Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)
XIII. fejezet. Ásványvizek, gyógyvizek és hévizek hasznosítása
3. BEFEJEZÉS 3.1 A terv értékelése Az Alsó-Tiszavidék TVK területére meglehetősen so*k fejlesztést vettünk ugyan fel, a jó hidrogeológiai lehetőségek ismeretében azonban ez nem minősíthető túlzottnak. Nem beszélve most a termálvizek felhasználásáról ivóvízként, igen nagy jelentőséget tulajdonítottunk energiaszegény területünkön a termálvízkincs növényházi-fűtési és melegvízellátási hőhasznosításának, figyelembe véve azt, hogy a jelenlegi fő energiahordozó, a szén, területünkre igen nagy, átlag 270 km távolságból érkezik, a távlati fő energiahordozó pedig, a gáz, értékes ipari felhasználások céljaira szabadul fel. Külön előnyt jelent hévízkincsünk tervezett gyógyászati hasznosítása a sok időjárási ártalomnak kitett mezőgazdasági lakosság szempontjából. E vonatkozásban a terv lépcsősen épült fel: a makói, szentesi, kakasszéki, deszki és szegedi városi fürdőbeli gyógylehetőségeket mintegy betetőzi a szegedi (másodsorban szentesi) gyógyfürdőszálló, amely egyben hathatósan közreműködik Szeged idegenforgalmi értékeinek növelésében is. A tervezés alapján a jelen és jövő óriási fejlődést jelent. Hévizeink hasznosulási %-a általában megközelíti a fejlesztések végrehajtása után a maximumot (95%), a kinyerhető szénegyenérték a jelenleginek sokszorosára emelkedik, emellett a higiénés, kényelmi és életszínvonalbeli haladás alig felbecsülhető előnyöket jelent. Népgazdasági vonatkozásban a legnagyobb reményekre az a növényházi üvegfelületmennyiség jogosít fel, amellyel a tervezés nyomán számíthatunk. Területünk magas napsugárzási értéke, a meglevő öntözővíz, a túlnyomórészben már most rendelkezésre álló szakképzett dolgozó és a termálvízhasznosítás révén megkapott fűtőenergia biztos bázisul szolgál nemcsak a terület városlakó, iparos foglalkozású eleme számszerű megnövekedésével együtt járó növényházi termesztésű szükségletei (kielégítésének, hanem nagyarányú export- lehetőségeket is rejt magában. 3.2 A továbbfejlesztés érdekében végrehajtandó teendők A vízgazdálkodási ágnak viszonylag új volta és a különböző főhatóságok, tervezőintézetek, kivitelező vállalatok közötti témamegosztottsága, de az is, hogy közvéleményünk még nem ismeri kellőképpen — akár népszerűsített formában is — a vízgazdálkodási ághoz tartozó adottságokat, megvalósult létesítményeket és lehetőségeket, sőt a vízügyi szolgálatban dolgozók zöme előtt is jó- rrészt ismeretlenek a problémák, összefüggések a társ-vízgazdálkodási ágakkal, — együttesen számos továbbiakban végrehajtandó teendőt eredményeznek. Az 1962-ben megalakult tárca (főhatóság) közi hévíz hasznosítási bizottság munkájána intenzív továbbfolytatásán kívül az érdekelt területeken — legcélszerűbben a Magyar Hidrológiai Társaságba tömörülten — munkabizottságoknak kell alakulni-- dk, amelyek összefogják a hévíz (ásványvíz, gyógyvíz) feltárására, valamint hasznosítása érdekében együttműködésre kényszerült tanácsi, szakigazgatási, orvosi, vállalati és egyéb szerveket, intézményeket, illetőleg a közreműködésben nélkülözhetetlen egyes szakembereket. Ezek a „területi hévíz- hasznosítási munkabizottságok” társadalmi szervek, amelyek azonban egyfelől a helyi közvéleményt a megfelelő irányba terehk, másfelől értékes támpontokat képesek nyújtani a tárcaközi bizottságoknak is az országosan érvényes alapelveket, majd — széttagolton — intézkedési és költ- ségnormatívákat, típusterveket, vízjogi megoldásokat és egyéb segítséget adó munkájához. Igen eredményesnek tartanánk az Országos Vízügyi Fő- igazgatóság olyan kiadványának megírását, amely éppen a kerettervi tapasztalatokra is támaszkodva mindenre kiterjedő állásfoglalást, útmutatást, intézkedési vezérfonalat adna — az érdekelt egyéb főhatóságokkal egyetértésben — a vízgazdálkodási ág körében előadódó kérdések népgazdasági szinten helyes megfogalmazására és ügyintézésére vonatkozólag. Szükséges lenne még az alapfogalmak (termálvíz, ásványvíz, gyógyvíz, szénegyenérték, víznyerési költség stb.) revidiált újrarögzítése is, mert tapasztalatból tudjuk, hogy e téren számos véleményeltérés nehezíti meg az egyeséges témakezelést. Minthogy nemcsak az Alsó-Tiszavidék TVK területe, hanem hazánk általában is igen gazdag ásvány-, gyógy- és hévizekben, s ezen értékeink a népgazdaság fontos részét alkotják, akadémiai szinten állást kellene foglalni az utánpótlódás, készlet, kitermelhetőségi optimum, valamint egyéb elvi kérdésekben, amelyeket többé-kevésbé előkészített helyi ankétokkal, vitákkal, megbeszélésekkel és egyes állásfoglalások nyomtatásban rögzítésével — tapasztalat szerint — egyértelműleg megválaszolni nem lehet. 303
