Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
történetét, — részint pedig a földrajzi zónák törvényszerű változásait veszi figyelembe a talajok osztályozásánál. Ez a rendszer az egyes talaj szelvények besorolásánál morfológiai, fizikai és kémiai vizsgálatokkal dönti el azt, hogy a talajt alakító folyamatok milyen arányban és milyen sorrendben léptek és lépnek fel, a talajképződés során. MAGYARÁZAT az 5. sz. „Magyarország természeti-földrajzi beosztása c. ábrához I. Alföld a) Mezőföld (a Fejér megyei Sárréttel) b) Dunavölgy c) Dráva melléki sík az Ormánsággal d) Duna—Tisza közi hátság e) Bácskai löszhát f) Alsó-Tisza mente g) Dél-Tiszántúli löszhát ifi) Körösvidék (az Érmellékkel) i) Bereg-Szatmári sík (az Ecsedi láppal) j) Nyírség k) Bodrogköz (a Rétközzel) l) ' Hajdúság m) Közép-Tisza mente n) Jászság II. Kisalföld a) Győri-Tatai teraszvidék b) Győri-medence és a Fertő-Hanság medence c) Marcal-medence III. Alpok-alja a) Rábántúli kavicstakaró b) Kemeneshát c) Vasi-hegyhát (Alsóőrséggel) d) Kerka-vidék e) Göcsej f) Soproni-hegység, Kőszegi-hegység, IV. Dunántúli-dombság a) Zalai-dombság b) Belső-Somogy c) Külső-Somogy d) Tolnai-Baranyai dombság e) Baranyai szigethegység V. Dunántúli-Középhegység a) Bakony b) Vértes (Vértesalja, Velencei hegység, Zámolyi-medence) c) Gerecse (Zsámbéki-medencével) d) Budai—Pilisi-hegység e) Visegrádi-hegység VI. Északi-Középhegység a) Börzsöny b) Cserhát és a Gödöllői dombság c) Mátra d) Bükk e) Nógrádi-medence /) Karancs-Medves g) Borsodi-medence h) Aggteléki-karszt i) Cserehát j) Zempléni-hegység A talaj alakulás során fellépő folyamatok — melyek egy része fizikai, más része kémiai, vagy biológiai természetű — ugyanis egymással ellentétes részfolyamatok dinamikus egyensúlyából tevődnek össze. Ilyen ellentétes folyamatpárok a következők lehetnek: nedvesedés lehűlés kilúgzás mállás kolloid másodlagos ásványok szétesése redukció szervesanyag bomlás — száradás — melegedés — felhalmozódás (sófelhalmozódás, konkrédók) — másodlagos ásványok képződése — kolloid kicsapódás — a szétesés termékeinek kapcsolódása — oxidádó — szervetlen anyag — felhalmozódás sok. Az egyes típusok nem állandók, tulajdonságaik is változnak. A talaj osztályozás középpontjában a talajtípus áll. Ugyanazon talajtípusba azok a talajok tartoznak, melyek hasonló körülmények között, az egymáshoz közelálló talajképző tényezők hatására alakultak ki, s egyforma biológiai, kémiai és fizikai folyamatok által jellemezhetők. A típusok altípusokra, majd változatokra, valamint helyi változatokra oszthatók. A kidolgozott osztályozási rendszer csak a típusok és az altípusok felsorolását illetően teljes, míg a változatoknál már nem sorolja fel az összes lehetőségeket, hanem csak az elválasztás irányelveit vázolja. Még kevésbé törekszik a konkrét helyi változatok merev felsorolására, mert egyrészt kevés adat áll erre vonatkozóan rendelkezésre, másrészt a már meglevő adatok alapján meghatározható helyi változatok száma is igen nagy. Mindezek a folyamatok periódusosán és ritmuso- san változtatják erősségüket. Ezek a periódusok változó időtartamúak. Minden ritmus után az előzőhöz hasonló állapotba térnek vissza, de ugyanakkor vannak kisebb eltérések, melyek erősödve a talajban, több ritmus leforgása után, lényeges változásokat idézhetnek elő. Aszerint, hogy az ellentétes folyamatok milyen dinamikus egyensúlyban jutnak és az egyes ellentétpárok milyen viszonylagos szerepet játszanak a tálajképződésben, keletkeznek a különböző típu2.1213 A TERÜLET LÉNYEGES TALAJFÉLESÉGEINEK LEÍRÁSA Az előzőkben ismertetett talajföldrajzi, genetikai szemléletű kutatások eredményeképpen hazánk különböző termékenységű talajait „talajosztályozási rendszerbe” foglaltuk össze, melynek gerincét a talajtípusok alkotják. A típusok általában a genetikai szintekkel jellemezhetők. A talajtanban legtöbbször „A”-val a ki- lúgzási, „B”-vel a felhalmozódási szintet jelöljük, míg „C” szint alatt az anyakőzetet értjük. Egyes 45
