS FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE Az 1.22 pont alatt leírt ismertetésünk utalt arra, hogy a belvízvédekezés sejtjeinek a csatornaőr járásoknak a nagy része nem rendelkezik őrteleppel, szertárakkal, védelmi anyaggal. A védekezés irányításának hatékonyabbá tétele érdekében az ár- és belvízvédelmi telefonhálózatot a csatomaőrjárások bekapcsolásával tovább kell fejlesztem. A belvízhasznosítás bevezetése a belvízvédeke20 10 TVK 153