Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)

II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet

csak az 02 fogyasztási értéket vesszük figyelembe, mert a felszín alatti vizek oldott ö2 tartalma el­enyészően csekély. (Lásd II. fejezet 2.361). A talajvizek kémiai jellemzése a víz felhaszná­lása szempontjából. A víz kommunális és ipari célokra való alkal­masságát keménység szulfáttartartalom szempont­jából az alábbi táblázatok szemléltetik. Keménység: Kategória nk° használhatóság I 0—15 minden esetben alkalmas II 15—25 minden esetben alkalmas III 25—45 csak esetenként alkalmas IV 45— mindenre alkalmatlan Szüli áttartalom : Kategória mg/1 használhatóság I 0— 60 SO-, minden esetiben alkalmas vagy 0— 72 S04 II 60— 300 SO-, minden esetben alkalmas vagy 72— 360 S04 III 300—1000 SO-, csak esetenként alkalmas vagy 360—1200 S04 IV 1000—2000 SO-, mindenre alkalmatlan vagy 1200—2400 S04 V 2000— SO, mindenre alkalmatlan vagy 2400— S04 * Magyarország első vízadiórétegének keménységét és szulfáttartalmát ábrázolja a VITUKI „Magyarország vízkészlete IV. Minőségi Számbavétel. Felszínalatti vizek (Első vízadóréteg)” c. 1961-ben megjelent ki­adványa. Öntözés szempontjából alkalmatlan az a talaj­víz, amelyben: a) nátrium, vagy nátrium-magnézium a domi­náns kation, bármilyen anion-variációval, vagy b) kálrium-magnézáum és nátrium, vagy kal­cium és nátrium a domináns kation, hidrokarbo- nát, anion túlsúllyal. Beton és habarcs készítésére alkalmas az a víz, amelynek szulfáttartalma kisebb, mint 3000 mg/i S03 vagy 3600 mg/1 SÖ4 és pH értéke nem kisebb, mint 4,4. E feltételeknek talajvizeink általában megfelelnek. A terület zömén 15—25 nk°, valamint a 25—30 nk° keménység a jellemző, található azonban 45 nk° körüli keménységű talajvíz is. Miskolctól északnyugatra a talajvíz szulfáttar­talma 300—1000 mgA. Domináns típus a területen a kalcium-magné­zium és a kalcium-magnézium-nátrium, az anionok variálódásával. Mezőkövesd környékén domináns a nátrium-kalcium-maignézium tartalmú viztípus. Kisebb elszórt foltokban találunk nátrium-kalcium tiszta nátrium, magnézium, kalcium típusú vizeket. Öntözésre a Mátraaljai vizek alacsony nátrium és összes oldott sótartalmuk miatt alkalmasak. Egészségügyi szempontból a terület északi része jó minőségű, az ihatatlan vizek mindössze 20 %-ot tesznek ki. Hatvan és Miskolc vonalától délre azon­ban a minőség ivóvíz szempontjából romlik. 2.428 Gyakorlati értékelés A 2.42 Talajvíz c. fejezetrészben a vízgazdálko­dási gyakorlat számára összefoglaltuk a TVK ta­lajvízkészletére vonatkozó mai ismereteinket. Ezek már támpontul szolgálhatnak a tervezőnek talaj­vízkészletet fogyasztó vízhasználatok telepítéséhez, vagy legalábbis eligazítást adnak arra nézve, hogy ilyen igények jelentkezése esetén hol célszerű rész­letesebb feltárásokat végezni. A talajvízszinttel és a talajvízjárással foglalkozó anyag ezen kívül a mezőgazdasági, a mély- és ma­gasépítés számára is segítséget nyújthat. A talajvízkészlet további terhelhetőségét nem­csak a természeti adottságok, hanem a jelenlegi igénybevételek is meghatározzák, ezért a készlet számszerű számbavételét nem itt, hanem a XVII. Területi Vízmérleg c. fejezetben végezzük el. Ott nemcsak a 10. számú Északmagyarországi Vízgaz­dálkodási Keretterv-egységünk egyes részein hasz­nosítható talajvízkészlet nagyságát határozzuk meg, hanem felhasználhatóság szerint, minőségi osztá­lyokba is soroljuk. 2.43 KARSZTVÍZ 2.431 Általános ismertetés Karsztvíznek nevezzük azt a vizet, amely föld­alatti útjának túlnyomó részét karszitosodó kőze­tekben teszi meg, vagy ilyenekben tárolódik. Karsztvizet találunk a karszthegységek felszíne és az erózióbázis közötti részében (leszálló karsztvíz övezete), ahol a víz természetes hatások alatt áram­lásiban van. Az erózióbázis alatti részben a karszt összes üregeit, járatait közel nyugalmi állapotban levő karsztvíz tölti ki, ez a mélykarszt övezete. Itt erőteljesebb áramlás csak mesterséges megcsapo­lások hatása alatt indul meg. Sztatikus karsztvízkészletnek azt a vízkészletet nevezzük, amely a mélykarszt üregeit kitölti és gyakorlatilag nyugalmi állapotban van. Dinamikus vízkészlet az az áramló vízmennyiség, amely sok­éves átlagában a csapadékból pótlódik. A sztatikus vízkészlet csak utánpótlás ingadozásainak egyen­súlyozása céljából és ennek megfelelő mértékben termelhető ki mesterségesen, nagyabb mérvű ki­termelés esetében megbomlik a föld alatti vízház­tartási egyensúly, ami a már meglévő víztermelő­helyeket veszélyezteti. A vízháztartási egyensúly megóvása érdekében megállapítjuk egy karsztterületen sokéves átlag­ban beszivárgó víz mennyiségét- A beszivárgás karsztterületen döntően a csapadék évi eloszlásától függ. Ennek ismeretében empirikus módon meg­határozhatjuk a beszivárgási százalékot. Az el­múlt évi őszi csapadék és a vizsgált év első négy havi csapadékmennyiség ismeretében gyakorlati szempontból elegendő pontossággal előrejelezhet­jük az év hátralevő részére a karsztvízutánpótlást, a karsztforrás ok vízjárását. Tapasztalat szerint a karszt üregei általában a tavaszi hóolvadás idején telítődnek fel, amikor a vegetáció vízelvonó hatása még nem érvényesül. A dolomitkarsztban a víz áramlását gátló súrlódási ellenállás nagyobb, mint a mészfcőkarszt tágabb üregeiben. Előbbiben tehát jobb a tározódást lehetőség, a források kiegyensú­lyozottabbak, mint a mészkőkarsztban, ahol a for­rások gyorsabban megérzik a csapadék hatását. 14 10 TVK 105

Next

/
Thumbnails
Contents