Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
A keleti országhatár számottevő, Romániába is átnyúló talajvíztartó réteget metsz, a TVK-határ pedig sok helyen — elsősorban a 7. sz. (Alsó-Duna- vidék) és a 12. sz. (Körösvidék) TVK-terület mentén — jelentős rétegvíztartó egységeket oszt ketté. A határok menti keskeny sávban települő talajvízhasználatok, továbbá egy tágasabb övezetben a rétegvízhasználatok tehát észrevehető mértékben is érinthetik a szomszédos területek felszínalatti vízkészletgazdálkodását. 2.414 A felszínalatti vizek szerepe a terület vízgazdálkodásában Területünk felszínalatti vízkészlete, melyet kereken 9 m'/s-ra becsültünk, a felszíni készletet kizárólag képviselő Tisza és Maros augusztusi 85%-os tartósságú hozamösszegének ugyan 5%-át teszi csak ki, a maga nemében mégis számottevő érték. Gyakorlatilag csak rétegvizekből áll: a partiszűrésű és talajvizek mennyisége elhanyagolható. A rétegvízkészlet igénybevételének mértéke meghaladja az országos átlagot. Számottevő az ivó- és ipari vízellátásnak, alig kisebb az öntözésnek a készlettel szemben támasztott igénye. Az eddig elmondottakról egyébként a XVII. (Te rületi vízmérleg) fejezet a „Jelenlegi vízmérleg” c. két táblázattal, továbbá a „Vízmérleg a felszíni vizekre (1960. évi állapot)”, „Vízmérleg a talaj és partiszűrésű vizekre (1960. évi állapot)” és a „Vízmérleg karszt és rétegvizekre (1960. évi állapot) c. 1:500 000 méretarányú térképekkel együtt részletesen is tájékoztat. A felszínalatti vízkészlettel való gazdálkodás fejlődésének iránya elsősorban a terület nyugati (Duna—Tisza közi), valamint középső (Tisza-ma- roszugi) részén rendekezésre álló jelentős rétegvízkincs további feltárása és hasznosítása felé mutat. (A felszíni készlettel ilyen szempontból a 2.314 pontban foglalkozunk.) 2.42 TALAJVÍZ 2.421 Általános rész Talajvíznek nevezzük azt a földfelszín közelében elhelyezkedő első felszínalatti vizet, ami a laza üledékes kőzetek szemcséi közötti hézagokat összefüggően kitölti, a nehézségi erő hatása alatt áll, és készletében a felszíni befolyásoló tényezők hatására gyakori, közvetlenül érzékelhető változások állanak elő. A talajvíz felszínét kisebb-nagyobb területre kiterjedően folytonos görbe felületnek tekinthetjük, amely nagyjából követi a földfelszín domborulatát. A talajvíz általában szabad felszínű, egyes helyeken a változatos rétegtelepülés miatt, finom szemcséjű fedőréteg alatt „nyomás alatt álló” talajvízként is jelentkezhet. Alsó elhatárolása élesen nem adható meg, s rendszerint az első vízzárórétegig tekintjük talajvíznek. A talajvíztükör alatt általában minden réteg — vízvezetők és vízzárók egyaránt — vízzel telítettek, s így a talajvíz „érintkezésben” van a különböző rétegvizekkel, csak az adott nyomásviszonyok mellett a vízzáró rétegeken keresztül nincsen vízmozgás. A természetes talajvízháztartás egyensúlyban van. A talajvíztározódás hosszúidejű átlagértéke nulla, és a talajvíztükör a hosszúidejű átlagérték által meghatározott szint körül ingadozik. A vízszin ingadozásának övezetében — az időjárástól függően — nedves években fokozatosan több és több, száraz években egyre kevesebb víz helyezkedik el. A talaj- víztükör ingadozása jelzi a talajvíz készletében beállott változásokat. Ez alól kivételt képeznek a műszaki beavatkozásokkal érintett területek, ahol a természetes egyensúly megbomlott, és a talajvíz vagy tartós emelkedési (pl. öntözés, rizsárasztás hatása), vagy süllyedési (pl. vízkitermelésnél túlzott igénybevétel) irányzatot mutat. A változás lehet időszakos, s bizonyos idő elteltével új egyensúlyi állapot áll elő, de lehet tartós is. A természeti adottságok és a műszaki beavatkozás mértéke szabja meg, hogy a kettő közül melyik fordul elő. A talajvízháztartást befolyásoló tényezők (csapadékbeszivárgás, párolgás, hozzá- és elfolyás, stb.) területrészenként különböző súllyal érvényesülnek, s ennek megfelelően többféle talajvíz-típust különböztetünk meg. Az utánpótlás fő jellege szerint a különböző talajvíztípusok két csoportba sorolhatók. A felszíni vizek által nem zavart talajvíz fő táplálója a csapadék, és a talajvíztükör mélysége szerint különböztetünk meg különféle talajvíztípusokat. A folyóvizek és állóvizek által befolyásolt területek talajvízkészlete a felszíni vízből is utánpótlást kap. 2.422 A talajvízszintészlelő kúthálózat A talajvízháztartás jellemzőinek meghatározását és a változások törvényszerűségeinek felfedését a talajvízmegfigyelő kutakban végzett rendszeres mérések teszik lehetővé. A 9. sz. TVK (Alsó-Tiszavidék) területén jelenleg 139 db országos hálózati és 94 db tanulmányi kútban folyik rendszeres talajvízmegfigyelés. A legtöbb kútnál hosszabb adatsor áll rendelkezésünkre, az országos hálózat kielégítőnek mondható. Űj tanulmányi kutak létesítését a vízgazdálkodási gyakorlat helyi igényei szabják meg. 2.423 A terület folyóvizekből nem táplálkozó talajvízkészletének jellemzése A talajvízviszonyok rövid jellemzése igen nehéz feladat, mert egymáshoz közelfekvő területeken is igen nagy változatosság tapasztalható. A részletek mellőzésével, a terület talajvízviszonyainak fő jellegzetességeit az 1:500 000 méretarányú „Talajvíztérkép” tartalmazza. Ezen a talajvízállás sokévi átlagának terep alatti mélysége és a talajvíz szélső ingadozása nyert ábrázolást. A folyók partmenti sávjának kivételével, a talajvíztükör mélységét feltüntető foltok egyben a fő talajvíztipusokat is ábrázolják. A talajvízjárás részletes adatait a mellékelt 27. sz. táblázat foglalja magában. A kiválasztott talajvízmegfigyelő kutakban észlelt vízjá11 I TVK 81
