Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
szívás jöhet létre, hogy a talajvíz a kialakult nyomásesés miatt már lejuthat mélyebbre is. A korlátozott utánpótlódású területeken a rétegvíz nyomása és dinamikus készlete — ameddig a terület nincs túlterhelve — általában állandó, Ш. változása oly kicsiny, hogy azt az üzemeltetésnél nem lehet észrevenni. III. A mélyebb rétegekben a rétegnyomás változásai következtében geológiai értelemben van ugyan migráció, de ez az utánpótlódás szempontjából figyelmen kívül hagyható. Az utánpótlódás nélküli területeken dinamikus vízkészletről nem beszélhetünk. Amennyiben ilyen területek rétegvízéből termelni kezdünk, nem után- pótlódó passziv vízkészlethez nyúlunk (lásd 2.4413 alatt), ezért itt a kitermelhető készlet és a rétegnyomás is fokozatosan csökken. Ma azonban a beavatkozás folytán jelentkező rétegvízjárást és ez- zel járó készletváltozást még alig tudjuk észlelni. 2.4413 A RÉTEGVÍZKÉSZLET FELOSZTÁSA. MENNYISÉGI BECSLÉS A hazai rétegvízkészlet mennyiségének, időbeni változásának, utánpótlódásának kielégítő pontosságú meghatározása jelenleg még megoldatlan, ezért egyelőre csak durva közelítéssel becsülhetjük. Számos elvi kérdés merül fel még akkor is, ha csupán a készlet nagyságrendi, tájékoztató meghatározására törekszünk. A mélyebb víztartók vizének termelése a múltban ugyanis csaknem mindig a helyi vízigények kielégítésére történt; a tudományos kutatás résziére való adatszolgáltatást ilyenkor nem tartották fontosnak. Rendszeres részletes hidrogeológiai vizsgálatról csak az 1949. óta létesült kutaknál beszélhetünk, ezek száma azonban kevés, így a becslés megbízhatósága sem elegendő. Hazánkban még mindig számos olyan jó vízadó van, amelynek feltárása vízigény híján még nem történt meg. A rétegvízkész]etet két részre oszthatjuk: a) A természetes sztatikus készlet a kőzetek pórusaiban lévő vízmennnyiség. Ennek értéke hazánkban kb. 70 ezer km3. A természetes sztatikus készletnek kitermelhető részét 5—7%-ra becsüljük, b) Természetes dinamikus vízkészletnek nevezzük a felszínalatti vízkörfargalomnak azt a részét amely víz (források) formájában ismét a felszínre jut. Ezt a vizet hasznosítva a felszínalatti körforgalmat nem módosítjuk. A vízgazdálkodási terv készítéséhez (a vízmérleg felállításához) a rétegvízkészlet hasznosítható részét kell ismernünk. Ez — az eddigi gyakorlat szerint — meghaladhatja a dinamikus készletet s így elsősorban attól függ, hogy a passzív készlet fogyasztását milyen mértékben engedjük meg. A 29. táblázatban a XVII. fejezetben megadott hasznosítható rétegvízkészlet értékeit a teljes dinamikus készlet és a kitermelhető passzív készlet egy részének ősz- szegeként kaptuk. Minthogy ez a mennyiség a természetes passzív készletnek csak elenyésző része, a készletfogyasztás értéke jelentéktelen. Így az általunk megadott hasznosítható készlet tartós kitermemelése gyakorlatilag nem jelent beavatkozást a felszínalatti vízkörforgalomba, tehát nem bontja meg lényegesen a hidrogeológiai egyensúlyt (lásd még a XVII. fejezet 2.111 pontját.) 2.4414 HIDROGEOLÓGIAI TÁJEGYSÉGEK Az ország területét 85 vízföldtani tájegységre bontottuk (lásd 25. a sz. ábrát és a 12. sz. térképet). A tájegységek elhatárolásánál általában, a fővíztartók elhelyezkedését vettük alapul, ezért a határaira nem lehettünk tekintettel. A tájegységek között csak ritkán van éles határ. Ennek oka nagyobbrészt természeti (fokozatos átmenet), kisebbrészt a mélyföldtani ismeretek hiánya. Juhász József vízföldtani tájegységeinek a 29. táblázatban megadott jellemzői tehát átlagértékek, így is kezelendők s csak tájékoztatóul szolgálnak. A 29. táblázatot a terület vízföldtani leírása követi. A vízföldtani rész olvasásakor a földtörténeti részhez csatolt szelvények és térképek (1—4. ábra) nyújthatnak segítséget. A mélységi vízzel foglalkozó fejezetet a vízföldtani tájegységeket jellemző fúrásszelvények ábrázolásával tesszük szemléletesebbé. E célt szolgálja a 25. b ábra, melyen a terület jellegzetes kútjainak és fontos nem vízkutató fúrásainak szelvényét foglaltuk össze. Itt a víztermelő kutakat a község nevével jelöljük, a mellette levő szám az országos mélységi kútkataszter sorszáma. A nem vízkutató fúrást a község nevének szaggatott aláhúzásával jelöljük, a szám az Országos Földtani Adattárban nyilvántartott (Bp. XIV. Népstadion útja 14. M. All. Földtani Intézet) fúrás- jelölése, az iparági sorszám. A gyors tájékozódás érdekében a fúrások szelvényrajzán a vízadó szinteken kívül feltüntetjük a nyugalmi szintet, a vízmennyiséget a hozzátartozó üzemi szinttel együtt, a víz vasasságát és keménységét is. 2.442 Részletes ismertetés 2.4421 JELLEMZŐ VÍZFÖLDTANI ADATOK A 29. táblázatban a legjellemzőbb gyakorlati vízföldtani adatok felsorolásával adunk áttekintést a 2.4414 pontban említett 85 tájegység közül azokról, melyek egészen vagy legalábbis nagyrészben területünkre esnek. A XVII. (Területi vízmérleg) fejezettel való kapcsolat biztosítása érdekében táblázatunkban a tájegységek megfelelőinek a vízmérleg összeállítása során alkalmazott jelöléseit is feltüntettük. Itt gyakran csupán azonos területek kétféle jelöléséről van szó, — fejezetünkben az ország tájegységeinek 1-től 85-ig, Vízgazdálkodási Keretterv határokra tekintet nélkül történt folyamatos sorszámozását tartottuk meg, míg a vízmérleg-fejezetben а. 10. számú Északmagyarországi Vízgazdálkodási Keretterv részeiként jelöltük őket, — azonban a vízmérleg szerinti beosztásnál már megengedhetővé vált egyszerűsítések (a Vízgazdálkodási Kerettervek határaihoz való igazodás) következtében a két109
