Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)
XI. fejezet. Víziutak, kikötők
3. BEFEJEZÉS 3.1 A terv értékelése 3.11 A TISZA VÍZGYÜJTÖTERÜLETI VIZIUTAK ËS KIKÖTÖK ÉRTÉKELÉSE A Tisza mint víziút a múltban nem töltötte be a 100%-ban rendeltetését, mert a víziút használhatóságát korlátozó gázlók állapota nem tette lehetővé, hogy a minimális nagyhajózási követelmények, nevezetesen 80 m széles, 2,5 m mély, 300 m minimális görbületi sugarú hajóút 260 napig tartó hajózási idény alatt a hajózás rendelkezésére állt volna. Egyes rendkívül alacsony vízjáratú években még a kishajózásra sem volt meg a kellő vízmélység. A Tisza folyó csatornázása és a III. vízlépcső megépítése az Igazgatóság kezelésébe tartozó Szeged—csongrádi szakaszt nem érinti, a hajózás meg- javulására azonban nagyon jó kihatással lesz, mert a középső és felső szakasz hajózási viszonyai megjavulnák és ez a forgalom szempontjából kihatással lesz a Tisza alsó szakaszára is. A hajózás megjavítása érdekében 1980-ig el kell végezni a Tisza Szeged—Csongrád közötti szakaszán a kisvízi mederszabályozást. Ennek költség- kihatásai a III. fejezetben vannak lerögzítve. A hajózást korlátozó algyői vasúti híd megemelése lehetővé teszi, hogy a legnagyobb hajózható vízszint mellett a tiszai hidak nem lesznek a hajózás korlátozói. Ezt a munkát 3,5 millió költséggel tervezzük elvégezni. Ezek az intézkedések lehetővé teszik, hogy a Tisza Szeged—Csongrád közötti szakaszán a forgalom az 1960. évi 90 000 tonnáról 1980-ra 1,0 millió tonnára, kedvező körülmények között 1,3 millió tonnára emelkedjék. Ennek első feltétele még a Duna—Tisza Csatornának a Tisza forgalmába való bekapcsolása is, mert a Tisza 1980. évi forgalmának jelentős része a Duna—Tisza Csatornán keresztül érkezik, vagy a Duna—Tisza Csatornán keresztül távozik a Tisza szeged—csongrádi szakaszáról. Ez a mennyiség 350 000 tonnára, kedvező esetben 650 000 tonnára tehető, ami az összforgalom 35%, illetve 50%-ának felel meg. A Tisza Szeged—csongrádi szakaszán a rendelkezésre álló statisztikai adatokból és becsült értékekből olyan helyeken terveztük a rakodó és kikötő építését, ahol az évi forgalom 50 000 tonnát meghaladja. Kikötőt Szegeden és Csongrádon terveztünk, mert itt a várható forgalom és iparfejlesztés a kikötő építését már indokolttá teszi. A rakodók és kikötők tervezésénél a rendelkezésre álló statisztikai adatok és fejlesztés alapján minden esetben gazdaságossági számítást végeztünk és csak azoknál a rakodóknál és kikötőknél minősítettük a munkát gazdaságosnak, ahol a beruházás megtérülési ideje a 10 évet nem haladta meg. A fenti elvek alapján a Tiszán Szegeden 1980-ig 78,0 millió forint, 1980 után 133,0 millió forint költséggel összesen 211,0 millió forint költséggel kikötő építését és 29,0 millió forint költséggel alaprakodó, 1980-ig Algyőn 1,9 millió költséggel rakodó, Hódmezővásárhelyen 13,5 millió forint költséggel alaprakodó, Mindszenten 1,4 millió forint költséggel és Csanyteleken 0,8 millió forint költséggel rakodó, Szentesen 12,4 millió forint költséggel és Csongrádon 10,3 millió forint költséggel alaprakodó építését, 1980 után Csongrádon 42.0 millió költséggel ipari kikötő építését vettük tervbe. A tiszai kikötők és rakodók építési költsége összesen 147,3 millió forint 1980-ig, míg 1980 után 175.0 millió forint, összesen tehát 322,3 millió forint. ■ ” ri A Tiszán a tápéi téli menhely korszerűsítését 1.5 millió forint költséggel 1980-ig tervezzük elvégezni. A személykikötők korszerűsítésére 9,0 millió forintot irányoztunk elő, amelyből a szegedi és csongrádi hajóállomásra egyenkint 2,0 millió forint, az algyői, mártélyi, csanyteleki és csongrádi hajóállomásra egyenkint 1,2 millió forint, végül a mindszenti hajóállomás korszerűsítésére 1,4 millió forintot terveztünk. A Marosra rakodók építésére 1980-ig összesen 4.5 millió, míg 1980 után 8,5 millió forintot fordítunk. A tiszai és marosi hajóutakra és kikötőkre 1980- ig összesen 165,8 millió forintot, míg 1980 utáni időre 183,5 millió forint költséget irányoztunk elő. 3.12 A DUNÁT A TISZÁVAL ÖSSZEKÖTŐ VIZIÜT ÉS KIKÖTÖK ÉRTÉKELÉSE Az Igazgatóság területére eső'Duna—Tisza Csatorna építésénél 1980-ig megépül a Kiskunfélegyháza—kecskeméti kikötő 25,0 millió forint költséggel, míg az alpári, bugaci és jakabszállási községi kikötők építése 1980 utáni időben kerül csak megvalósításra összesen 6,0 millió forint költséggel. Ugyancsak a hajózás célját szolgálja az alpári 2 db hajózsilip építése, ami 1980 előtt épül meg ösz- szesen 145,0 millió forint költséggel. A Duna—Tisza Csatornára vonatkozó adatokat itt csak megemlítjük, de költségét nem itt tartjuk nyilván. A tiszai hajózási viszonyok megjavulása nagyon kedvező kihatással lesz a nemzetközi kapcsolatokra is, amit az adatfeldolgozásunkkal azzal is hangsúlyozni kívántunk, hogy az 1960. évi becsült 2600 tonna forgalommal szemben 1980-ra a forgalmat 40 000 tonnával irányoztuk elő. 3.2 A továbbfejlesztés érdekében végrehajtandó teendők A Kereterv összeállításánál a rendelkezésre álló statisztikai adatok meglehetősen hiányosak, amelyek feltétlenül kiegészítésre szorulnak. A TVK keretén belül előirányzott munkák költségkihatásai meglehetősen magasak, ezért a fejlesztést meg 278
