Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
LKQ — az a legkisebb vízhozam, amelynél kisebb csak vis major jelleggel fordul elő; Q 09% szept. — a szeptember (mint általában legszárazabb) havi vízhozamok 99%-os tartósságú értéke. A vízmérlegben (lásd a XVII. fejezet 2.121 pontját) a gyakorlatilag teljes biztonságot követelő vízhasználatoknál ezzel a készletértékkel számolunk; Q 85% aug. — az augusztus havi vízhozamok 85%-os tartósságú értéke. A vízmérlegben ezzel vetjük össze az egyidőben lehetséges összes vízigényeket; Q 95<y0 — az a vízhozam, mely az átlagos év 18 napjának (5%-ának) kivételével a mederben lefolyik; Q 5oo/0 — az átlagos év 182,5 napján meghaladott vízhozam; KÖQ — középvízhozam (az érkező napi középvízhozamok sokévi számtani középértéke). Táblázatunkban a hosszabb észlelési múlttal rendelkező állomásoknál ezt az értéket általában az 1931—60. időszakra adjuk meg; a részletes megfigyelésbe be nem vont, vagy csak újabban bevont vízfolyások esetében elméleti úton levezetett érték lévén, időszakhoz nem rendelhető; NQm% — a 10 évenkint átlag egyszer elért, ill. meghaladott nagyvízi hozam; NQ. 3% — a 33 évenkint átlag egyszer elért, ill. meghaladott árvízi hozam; NQ 2% — az 50 évenkint átlag egyszer elért, ill. meghaladott árvízi hozam; NQ i«/, — a 100 évenkint átlag egyszer elért, ill. meghaladott árvízi hozam; Az ismétlődési gyakorisághoz kötött hozamértékekkel kapcsolatban rá kell mutatnunk: a matematikai statisztika csak arra adhat feleletet, hogy változatlan éghajlati- és mederviszonyokat feltételezve, végtelenül hosszú idő átlagában mekkora egy meghatározott ismétlődési gyakorisághoz kötött árvízhozam, de nem mondhat semmit az események bekövetkezésének valószínű időpontjáról. (Sokszor határozottan megfigyelhető pl. a kataszt- rófális árvizeknek bizonyos halmozódása.) d) Hangsúlyozzuk, hogy a vízhozamokat — különösen a szélsőséges értékeket — ugyanabban a szelvényben is különféle tényezők, mindenekelőtt a hazai és külföldi vízhasználatok és vízimunkák befolyásolják. A jellemző vízhozamok megadásánál (ellenkező értelmű megjegyzés hiányában) igyekeztünk az állandónak nevezhető tényleges helyzetet feltüntetni: így a megadott értékek a folyamatos vízhasználatok, szenny- és esetleges bányavízbevezetések, árapasztók hatását általában tartalmazzák. Ezzel szemben az idényjellegű vízhasználatok (pl. öntözés, időszakos ipari vízhasználat) hatását igyekeztünk kiszűrni, tehát ezek esetében az (elméletben rekonstruált) természetes állapot megállapítására törekedtünk. Az árvízi hozamok értékeit a meder (árvízi meder) kiépítettsége, ill. állapota döntően befolyásolhatja. Itt azt a célt tűztük ki, hogy a nagyvízi értékek általában a jelenlegi mederkiépítettségnél jobb, de még nem gyökeresen megváltoztatott helyzetre vonatkozzanak. Az olyan csatornáknál, amelyek rendeltetésszerűen csak árvíz idején szállítanak vizet, csak a maximális vízszállítást tüntettük fel. Az ismétlődési gyakorisághoz kötött hozamértékekkel kapcsolatban rá kell mutatnunk: a matematikai statisztika csak arra adhat feleletet, hogy változatlan éghajlati — és mederviszonyokat feltételezve, végtelenül hosszú idő átlagában mekkora egy meghatározott ismétlődési gyakorisághoz kötött árvízhozam, de nem mondhat semmit az események bekövetkezésének valószínű időpontjáról. (Sokszor határozottan megfigyelhető pl. a katasztrofális árvizeknek bizonyos halmozódása.) e) A határt szelő és azt képező vízfolyások rendszerében a múltbeli (és a tervezett) külföldi beavatkozások megfelelő ismeretének hiánya különös nehézségeket és bizonytalanságokat eredményez. Egyes vízfolyásoknál a több évtizedre visz- szanyúló megfigyeléseink ennek folytán inhomogének és így reális következtetések levonására aligha alkalmasak. f) Műcsatomák, holtmedrek, zsilipekkel ellátott vízfolyások (malomcsatomák, alföldi csatornák és kisebb vízfolyások) esetében a jellemző vízhozamok egyáltalán nem értelmezhetők, vagy legalábbis hidrológiai megfontolások alapján nem adhatók. Táblázatunkban ezért ezekkel nem foglalkozunk. Hasonlóképpen olyan csatornáknál, melyek rendeltetésszerűen csak árvíz idején szállítanak vizet, csak a maximális vízszállítást tüntettük fel. A különböző tervezések során csak ritkább esetben van szükségünk hidrológiai adatokra épp az észlelőállomások szelvényében. Ezért elkészítettük a terület főbefogadóinak hidrológiai hossz-szelvényét is (19. sz. ábra), melyről a vízfolyás tetszőleges szelvényére leolvasható a közepes és két szélsőséges vízhozam, továbbá ezek fajlagos értékei. Végül a 20. ábrán áttekintést adunk az ország természetes vízfolyásainak fajlagos középvízhozamáról. Felhívjuk azonban a figyelmet, hogy az alföldi területeken, ahol a belvízrendszerek méretezéséhez elsősorban a lefolyás csúcsértékeinek ismerete fontos, ez az átlagos lefolyási térkép közvetlenül nem használható fel. 2.323 Hidrológiai előrejelzések Hazánkban az árvízi előrejelzések a legismertebbek. A folyami duzzasztóművek és a tározómedencék gátszerkezetének kezeléséhez folyamatos, naponkénti előrejelzésekre van szükség. Az öntözést és a különféle más vízhasználatokat — különösképpen ha víztározással párosulnak — a lefolyó vízhozamok és a forráshozamok hosszúidejű 68
