Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)
XV. fejezet. Többfeladatú vízgazdálkodási nagylétesítmények összefoglalása
A felsorolt sorrendet kizárólag a növekvő vízigénynek megfelelő vízpótlási feladatok szabják meg. Az energiatermeléssel és hajózással kapcsolatos létesítmények nem feltétlenül egyidejűleg szükségesek, mégis célszerű, hogy a vízpótlás által megszabott sorrendhez igazodjanak. A gyakorlatban számolni lehet azzal, hogy az energiatermelés gépi felszerelései egy-két évvel később lépnek üzembe, mint a vízpótlást szolgáló építményrészek. Kívántos azonban, hogy a duzzasztás adottságai mellett a vízerőtelepek is mielőbb üzemeljenek, mert ezzel a költségek gyorsabb megtérülését segítik elő. A Tisza—Körös összekötő csatorna biztosítja a Szarvas—orosházi térségben leghamarabb fellépő vízhiány pótlását. Miután a csongrádi Tisza III. Vízlépcső megépítése is elsősorban ennek a térségnek vízigénye miatt fontos, az összekötő csatornát legkésőbb azzal egyidejűleg, tehát za 1973. évig meg kell építeni, a 12. sz. (Körösvidék) TVK területén induló és Orosháza térségébe vezető orosházi főcsatornával együtt. 3. BEFEJEZÉS 3.1 A terv értékelése A 9. sz. (Alsó-Tiszavidék) TVK területén előirányzott, illetve az erre a területre visszaható nagylétesítmények legfontosabb jelentősége a Tisza völgyében előálló öntöző és ipari vízigények kielégítésében áll. A hajózás és az energiatermelés fontos, de mégis járulékos eredménynek tekinthető az előbbihez képest. Az előirányzott létesítmények képesek lesznek ezt a célkitűzést maradéktalanul kielégíteni, a vízigény gyors növekedése azonban a nagylétesítmények megvalósításának időbeni lehetőségeit megelőzi. Ezt az időzavart helyi vízpótlásokkal kell áthidalni, amit a XII. Víztározás című fejezetben ismertetünk részletesen. Még ezeknek a helyi vízpótlási lehetőségeknek kihasználása mellett is a főművek létesítésében előirányzoható ütemezés következtében a 9. sz. (Alsó-Tiszavidék) TVK területén a mezőgazdasági vízhasznosítást nem lehet az ország más területeivel azonos ütemben folytatni, hanem az 1975. évig terjedő szakaszban lassított fejlesztésre kényszerülünk. Ennek ellensúlyozására az 1975—80. évek között aránytalanul gyorsabb fejlesztésre kell felkészülnünk. A vízhiány okozta fékező hatás csak a csongrádi Tisza III. Vízlépcső, a vele kapcsolatos Al- pár—bokrosi tározó, valamint a Tisza—Körös átvezetés hatására oldódik fel és teljesen csak a kellő mértékű dunai átvezetés által szűnik meg. Ez a vízpótlási forma csak az 1980. év utáni távlatokban remélhető, addig a Tisza medertározásaival kell megoldani a vízpótlást. Sajnos ez csak 1975- re érezteti hatását és a közbenső másfél évtizedben nagy nehézségekkel kell számolnunk annak ellenére, hogy éghajlati, talaj- és munkaerőadottságok alapján öntözéses gazdálkodás tekintetében a legkedvezőbb területekről van szó. A nagylétesítmények viszonylagos késésének nem is annyira a hitelfedezet hiánya, mint sokkal inkább a számításba vehető építőkapacitás elégtelensége az oka. A vízenergiatermelés nem elsődleges célja nagy- létesítményeinknek, azok csupán a komplexitásban adott lehetőségeket használják ki. Energiatermelésünk nem is állandó, inkább csúcsenergia és szabályozó energia termelésére szolgálnak. Ez any- nyim értékes energiafajta, hogy az előirányzott művekre eső költséghányadok alapján gazdaságosságukhoz szó nem fér. A hajózási lehetőségek beláthatatlanok, mert a Dunával való összeköttetés bekapcsolódást jelent az európai víziúthálózatba és amennyiben a határokkal kapcsolatos kötötségek enyhülnek, az érintett területek egyre intenzívebb gazdálkodása következtében a víziszállításra alkalmas tömegáruk a mainak legalább kétszeresére szaporodnak. Reális tarifapolitika mellett tehát a hajózás igen nagy arányú fejlődésére számíthatunk. A hajózás fejlődésének értékelésével foglalkozó tanulmány és a TVK XI. Víziutak, hajózás című fejezete egybe- vágólag olyan jó mutatókat eredményeztek, melyek mellett a hajózást illető létesítmények gazdaságossága vitathatatlan. A nagylétesítmények következtében a Duna— Tisza közén eddig öntözővízzel alig ellátható területek biztonságosan elláthatókká válnak. Ilyen nagy területen a biztonságos szőlő- és gyümölcstermelés megalapozása hazai igényeinket messze meghaladja. A nemzetközi piacon ezekből a terményekből megf elelő szervezés mellett előreláthatóan minden időben minden mennyiség értékesíthető lesz. A főtnűvek a feldolgozó iparok számára is sok területek — ezek között a legkitűnőbb termőtalajú orosházi fennsík, — az öntözés hatására legalább kétszeres és e mellett biztonságos termést fognak adni. A főművekü a feldolgozó iparok számára is sok lehetőséget jelentenek, mert a közepes vízigényű ipari létesítmények eddig fő élővízfolyásaink mellé kényszerültek. A főművek és az öntözőrendszerek elosztó hálózatának jóvoltából ezek a feldolgozó iparok széles területen szinte tetszés szerint telepíthetők lesznek és ezzel a nyersanyagok meddőinek szállítási költségei nagymértékben csökkennek. 3.2 A további fejlesztés érdekében végrehajtandó teendők A nagylétesítményekkel szemben támasztott követelmények (méretek, belépésük időpontja) nagyjában kialakultak. Létesítésükhöz azonban nagyon 332
