Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)
III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása
2.22 FOLYÓK SZABÁLYOZÁSÁNAK KERETTERVE A Tokaj—Tiszafüred közötti Tisza-szakasz szabályozásának keretterve Az itt tárgyalt 116 km hosszú folyószakaszból a Tokaj—Tiszalök közötti felső, 26 km-es és a Ti- szalök—Tiszafüred közötti alsó, 90 km-es szakasz a szabályozási elvek szempontjából azonos elbírálás alá vonható, és a tervezés során mindkét rész csatornázott folyószakasznak tekinthető, mert a „Tisza I.” (tiszaiöká) vízlépcső 1954 óta már üzemel, a „Tisza II.” (kiskörei) vízlépcső pedig a tervek szerint viszonylag rövid időn belül — 1967-ben — üzembe lép. Nagyvízi szabályozásra a már részletezett körülmények folytán nincs szükség, illetve nincs reális lehetőség. A tiszai szabályozási műveknek a több évtizedes gyakorlat során kialakult típusait az alábbiakban ismertetjük: Rözsepokróc és partborítás. Általában a 220 napos tartósságú víz magasságában 1—2 m széles padkán lekarózott vezérkolbászból kiindulva a mederlejtőt 20 cm vastag, 20 cm vastagon terméskővel leterhelt rőzsepokróccal borítjuk be, a sodorvonalig, ahol a mederfenék már vízszintes, vagy közel vízszintes. A rözsepokróc szokásos szélessége 15—30 m között változik, vesszőit a víz folyásával párhuzamosan varrjuk össze lágyított vassodronnya.1. A pokróc tutajon készül. Merevítésére 4—4 m távolságban, vastagabb lágyított vassodronnyal hozzáerősített hossz- és keresztirányú kolbászok szolgálnak, amelyeknek a másik rendeltetése az, hogy a süllyesztéskor megakadályozzák a pokrócra szórt kő legurulását. A rözsepokróc fölötti partoldalt 1:1,5 hajlású rézsűben levágva, a pokróc fölött általában a pokróc padkájától számított 3 m magasságig felérő, felül 50 cm széles vízszintes padkával bíró, rendszerint kavicságyra helyezett, 25 cm vastag ékelt terméskő partborítást készítünk. A partborítás fölötti partrészt 1:1, vagy 1:1,5 hajlású rézsűben levágják, és szükség szerint kihajtó rőzseterítéssel biztosítjuk az elmosás ellen. A rőzsepokróc-partborítást alkalmazzuk általában olyan esetben, amikor a meder laza anyagú, mélysége nem túl nagy, a szakaszon nincs zsákszelvény és a mederlejtő hajtása 1:2-nél nem mere- dekebb. Lábazati kőhányás (kőterítés) és partborítás. Olyan esetekben, amikor a védelem s.rgős, és a rő- zsepokróc készítéséhez alkalmas vízállást kivárni nem lehet, vagy amikor a kőanyag könnyebben szerezhető be, mint a rőzseanyag, végül, amikor a munkálatot rövidebb szakaszokban, kihagyásokkal kell végrehajtani, rözsepokróc helyett 30—40 cm vastag kőterítést (mederszórást) létesítünk, amelyet a 220 napos tartósságú víz síkjában készülő padkánál lábazatszerűen képezünk ki. Erre a padkára támaszkodik a fentebb leírt partborítás. Terméskődepónia. Szabályozás, megkötés alá vett hosszabb szakaszokon alkalmazzuk, vagy pedig az előbbiekben ismertetett módon épített partvédőművek befejezéseként olyan helyeken, ahol a kanyarulat még nem fejlődött ki egyenletesen, hanem a partból orrok állnak ki, ámeneknek a le- koptatása szükséges. Csak nem túlságosan kötött, homogén anyagú part esetén alkalmazható, mert csak ebben az esetben van biztosítva az a követelmény, hogy a fokozatosan leszakadt, parttal együtt leguruló terméskő a part- és mederlejtőt egyenletesen terítse be. A terméskő-depóniát 6—8 m szélességben, 1 m magasságban, rendszerint földbe süllyesztve képezzük ki a magas parton, az elérni kívánt szabályozási vonalban. Iszapőló és párhuzamművek. A gázlórendezési munkálatok végrehajtásánál a domború parton iszapőló keresztgátakat építünk a szemben fekvő homorú part egyidejű megkötése mellett, az átmeneti szakaszon pedig a szükséghez képest párhuzamművet (vezető-művet) létesítünk. A keresztgátak anyaga kő, vagy rőzse, 1 m korona-szélességgel, 1:1 hajlású rézsűvel épülnek, a megfelelő szélességű alapszórásra vagy rőzsepokrócra helyezve. Kisebb méretek esetén a keresztgátak jászolgát formájában készíthetők, rőzsefonások közötti földanyagból. A párhuzamművek anyaga és méretei a keresztgátakéhoz hasonlók. Középvízi szabályozási művek építése tekintetében a Tokaj—Tiszalök közötti 26 km hosszú szakaszon állandó duzzasztott vízszinttel kell számolni, ezért itt főleg kőanyagú partbiztosítások — lábazat, kőterítés, depónia — építhetők célszerűen. A Tiszalök—Tiszafüred közötti 90 km hosszú folyószakaszon viszont 1967-ig az eddigi vízjáték figyelembevétele mellett végezhető a középvízi szabályozási művek építése. Itt tehát 5 évig még lehetséges lesz a műveknek az eddigi építési technológiával és vegyes anyagú (kő, rőzse) szerkezeti elrendezéssel való kivitelezése. A partbi ztosí fásokat egyébként minden esetben az állandó duzzasztási vízszint fölötti 50 cm-es magasságig kell megépíteni, mert az átázott partoldalak az eddiginél fokozottabb mértékben vannak kitéve a viszonylag nagy vízfelületen keletkező hullámok romboló hatásának. A partvédőművek felső padkája fölötti, partoldalt 1:1,5 hajlású rézsűben le kell vágni, és szükség szerint vékony rőzseborítással vagy rőzserács közötti kőterítéssel kell biztosítani az elmosás ellen. A mértékadó duzzaszott vízszint a tászalöki 94,50 m, illetve a kiskörei 88,5 m magasságú duzzasztás esetén 500 m3/sec vízhozam mellett áll elő. Itt jegyezzük meg, hogy a partvédő műveknek az egyébként szokásos magasságon — a 220 napos tartósságú víz fölötti 3 m-es szinten — túlérő magas- bításai a létesítendő vízlépcső járulékos beruházásai közé sorolandók, amint a vonatkozó táblázatos kimutatás is feltünteti. A Tokaj—Tiszafüred közötti 116.4 km hosszú Tisza szakaszra 25 helyen, összesen 32,7 km hosszban irányoztunk elő új partbiztosítások építését, illetve a meglévők meghosszabbítását, 13 helyen pedig — összesen 15,2 km hosszban — a meglévő partvédőművek magassági kiegészítését tervezzük. Az előirányzott összes kőmunka 316 000 m3, a rő- zsemunka pedig 81 000 m3, az előirányzott összes 140
