Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)

XII. fejezet. Víztározás és annak többcélú hasznosítása

szükséges 30 millió ms férőhely helyett csak 21,C millió ms áll rendelkezésre, az emeltszintű halas­tavakban: 14,0 millió m’-t a Cserebökényi (51), 4,0 millió m’-t a Szentesi (53) és 3,6 millió m’-t a Ludaséri tározó (52) tud biztosítani. A hiányt a szomszédos 12. sz. (Körösvidék) TVK területén lévő tározóból kell majd kielégíteni. Összes tározási lehetőségeink a hasznos tározott vízmennyiségre nézve a következőképpen oszlanak meg: A Tisza és Hármas-Körös terében: 163,1 millió m’ A Maros rendszereiben: 27,9 millióm’ összesen: 191,0 millióm3 Megjegyezzük, hogy táblázatunkban zárójelben tüntettük fel azokat az értékeket, melyekkel a nagylétesítmények keretében, vagy a szomszédos 8. sz. (Közép-Tisza és Mátravidék) ill. 12. sz. (Kö­rösvidék) TVK területtel kapcsolatban is foglal­koztunk. A terület tározási igényét kielégítő súlypontot a komplex célkitűzési tározók és emeltszintű halas­tavak között kell keresnünk. Ezek képviselik ugyanis a helyi tározási lehetőségek túlnyomó többségét és hatásukat kizárólag a saját vízrend­szer területén fejtik ki. A legjelentősebb tározó, az Alpári nyíltártér kiépítése a Tisza III. vízlépcső művei között fog megvalósulni. Ez típusos komplex feladatú tározó, mert 131,0 millió m8 hasznos térfogatával szolgál­ja a tiszavölgyi vízpótlást és ezzel a 8. sz. (Közép- Tisza és Mátravidék), 9. sz. (Alsó-Tiszavidék) és 12. sz. (Körösvidék) TVK területek vízellátását, hőerőtelep hűtőtavául, másodlagos halászatra és üdülési és sportcélokra is szolgál. A Duna—Tisza Csatorna III. ütemének kiépítésekor 2,6 millió m’, IV. ütemben 13,8 millió m' napi vízforgalom mel­lett hidraulikus energiatárolásra is felhasználható lesz. Ez a vízmennyiség nem vész el a vízmérleg­ből, mert a víz kétirányú napi mozgatásáról van csak szó. Az alpári komplex tározó jelentőségét mutatja, hogy területünkön a komplex tarozás 68,5%-át képviseli. További komplex célú tározók a Cserebökényi, Ludaséri Szentes-fertői tározók, melyek 7200 ha vízfelülettel teljesértékű halgazdálkodással egye­sített művek és a Rákos—Ambrózfalvi, valamint Királyhegyesi tározók 3100 ha víztükörrel. Az utóbbiak esetében a halgazdálkodás egyelőre já­rulékos célkitűzés, mert itt egyéb vízpótlás nem lehetséges. Ezek a tározók 49,5 millió m3 felhasz­nálható vízmennyiséget biztosítanak a mezőgaz­dasági vízhasznosítás részére. A területen belüli saját tározók a kapcsolódó öntözőrendszerek kereken 224 ezer ha területére, illetve ezen belül 134 ezer ha ténylegesen öntözött területre szolgáltatnak öntözővizet, ha túlnyomóan esőszerű öntözést alkalmazunk. A tározótér q= 0,28 1/sec/ha vízsugárral 17,7 teljes üzemnapra biztosíthat öntözővizet még akkor is, ha a termé­szetes vízhozamokat figyelmen kívül hagyjuk. A tározókon felül természetesen az országos nagylé­tesítmények főművei is részt vesznek a vízpótlás­ban. 2.3 A javasolt megoldások sorrendje és a sorrend indokolása A folyómedrekben tervezett tározások szorosan összefüggenek a Tisza-csatornázás létesítési üte­mével. E szerint az újbecsei bögében a jugoszláviai építkezésektől függő időpontban, a Tisza III. Víz­lépcső felett 1972—75-ben várható a medertározás megkezdése. A holtmedrek tározóvá való kiépítésének sor­rendje: Kurca tartány, — itt a kiépítés igénye már ma is fennáll és a közeli évek megkövetelik a kiépítést, — Alpári holtmedrek első lépcsője, Atkaszigeti holtmeder, Nagyfai holtmeder. A belvízi tározók kiépítése folyamatos és a bel­vízrendszerek csatornahálózatának kiépítésével párhuzamosan történik. A komplex célkitűzésű tározók sorrendjének megállapításakor nem lehet pusztán a gazdaságos­ság szerinti sorrendből kiindulni. A tározók lé­tesítése ugyanis sokhelyütt alapvető feltétele az öntözés fejlesztésének, ezért létjogosultságuk az öntözés hasznosulásán keresztül fennáll akkor is, ha nem sikerülne is a legjobb gazdaságossági mutatókat előállítani. Ezek a tározók általában egyidejűleg és fokozatosan épülnek ki minden he­lyen olyan ütemben, ahogy azt az öntözés fejlesz­tésének üteme megkívánja. Ezek a tározók ugyanis előnyösen tagolhatok néhány száz ha területű sza­kaszokra, ami célszerű is felesleges eszközlekötések elkerülése végett. A komplex felhasználású tározók megépítésére legelsőnek a Cserebökényi tározók kiépítését ja­vasoljuk, melyekre vonatkozólag az állami gazda­ság már tett is kezdeményező lépést, egyelőre sa­ját vízellátása érdekében. A Ludasér és a Szen­tesi-Fertő tározóinak kiépítése a mindszenti öntö­zőrendszer főműveinek kialakításakor jelentkezik. A Rákos-Ambrózfalvi és Királyhegyesi tározók ki­építésének időpontja a Csanádi öntözőrendszer fő­műveinek kiépítésével esik egybe. A síkvidéki tározók ütemezését célszerű úgy összeállítani, hogy a tározott öntözővíz igénybe­vétele előtt 4—5 talajkilugozásra mód legyen, mert a sokszor szikes talajok az öntözővíz minőségét rontják. Az előirányzott síkvidéki tározók kiépítésének végső ideje azonban legfeljebb az 1970 év lehet, mert a tiszai vízpótlás hiányában csak ezeknek a tározóknak megépítése esetén lehet betartani a mezőgazdasági vízhasznosításban előirányzott fej­lesztési ütemet. Az Alpár-Bokrosi többfeladatos nagy tározónak kiépítése csak a Tisza III. vízlépcsővel együtt le­hetséges, tehát az 1972—1975 évekre tehető. A nyárlőrinci hidraulikus tározók első üteme a Duna—Tisza Csatorna III. ütemével együtt szin­tén az 1970-es évek közepén, vagy végén, második üteme csak a nagyobb távlatban, 1980 év után esedékes. 286

Next

/
Thumbnails
Contents