Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)

XI. fejezet. Víziutak, kikötők

XI, FEJEZET Víziutak és kikötők 1. BEVEZETÉS A feldolgozás során három időszakot különböz­tetünk meg. Az első időszak határa 1960. december 31-e, mely a szövegben megegyezik a jelennel és egyben elhatárolja a múltat. A második időszak 1900-tól 1980-ig terjed és ez szorosan kapcsolódik a népgazdaság 20 éves távlati fejlesztési tervéhez. A harmadik az 1980. év után következő és le nem határolt időszak. Ebben a részben kerülnek feldolgozásra a 20 éves tervidőszak utáni fejlesz­tési lehetőségek. 1.1 A témakör ismertetése Víziközlekedés alatt áruknak és személyeknek vízi szállítását értjük. A víziközlekedés útvonalai a víziutak. Magyarországon nagyhajózásról, Du­na—tengeri hajózásról és kishajózásról beszélünk. A nagyhajózás lehet nemzetközi, átmenő és belső hajózás, összefoglalóan a nagyhajózást és kishajó­zást belhajózásnak nevezzük. Nagyhajózás alatt a 250 tonna teherbíróképességű vagy ennél nagyobb, kishajózás alatt pedig csak az ennél kisebb vízi­járművek közlekedését értjük. Egyes vízfolyáso­kon, illetőleg azok szakaszain csupán kishajózás lehetséges. A belhaj ózásra alkalmas víziutak alkotják az ország víziúthálózatát. A kishajózás esetében or­szágos víziúthálózatról nem lehet beszélni, hanem csak össze nem függő, különálló kishajózási utak­ról. Avíziúthálózat természetes (folyók, tavak) és mesterséges (hajócsatomák, csatornázott folyók) víziutakból áll. Hajócsatorna alatt olyan csatornát kell érteni, amely méreteinél és kialakításánál fogva alkalmas arra, hogy a víziközlekedés útjaként használják. Csatornázott folyónak azt a folyót nevezzük, ame­lyen a víz természetes lefolyási szintjét műtárgyak (duzzasztómű) segítségével legalább olyan magas­ra duzzasztják, hogy az a vízijárművek közleke­déséhez a duzzasztómű felett megkívánt vízmély­séget és hajóút szélességet biztosítsa. Vízeróhasz­nosítási és vízkivitéli stb. okokból természetesen ennél magasabb vízszint is létrehozható. Kikötők — nyílt és medencés változatban — a víziutak olyan állomáshelyei, ahol a hajók sze­mély- vagy áruforgalom lebonyolítására biztos, vé­dett helyen tartózkodhatnak. A kikötőkben — cél­juk és nagyságuk szerint — forgalmi (csatlakozó utak, vasutak stb.) rakodó (partfal, daruk stb.) és tároló berendezések, tárházak szükségesek. Rakodónak nevezzük a víziútmenti olyan nyílt partszakaszokat, amelyek teheráruk rakodására al­kalmasak és erre a célra esetleg berendezésekkel is ellátottak. A kikötők rendeltetés szerint lehetnek: személy- forgalmi, sport-, teherforgalmi és hajózási üzemi kikötők, ezek közé tartoznak a téli kikötők és a téli menhelyek is. A TVK-nak ebben a fejezetében a sportkikötők­kel nem kell foglalkozni, mert ez a témakör a XIV. Vízparti üdülés, fürdés, vízisportok és termé­szetvédelem című fejezetben kerül kidolgozásra. A természetes víziutak medrében a hajóutat — amennyiben az természettől fogva nem állana ren­delkezésre — szabályozási módszerekkel állítják elő. Ezért a folyókon kisvízi szabályozást végeznek. Tavakon a minimális víziút^méreteket kotrással állítják elő. A TVK-nak jelen fejezete a szóban- forgó minimális víziút-méreteket írja elő, a szük­séges munkálatok a III. Árvízmentesítés, árvízvé­delem, folyók és tavak szabályozása című fejezet­ben kerülnek kidolgozásra, mert ezek a meder­szabályozás munkálataihoz tartoznak. A fejezet tárgyalja a víziutak vízszint feletti űrszelvényé­nek, a mesterséges víziutak medrének, továbbá a hajózsilipeknek a minimális méreteit is. A víziutakat a KGST I—IV. kategóriába sorolja. Az Alsó-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság a Ti­szán a jugoszláv országhatártól, a 158 skm-től a 252 skm-ig terjedő 94 km-es szakaszon látja el a folyamszabályozási munkákat, biztosítja a hajóút használhatóságát, ennek érdekében végzi a hajóút kitűzését, gondoskodik a meglévő kikötők, vala­mint a Tápéi téli menhely fenntartásáról és hasz­nálhatóságáról. A Tisza Csongrád—Szeged közötti szakaszán az év legnagyobb részében a nagyhajózás biztosítva van. A kishajózás eltekintve a rendkívül alacsony víz járású éveket, általában mindenkor biztosított. Még a rendkívüli alacsony vízállású években is 10—12 dm merülésű kishajókkal a teher- és sze­mélyszállítás lebonyolítható. A Maros folyó a torkolattól a román határig 50 km hosszan tartozik az Igazgatóság felügyelete alá. 31 9 TVK 241

Next

/
Thumbnails
Contents