Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
A talajvíz felszínét kisebb-nagyobb területre kiterjedően folytonos görbe felületnek tekinthetjük, amely nagyjából követi a földfelszín domborulatát. A talajvíz általában szabad felszínű, egyes helyeken a változatos rétegtelepülés miatt, finom szemcséjű fedőréteg alatt „nyomás alatt álló” talajvízként is jelentkezhet. Alsó elhatárolása élesen nem adható meg, s rendszerint az első vízzárórétegig tekintjük talajvíznek. A talajvíztükör alatt általában minden réteg — vízvezetők és vízzárók egyaránt — vízzel telítettek, s így a talajvíz „érintkezésben” van a különböző rétegvizekkel, csak az adott nyomásviszonyok mellett a vízzáró rétegeken keresztül nincsen vízmozgás. A természetes talajvízháztartás egyensúlyban van. A talajvíztározódás hosszúidejű átlagértéke nulla, és a talajvíztükör a hosszúidejű átlagérték által meghatározott szint körül ingadozik. A vízszín ingadozásának övezetében — az időjárástól függően — nedves években fokozatosan több és több, száraz években egyre kevesebb víz helyezkedik el. A talajvíztükör ingadozása jelzi a talajviz készletében beállott változásokat. Ez alól kivételt képeznek a műszaki beavatkozásokkal érintett területek, ahol a természetes egyensúly megbomlott és a talajvíz vagy tartós emelkedési (pl. öntözés, rizsárasztás hatása), vagy süllyedési (pl. vízkitermelésnél túlzott igénybevétel) irányzatot mutat. A változás lehet időszakos, s bizonyos idő elteltével új egyensúlyi állapot áll elő, de lehet tartós is. A természeti adottságok és a műszaki beavatkozás mértéke szabja meg, hogy a kettő közül melyik fordul elő. A talajvízháztartást befolyásoló tényezők (csapadékbeszivárgás, párolgás, hozzá- és elfolyás, stb.) területrészenként különböző súllyal érvényesülnek, s ennek megfelelően több féle talajvíztípust különböztetünk meg. Az utánpótlás fő jellege szerint a különböző talajvíztípusok két csoportba sorolhatók. A felszíni vizek által nem zavart talajvíz fő táplálója a csapadék, és a talajvíztükör mélysége szerint különböztetünk meg különféle talajvíztípusokat. A folyóvizek és állóvizeik által befolyásolt területek talajvízkészlete a felszíni vízből is utánpótlást kap. 2.422 A talajvízsziniészlelő kúthálózat A talajvízháztartás jellemzőinek meghatározását és a változások törvényszerűségeinek felfedését a talajvízmegfigyelő kutakban végzett rendszeres mérések teszik lehetővé. A 10. sz. vízgazdálkodási területegységen jelenleg 71 db országos hálózati és 73 db tanulmányi kútban folyik rendszeres talajvízmegfigyelés. A legtöbb kútnál hosszabb adatsor áll rendelkezésünkre. Az országos hálózat kisebb kiegészítése (mintegy 20 db kút) kívánatos. Üj tanulmányi kutak létesítését a vízgazdálkodási gyakorlat helyi igényei szabják meg. 2.423 A terület folyóvizekből nem táplálkozó talajvízkészletének jellemzése A talajvízviszanyok rövid jellemzése igen nehéz feladat, mert egymáshoz közelfekvő területeken is igen nagy változatosság tapasztalható. A részletek mellőzésével a terület talajvízviszonyainak fő jellegzetességeit a „Talajvíztérkép” c. 1:500 000 méretarányú térkép tartalmazza. Ezen a talajvízállás sokévi átlagának terep alatti mélysége és a talajvíz szélső ingadozása nyert ábrázolást. A folyók partmenti sávjának kivételével, a talajvíztükör mélységét feltüntető foltok egyben a fő talajvíztípusokat is ábrázolják. A talajvízjárás részletes adatait a mellékelt táblázat (27. sz. táblázat) foglalja magában. A kiválasztott talajvízmegfigyelő kútakban észlelt vízjárás a szélesebb környezetre is jellemző, addig amíg a talajvíztükör hasonló mélységben helyezkedik el, mint a megadott kútnál. Részleteket a térkép nem tartalmaz, s a helyi adottságok szerint kisebb területfoltokon — elsősorban a domborzat változásai szerint — különböző mélységben található a talajvíztükör. A térképen feltüntetett adatok az egyes területekre jellemző talajvízállást mutatják, mégpedig a közelmúlt (1956—1960) átlagát. A talajvíz szélső ingadozását izométrikus vonalakkal ábrázoltuk. Ebből a legmagasabb talajvízállás közelítő értékét kapjuk, ha a szélső ingadozás felét vagy 3/5-ét az átlagos talajvízálláshoz hozzáadjuk, a legalacsonyabbat pedig, ha a felét vagy 2/5-ét levonjuk. Síksági területeinken a talajvíz mindenütt holo- cén és pleisztocén rétegekben helyezkedik el. Csupán hegyvidéki tájakon vannak olyan területrészek, ahol idősebb képződmények tárolják a talajvizet. A talajviz sztatikus készletét tekintve, a készlet mennyiségében igen szűk határok közötti különbség mutatkozik. A talajvíztükör alatt a rétegeik vízzel telítettek és a talajszemcsékhez kötött vizen felül a pórusokban elhelyezkedő, a gravitációs erő hatása alatt álló talajvíz mennyiségének fajlagos értéke az alábbi: kavics-homokos kavics rétegben homok rétegben finomhomok- iszaposhomok rétegben agyagos homok, vályog rétegben agyag rétegben 200—300 lit/m* 220—250 lit/m* 170—190 lit'nr 130—150 lit/m* 130 lit/m* A rétegekben tárolt víz fajlagos értéke hasonló. A teljes sztatikus készlet mennyiségét a rétegek méretei szabják meg. A sztatikus vízkészlet számbavételénél a mozgásállapotot nem tekintjük, csak az adott víztérfogatot számítjuk. A különböző vízvezető rétegek fizikai tulajdonságai mind természetes állapotban, mind mesterséges beavatkozásnál elsősorban a vízmozgás lehetőségeit, a vízkitermelés, a víznyerés adottságait, s nem a vízkészletet szabják meg. A vízvezető rétegek elhelyezkedésének ismerete víztermelő berendezések telepítési helyének kiválasztását teszik lehetővé, de a kútak pillanatnyi vízbősége önmagában nem jellemzi a tartósan kitermelhető, folyamatosan után100
