Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)
IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése
IV. FEJEZET Síkvidéki területek vízrendezése 1. BEVEZETÉS A feldolgozás során három időszakot külöbözte- tünk meg. Az első időszak határa 1960. december 31-e, mely a szövegben megegyezik a jelennel, és egyben elhatárolja a múltat. A második időszak 1960-tól 1980-ig terjed, és ez szorosan kapcsolódik a népgazdaság 20 éves távlati fejlesztési tervéhez. A harmadik az 1980 után következő és le nem határolt időszak. Ebben a részben kerülnek feldolgozásra a 20 éves tervidőszak utáni fejlesztési lehetőségek. 1.1 A témakör ismertetése A csapadékvízből, talajvízből, forrásvízből és fakadóvízből a terepadottságok következtében a lefolyástalan területeken, a talaj felszínén időszakosain káros vizek gyűlnek össze. A káros vizek hátrányosan befolyásolják a biztonságos termelési viszonyokat. A káros vizek keletkezési helyük szerint lehetnek kül vizek és belvizek. Külvíznek nevezzük a belvízrendszer területére kívülről érkező vizeket. Ezeket legtöbbször a belvízrendszer magasabb részein keletkezett vizekkel együtt övcsatornában fogjuk fel, és — lehetőleg gravitációsan — a befogadóba vezetjük. A belvizek a belvízrendszer területén belül keletkezett káros vizek, melyeket a terep legmélyebb részén létesített csatornahálózattal vezetünk a befogadóhoz. A befogadó vízellátásától függően a belvizet abba gravitációsan vagy szivattyúval juttatjuk be. Belvízgazdálkodásnak nevezzük a belvizeknek a kártokozás helyéről történő elvezetését, a belvizek visszatartását, és a tározott belvizek hasznosítását együttvéve. Belvizes területek rendezésén valamely belvízrendszerben a talaj felszínén összegyülekező káros vizek elvezetését értjük. A belvizes területek rendezésére szolgáló művek a csatornahálózat, azok műtárgyai (hidak, átereszek, bújtatok, tiltok, zsilipek, torkolati zsilipek), és a szivattyútelepek. Ezek méretezésére, kiépítésük mértékére jellemző fogalmak: a vízgyűjtő terület nagysága F(km2/ha) A szállított vízhozam, Q (m3/s, vagy 1/s) a fajlagos vízszállítási érték vagy a területegységről másodpercenként elvezetett víz- mennyiség, q (1/s km2, vagy 1/s ha) Belvízhasznosításnak nevezzük a tározókban ösz- szegyűjtött vagy a keletkezés helyén visszatartott belvizek felhasználását a termelésben. A belvíztá- rozás célja lehet az öntözővízkészlet pótlása, a halastavak, kacsatelep, nádgazdaság stb. vízpótlása. A vizek tarozásának és visszatartásának célja elsődlegesen a lefolyó vizek összeegyülekezésének késleltetése. A víz visszatartása a tározók alkalmazásán kívül még sáncolással, skatulyázással és agrotechnikai módszerekkel is megoldható. Ebben az esetben a vízvisszatartás szoros kapcsolatba kerül a vízgyűjtő terület rendezésével (1. V. Fejezet). A belvízhasznosítás művei a belvizes területek rendezésére szolgáló műveken kívül a tározók, sáncolások és skatulyázások. A tározók lehetnek körtöltések, völgyzárógátak és holtágak. Sáncolás = különösen dombvidéken — a réteg- vonalmenti mesterséges terephullám készítéséből áll. Általában külvízterületeken kerül alkalmazásra. Skatulyázást síkvidéken alkalmaznak, amikoris a belvíz visszatartására bizonyos területet körülgátolnak. E célra rendszerint értéktelenebb legelőterületeket választanak ki. amelyet ezért övgátalt legelőnek is szokás nevezni. Belvízvédekezés alatt a belvízkár megelőzésével, csökkentésével, illetve elhárításával kapcsolatos tevékenységet értjük. Ebbe a fogalomkörbe tartozik a belvízvédelmi művek kezelése, a belvízvédelmi szervezet fenntartása, továbbá a készenléti eszközök, anyagok és üzemanyagok tárolása. A belvíz- védelemhez tartozik a megfelelő kezelő és őrhálózat, hírközlő berendezések, készenléti eszközök és anyagok, üzemanyag, továbbá azok elhelyezésére, tárolására alkalmas őrházak, raktárak. Talajvízszint-szabályozásnak nevezzük a talajban lévő káros vizek elvezetését, ill. egyes esetekben a 149
