Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
leg légtömegek területi elhelyezkedéséről kap a metorológus képet. A felsorolt térképek alapján készült 36 órás prognózist az Országos Meteorológiai Intézet naponta 14 órakor rádió útján, továbbá Időjárási Napijelentés c. kiadványában teszi közzé. E prognózisok átlagos beválási valószínűsége az Országos Meteorológiai Intézet értékelése szerint hazánkban a Kárpátok és az Alpok időjárást módosító hatása miatt 80%. Hosszabb idejű (2 hetes) kísérleti előrejelzéseket jelenleg az Országos Meteorológiai Intézet Távidőjelző osztálya készít. Ezek beválási valószínűsége ugyanazon értékelés szerint 65% körül van, ezért csak hivatalok, intézmények kapják meg. A vízgazdálkodás szempontjából fontos időjárási elemek 5—10 napos előrejelzések módszerének kidolgozásával a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet kísérletezik. 2.3 Felszíni vízkészlet 2.31 Altalanos ismertetés Felszínieknek nevezzük — eredetüktől függetlenül — azokat a vizeket, amelyek a Föld szilárd kérgén találhatók. A felszíni vizek részint közvetlenül a légköri csapadékból erednek, részint pedig a felszínalatti vizekből, amelyekkel szoros kapcsolatban vannak (partiszűrésű talajvizek). A földkéreg időlegesen vagy állandóan felszíni vizeket magában foglaló, partokkal határolt mélyedéseit medernek nevezzük. A mederben állandó irányú, folyamatos mozgást végző vizek a folyóvizek vagy vízfolyások (ér, csermely, patak, folyó, folyam). Azok a vizek pedig, amelyek valamely mélyedést, teknőt, medencét kitöltenek, de a maguk egészében haladó mozgást nem végeznek, azok az állóvizek (láp, mocsár, tó). Mind a vízfolyások, mind az állóvizek lehetnek időszakosak vagy állandók. Az ember természetátalakító tevékenysége folyamán egyre inkább létesít, műszaki eszközeivel, mesterséges vízfolyásokat (csatornákat) és állóvizeket (pl. tározókat, halastavakat) is. 2.311 Vízrendszer és vízjárás Valamely terület vízrendszerének nevezzük a felszíni vizek hálózatát, szoros összefüggésben a vízgyűjtőterülettel és a műszaki beavatkozásokkal. Valamely vízfolyás vagy állóvíz vízjárásán értjük a vizek mennyiségi és minőségi jellemzői időbeli változásának összességét. A mennyiség és minőség, valamint változásuk számszerű kifejezésére és törvényeik leírására számos fogalom szolgál. A vízgazdálkodási gyakorlat számára legfontosabb fogalmak a következők: vízállás, vízhozam (vízmeny- nyiség), vízhőfok, jégmegjelenés, zajlás, beállás, felszakadás, hordalékhozam (hardoléktöménység), továbbá az oxigénfogyasztás, keménység, sótöménység, nátriumszázalék, coli-szám, stb. A vízállás a vízszin magassága a vízfolyás vagy tó vizsgált függélyében, egy önkényesen felvett alapszint felett. Az alapszint általában a mederben szilárdan elhelyezett, beosztásos vízméroelap null- pontja, amely a nagyobb vízfolyásokon rendszerint az előforduló legkisebb vízszint magasságában, kisvízfolyásokon és tavakon pedig a fenékszinten van, de lehet más tetszőleges magasságban is. A vízállást rendszerint cm-egységben adjuk meg. Az előfordult legnagyobb és legkisebb vízállás közötti különbség, azaz a vízállás-ingadozás tartománya, a vízjáték. A vízállásokat — különösen hajózási célokra — szokásos a vízjáték hányadéban kifejezni. A vízjáték tizedrésze a vízfok, más néven hidrográd. A vízhozam a vízfolyás vizsgált keresztszelvényén másodpercenként átfolyó vízmennyiség. A vízmennyiség valamely víztest térfogata. A vízhozamot rendszerint m3/s-, 1/s-egységben, a vízmeny- nyiséget m3-egységben adjuk meg. A vízhőfok a vízfolyás vagy tó vizsgált pontjában fennálló vízhőmérséklet. A vízfolyásokon a vizsgált pontbeli hőfok, valamint a ponthoz tartozó függély és a függélyhez tartozó keresztszelvény többi pont- jabeli hőfok a turbulencia miatt rendszerint nem tér el számottevően egymástól, ezért az egypont- beli hőmérséklet általában a keresztszelvény középhőmérsékletének tekinthető. A tavaknál azonban általában nem egyenletes a hőmérsékleteloszlás. A vízhőfokot rendszerint C°-egységben adjuk meg. A jégjelenségekre vonatkozó fogalmak maguktól értetődnek. A jégadatok az észlelőhely közvetlen környezetére vonatkoznak. A hordalék a tó, Ш. vízfolyás vizében lebegő Hl. a víz által szállított kőzettörmelék és ásványszemcse. A lebegtetett hordalék a hordaléknak az a része, amelyet az áramlás ereje lebegésben tart ill. lebegtetve szállít tova. A görgetett hordalék a hordaléknak az a része, amelyet az áramlás ereje a fenéken görget tova. E kétféle hordalék nem határolható el élesen. A hordaléktöménység a víz egységnyi térfogatában lebegő hordalék súlya. A hordalékhozam a vizsgált keresztszelvényen másodpercenkéntáthaladó hordalékmennyiség. A hordalékmennyiség valamely hordaléktest térfogata vagy súlya. A hordaléktöménységet rendszerint kg/m3, g/m3-egységben, a hordalékhozamot m3/s, t/s-egységben adjuk meg. A felsorolt leghasználatosabb fizikai fogalmak mellett számos kémiai és biológiai fogalom szolgál a vizek jellemzésére. Ezek alapján lehetséges osztályozni a vizeket aszerint, hogy milyen mértékben felelnek meg a közegészségügy és a különböző vízhasználó ágazatok minőségi követelményeinek. Efogalmak alapján a területegység felszíni vizeinek vízjárását a 2.32—2,36 pontokban részletesen ismertetjük. 59
