Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)
XIX. fejezet. A vízgazdálkodás és a népgazdasági ágak kapcsolata - Összefoglalás
szolgáltatásához 800 000 ш" fold- és 77 500 ш* betonmunkát, 16 150 t öntöttvas és acél, 1400 t a. c. cső. 100 t súlyú szivattyú és motor beépítését teszi szükségessé. Ez 1355 millió Ft költséget igényel. 2.207 Települések, ipartelepek csatornázása és a vizek tisztaságának védelme A 9. sz. (Alsó-Tiszavidék) TVK területén a települések és iparterületek csatornázása a múltban egyáltalán nem volt kedvező. A lakosság döntő többsége mezőgazdasági foglalkozású, az iparosodás és ezzel a városias beépítettség foka alacsony, így a fejlődés során a csapadékvízelvezetés jelentkezett elsőrendű feladatként. Közüzemű szennyvízcsatornázást gátló hidrológiai tényező, hogy a települések mellett megfelelő vízhozamú befogadó nincs, kivéve a Tisza-menti városokat. Csatornázásgátló körülmény volt az is, hogy befogadó hiányában ezeket a területeken csupán a szennyvizeknek szikkasztásos elhelyezéséről, valamint belvízcsatornákba való bevezetéséről lehetett szó. A terület ipari elmaradottsága is jelentősen befolyásolta a zárt, többszintes beépítésű települések kialakulását. Ezt a tényt még a legújabb kor erősütemű ipari fejlesztése sem tudta teljesen felszámolni. A Tisza menti városok szennyvizeiket tisztítás nélkül engedték a Tiszába. A szennyvízelvezetés és kezelés sok tennivalót hagyott hátra, ami közegészségügyi és településbiztonsági okokból erősen kifogásolható. A 9. sz. (Alsó-Tiszavidék) TVK területén szennyvízfertőzés okozta megbetegedés többször előfordult (1955-ben Szegeden, Hódmezővásárhelyen, 1959-ben Kecskeméten). Az ipartelepek esetében is hasonló helyzet alakult ki, minthogy azok többnyire belvízcsatorna mellé települtek és a keletkezett szennyvizeket minden előtisztítás nélkül azokba vezették. A települések és ipartelepek csatornázásának főbb jellemzői a 9. sz. (Alsó-Tiszavidék) TVK- egység területén: csatornahálózatba kibocsátott szennyvíz 45 161 m’/nap kisberendezések száma 357 db kisberendezések terhelése 52 673 mVnap A 9. sz. (Alsó-Tiszavidék) TVK területünkön a csatornázott települések jelenlegi lakosságához viszonyítva a csatornázottság mértéke 14,5%. A tervidőszak végén a jelenlegi lélekszámhoz viszonyítva 117%-ra, a fejlesztési lélekszámhoz viszonyítva 65%-ra fog emelkedni. A települések csatornázottsága a fejlesztés során 30—90% között változik a szükségnek megfelelően. Az ipari üzemek által 1960-ban kibocsátott szennyvízmennyiség 0,66 m’As, mely a tervidőszak végére 4,44 m8/s-ra fokozódik. Az 1980. évig tervezett fejlesztés költségelőirányzata 2293 millió Ft, fő munkamennyiségei 4,7 millió ms földmunka, 452 ezer ms beton. Ha az eddigi állapotokat közelebbről vizsgáljuk, megállapítható, hogy az utóbbi években a lakosság életszínvonalának emelésére irányuló energikus irányzat jelentős mértékű fejlődést indított el a közművesítés terén is. A szennyvizeknek zárt rendszerű csatornázás útján történő elvezetése s a fertőzések kikapcsolása közegészségügyi szempontból igen nagyjelentőségű, valamint település- fejlesztési, sőt idegenforgalmi szempontból is szükséges. Az ipartelepek kiépítési sorrendje nem határozható meg. Az 1980 utáni időszak fejlesztési irányára adatok hiányában feltárást, vizsgálatokat végezni nem lehetett; a 60—80%-ban várható városi csatornázottság feltehetően 100%-ra fog emelkedni. Ipari téren a műanyagok, előregyártott építmények, automatika előtérbe lépése fogja a fejlesztés irányát megszabni. A szennyvízelvezetés és tisztítás terén a regionális rendszerek kiépítésére is sor kerülhet. 2.208 Vízerőhasznosítás Területünkön jelenleg semmiféle vízenergia termelés nincsen. Kisesésű folyóink vízenergia készletének hasznosítása önmagáért az energiáért nem gazdaságos. Rendkívül jelentős a Duna—Tisza Csatornával kapcsolatos csúcs- és szabályozóenergia-termelés. A vízierőművek részint a komplex nagylétesítményekkel kapcsolatos lehetőségeket használják ki, részint kifejezetten csúcsenergia termelésére létesülnek. Időrendi sorrendben területünkön első a Tisza III. vízlépcsőjével kapcsolatos vízerőmű. Alapenergia és csúcs termelésre egyaránt alkalmas. Valószínű létesítési ideje az 1971—75. év. A Duna—Tisza Csatornával kapcsolatos vízerőművek a Duna—Tisza Csatorna építési ütemének megfelelően két lépcsőben épülnek ki. A Duna— Tisza Csatorna felső tárolója, az ún. Nyárlőrinci tározó első ütemében az 1975—80. évi 21 MW teljesítménnyel épülő csúcserőmű, majd később 113 MW teljesítményűre fejlesztendő. A Duna—Tisza Csatorna alsó tárolójának, az Alpár—Bokrosi tárolójának erőműve az 1971—75. évek között 4 MW teljesítménnyel épül ki, majd később 21 MW-ra növelendő. Mindkét erőmű csúcsenergiát és szabályozó energiát fog termelni a Dunából átvezetett öntözővíz felhasználásával. A Duna—Tisza Csatorna vízpótló nagylétesítményének alapenergia igénye alig haladja meg a csúcsenergia termelés kapacitását, beruházásaiban is gazdaságos. így az energiafelhasználás és termelés mérlege a háromszor értékesebb csúcsenergia révén az energiagazdálkodást országosan is javítja. Az energiamérleghez tartozik, hogy a mezőgazdasági vízhasznosítás az 1980. évre kb. ugyanennyi energiát fog igényelni, mint a mai összes energiafelhasználás. Az öntözőrendszerek teljes kiépítése után a mai területi fogyasztást egymagában az öntözések belső berendezése négyszeresen-ötszörö- sen fogja felülmúlni. 394
