Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)
XIV. fejezet. Vízparti üdülés, fürdés, vízisportok és természetvédelem
. dettségre alkalmasság tekintetében szóba kerülhetnek. A nádas térséget, amennyiben fokozatosan tért hódítana, szűkíteni kell. A sík víztükör mint táplálkozó terület jön számításba egyes nádi fészkelő fajoknál (pl. szárcsa, gémek, stb.), másrészt a vonulási időben réeefajok, úszómadarök szállóhelye. A parti szikes semlyék a védendő terület egyik legértékesebb része. Teljes biológiai értékű területté alakítandó olyképpen, hogy vízövezettel kell védeni. Szükséges a területet dróthálós körülkerítéssel is védeni. Bár szorosan nem tartozik a vízi tájhoz a fenyves erdő, mint övező környezet a vízifajoktól eltérő madárállományában nagyban hozzájárul a 30 ha-ra tervezett rezervátum biológiai értékéhez. Terület 30 ha, becsült költség 200 000 Ft. BÉKÉS MEGYE Kardoskút, Vásárhelyi-Fehértó A 160 ha kiterjedésű, szikes, lapos, hosszú, kanyargós tó legdélkeletibb részén nádas-sásos-csa- takos, viszont a legszélesebb északi részén meredek, kimart, éles vonalú. A tó vízellátását kizárólag a beléhulló csapadék, valamint a talajvíz biztosítja, levezetése nincs. A legközelebbi belvízlevezető a Sóstói főcsatorna. A tó vize tavasztól kezdve állandó apadásban van, sőt nyár végén legtöbbször teljesen ki is szárad. Amikor üres a tómeder, sziksó virágzik ki rajta, amelyet a környék lakossága szappanfőzés céljából seper. Mezőgaödasági hasznosításra a teljes tómedence alkalmatlan. Hal benne egyáltalán nincs, sőt az intézményes vízellátás hiánya miatt nem is valósítható meg benne halgazdasági üzemeltetés. Minthogy a tó a kb. 2300 ha kiterjedésű, viszonylag magas fekvésű, szikes vásárhelyi-puszta (gyakran „Pusztafennsík58 néven szerepel) déli széléhez közel van, így környezetében csak foltosán űznek szántógazdálkodást, míg a terület egy része skatulyázott legelő. Természetvédelmi értéke madárvilágában rejlik. Fészkelő madarai közé tartozik a gulipán, a széki lile, ősszel pedig vonuló vízimadár tömegek lepik el. így a sárjáró madarak közül legnagyobb számban pólingok, cankók, partfutók népesítik be a leapadt, sáros tófeneket. A későőszi vízgyülem- lés idején a vadlibálj és vadrécék megszálló helye. Madártani szempontból külön értéket jelent a környező nagy kiterjedésű szikes puszta. Vízügyi vonatkozásban a természetvédelmi törekvéseknek akadálya nincs. A terület lecsapolásá- nak terve távlatban sem merült fel; belvízi szükségtározónak felhasználják ugyan, azonban ez nem jelent hátrányt a madárvilágra nézve. Természet- védelmi területté nyilvánítva tehát a vízügyi érdek sérelme nélkül megmaradhat jelenlegi természetes állapotában. Terület 160 ha, költség 200 000 forint. CSONGRÁD MEGYË Felső, Labodár-sziget (rész) A Labodár-sziget a Tisza 229—230 skm-énél fekvő hullámtéri lefűződött morotva, részben vízzel borítva, összterülete 5,57 ha, ebből védendő 2,0 ha. Csak száraz időben és a védtöltésen közelíthető meg, minden műúttól jelentős távolságra van. Környezetében az élő folyón kívül a Vidre- ér kiszélesedő medrében felduzzasztott halastavak is vízfelületet jelentenek. A szigetet túlnyomórészt nyáras állomány borítja, jelentős részben frissen telepítve, de emellett fűz- és tölgyfák is előfordulnak. A Labodár-szigetnek természetvédelmi szempontból legértékesebb része a néhány ha kiterjedésű 30—40 év körüli nyárfaerdő. Ebben alakult ki a kiskócsaggal vegyes bakcsó és szürkegém telep. A fészkelő párok összes száma 150—200-ra becsülhető. A telep az élő folyótól kb. 350 m-re, van, de az erdőrészt évek óta folyamatosan kitermelik, sőt a kitermelés már a fészkelőtelep egy részére is ráterjedt. A Tiszának a Körös torkolata alatt levő közel 70 km-es szakaszán a Labodár-sziget a már védelem alá helyezett Sas-éren kívül az egyetlen gém- és kiskócsagtelep, védetté nyilvánítása tehát feltétlenül szükséges. A sürgősséget viszont az indokolja, hogy a fészkelésre alkalmas idős fák kitermelése után a fészektelep megszűnnék, miután az új telepítés fészkelésre még nem alkalmas. A felhozott madárfajok állományának megőrzésén kívül a védetté nyilvánítás azt is szolgálja, hogy a Tisza szakaszára jellemző jellegzetes ősi tájkép is fennmaradjon, a védett területté nyilvánítandó Labodár-sziget tehát komplex állatvédelmi és tájvédelmi területnek alkalmas. A javaslat nem zárja ki, hogy a természetvédelmi szempontok figyelembevételével történő bizonyos fokú erdészeti hasznosítás is megtörténjék. Megteendő intézkedések: a védelem mielőbbi kimondása az F 9 és F 10 üzemtervi jelű erdőrészre és a szegélyező holtágra, összesen 2,0 ha, a területen természetvédelmi őr beállítása, a morotva vízellátásának biztosítása tiltózott csatorna révén az élő folyóból. Terület 2,0 ha, költség: 200 000 forint. Hódmezővásárhely város, Körtvélyesi-sziget (rész) A Körtvélyesi-holttisza által közrefogott egykori sziget előtiszai (nyugati) oldalának a 212. sodorkilométer környékére eső kb. 150 m hosszban és 100—150 m szélességben nyúló, mintegy 1,7 ha összterületű részén a nyár- és fűzerdő természet- védelmi értéket jelent fészkelő madárfajai, elsősorban ragadozói folytán. A hely a legnagyobb hazai ragadozómadámak, a réti sasnak csaknem minden esztendőben rendszeres fészkelőhelye, ezenkívül a barna kányának, galambász héjának, vércsének, valamint a mátyásmadárnak nyújt alkalmas fészkelési lehetőséget. A kiöregedő nyárfák hatalmas odvaiban harkályok, baglyok találnak költési teret. A folyó partján gyakori a vidra, 320
