Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)
III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása
megkezdte. A kiviteli munkálatok az első világháború kitörése előtt indultak meg. A világháború kitörésekor azonban a munka megszűnt és csak a második világháború alatt indult meg újból, de a háború miatt ismét megakadt. A múltban — 19504g — a folyó alsó 29,450 km-es szakasza, — a Hemád folyó torkolatáig — a sátoraljaújhelyi folyammérnöki hivatalhoz tartozott, míg a felette levő folyószakasz az országhatárig a miskolci kultúrmérnöki hivatal kezelésében volt. 1950 óta a folyó magyarországi szakasza 132 km, melyből kereken 1 km magyar—csehszlovák közös szakasz — az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság, (illetve jogelődjei) kezelésében van. Az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság 1958-ban megrendelte a Sajó folyó Miskolc országhatár közötti szakaszának rendezési tervét, amit 1959. év végére a VlZITERV el is készített. A Hemád folyón 1950. év végéig igazi értelemben vett folyószabályozás nem történt. Az első és egyben egyetlen összefüggő folyószabályozási tervet a volt kassai kultúrmérnöki hivatal készítette — 1944-ben. Az azóta létesített partbiztosító művek és mederrendezések közelítőleg beleilleszkednek az említett terv által előírt vonalozásba. A második világháborút megelőző időben létesített partvédőművek építtetői a miskolci, majd a kassai kultúrmérnöki hivatal, a MÁV, a közúti hatóságok, egyes községek és magánosok voltak. A nagyobb volumenű műveket a kultúrmérnöki hivatalok építették állami erőforrásokból. Az átmetszéseknél a leendő meder egyharmadát emeljük ki vezérárokként, eltolva a domború part felé, a homorú partot viszont még a vezérárok készítése előtt biztosítjuk. Ez a biztosítás régebben kővel bélelt rőzsehengerekkel történt. Jelenleg minden esetben süllyesztett kődepóniát helyezünk el, a part magasságától függően 2—-3 m3/fm meny- nyiségben úgy, hogy a depónia fenékvonala párhuzamos a vízszín esésével. A folyón eddig elkészült átmetszések összes hossza 3 km. 1960. XII. 31-ig a Hernód magyarországi szakaszán összesen 13 km hosszban végezték mederszabályozást. A folyóba a hemádpusztai a gibárti a dobszai és a belsőbölcsi duzzasztók épültek be, részben elektromos energia nyerés, részben pedig öntözővíz szolgáltatás céljából. A partvédőművek anyaga régebben kizárólag rozsé volt. Ezek azonban hamar tönkrementek. A kultúrmérnöki hivatalok vegyes műveket építettek kőszórásra támaszkodó lábazati kőrakatot, majd a rézsűn rőzseterítést alkalmaztak. Ezek tar- tósaibbaknak bizonyultak. Újabban a partbiztosítások teljesen kőből készülnek. A partbiztosításoknak a középvíz fölötti magassága 50 cm. A szükséges kőmennyiség 3 m3/fm. Kisvízi szabályozásra a Hemád folyón nem volt szükség. A folyó 119 km hosszú magyarországi szakaszát — amelyből 10 km magyar—csehszlovák közös határszakasz — teljes hosszában az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság kezelésében van. 1.31 AEVIZMENTESÎTÊSI ÉS ÁRVÍZVÉDELEM FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE A bodrogközi, taktaközi és délborsod-hevesi védvonalak fejlesztésének szükségessége elsősorban abban jelentkezik, hogy a védtöltéseknek a szükséges keresztmetszeti méretekkel szemben mutatkozó hiányait meg kell szüntetni, magassági és szélességi értelemben azokat meg kell erősíteni. A szivárgó altalajra épült töltésszakaszokat (Tisza- tarján határában, Ároktő határában) a talajtörés ellen a mentett oldali buzgáros területek leterhelésével (földpaplannal) kell biztosítani. Egyes túlzottan magas szíktartalmú töltés szakaszok földanyagát megfelelő minőségű, töltésépítésre alkalmas földdel kell kicserélni. Végül a védvonalak mentén, helyenként igen hiányosan telepített véderdő-állományt, tervszerűen ki kell egészítem A délborsodi védvonalakon mindezeken túlmenően figyelembe kell venni a második tiszai vízlépcső üzembehelyezése után előálló új helyzetet. Ugyanis a duzzasztott vízszint hosszú szakaszon a hullámtéri terep átlagos magassága fölött, a véd- töltések rézsűjén fog elhelyezkedni. Ennek megfelelően a töltések erősítése és biztosítása válik szükségessé. Ez utóbbi munkákat azonban — tekintettel arra, hogy azok a Tisza II. vízlépcső bögevédelmi munkái, annak költségvetését terhelik — itt nem tárgyaljuk. A Sajó és eHrnád völgyében elsődleges feladatként meg kell szüntetni a védvonalak folytonossági hiányait, tehát ki kell építem a meglevő töltésszakaszok közötti nyílt árterületek védtöltéseit. A meglevő, de hiányos méretű védtöltéseket a mértékadó árvízszintnek megfelelő mértékben folyamatosan meg kell erősíteni. A bodrogzúgi nyárigát felújítása 1956—1959. folyamán lényegében megtörtént. A fejlesztés során, a közeljövőben csupán a műtárgyak — zsilipek, kulisszák — záró ill. nyitó szerkezetének korszerűsítése fog megtörténni. A távolabbi jövőben behatóan meg kell majd vizsgálni az öblözet teljes ármentesítésének lehetőségét. A délborsodi, valamint a hevesi nyárigátak fejlesztésének kérdése nagymértékben összefügg a második tiszai vízlépcső üzembehelyezése után előálló helyzettel. Valószínűnek látszik, hogy ezekben a hullámtéri öblözetefcben a duzzasztás után a mezőgazdasági termelés megszűnik. Ezért a gátak fejlesztése tekintetében csak nagyon gondos gazdaságossági vizsgálattal ellenőrzött és rövid idő alatt térülő beruházási munkák jöhetnek szóba. Az árvízvédelem szervezeti felépítése kielégítő. A védelmi berendezések fejlesztése kapcsán meg kell említeni a távbeszélő hálózat folytonossági hiányainak (Sajó, Hemád mentén) megszüntetését és a lehetőségek szerint korszerű hírközlő berendezés (rövidhullámú adó- és vevő) alkalmazását. 1.3 A fejlesztés szükségessége 126
