Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)
IX. fejezet. Települések, ipartelepek csatornázása és a vizek tisztaságának védelme
3.11 TELEPÜLÉSEK ÉS IPARTELEPEK CSATORNÁZÁSA Az Alföld mezőgazdasági jellegének megfelelően városai és nagyközségei szélesen elterülő, csaknem kizárólag egyszintes beépítésűek. Iparosodás tekintetében egészen az utóbbi időkig erősen elmaradottak. E két tényező miatt sem a települések tömörítése, — töbszintű városrészek kiépítése —, sem a közművesítés nem haladt kellő mértékben. Ezen felül tervszerű városfejlesztési törekvések is aránylag csak kis mértékben nyilvánultak meg. Ha az eddigi állapotokat közelebbről megvizsgáljuk,, megállapítható, hogy nemcsak nagyközségekben, de városokban is észlelhető még mindig az, hogy kisebb-nagyobb üzemek sokszor igen kellemetlen szagú, esetleg mérgező, nagy fehérje tartalma miatt gyorsan bomló — házi és ipari jellegű — szennyvizek jutnak nyílt utcai árkokba, vízfolyásokba, tavakba, holtágakba, ami közegészségügyi szempontból megengedhetetlen. Az utóbbi években a lakosság életszínvonalának emelésére irányuló energikus irányzat jelentős mértékű fejlődést indított a közművesítés terén is. Ennek egyik megnyilvánulása éppen a hosszabb távú szükségletek felmérését szolgáló és tartalmazó keretterv. A szennyvizeknek zárt csatornázás útján történő elvezetése a fertőzések kikapcsolására, közegészségügyi szempontból igen nagy jelentőségű. 3.12 A VIZEK TISZTASÁGÁNAK VÉDELME A 3.11-ben elmondottak végeredményben itt is érvényesek, tehát ugyanúgy megengedhetetlen az eddig sajnos elég jól ismert gyakorlat, a vízfolyások, tavak, holtágak biológiai egyensúlyának megbontása, nem egyszer súlyosan szennyező anyagokat is tartalmazó szennyvizek, minden tisztítás nélküli bevezetése révén. A szennyvíztisztításnál a jövőben alkalmazandó korszerű, túlnyomóan biológiai tisztító eljárás, a vizek tisztaságának védelme érdekében igen nagy fontosságú. A lakosság fokozott korszerű közművesítése révén — a megnövekvő szennyvízmeny- nyiségek ellenére —, a tisztítás fokának ugrásszerű javulása a vizek szennyeződését csökkenteni fogja. Fontos és népgazdasági szempontból is jelentős elgondolás az, hogy ahol a terep- és talajviszonyok, művelési adottságok megfelelőek, ott — elsősorban a nyári tenyészidőben —, komolyan előtérbe kerül a szennyvizek elöntözésének alkalmazása. így a szennyvizekben rejlő tápanyag maradéktalan kihasználást nyerhet, és ezáltal a vizek tisztaságának védelme fokozható. 3.2 A továbbfejlesztés érdekében végrehajtandó teendők A Keretterv célkitűzéseinek megvalósítása igen sokrétű feladat megoldását jelenti. A szennyvizek elvezetése és tisztítása, az élővizek tisztaságának védelme, továbbá a velük kapcsolatos nagymértékű fejlesztési feladatok sikeres megoldása számtalan tényező függvénye. Ezek közül néhányat, melyek alapvető fontosságúak, az alábbiakban sorolunk fel: a) A szennyvíztisztítás legkorszerűbb módszereinek állandó és folyamatos kutatása, kísérleti berendezések építése, azok eredményeinek tudományos feldolgozása; b) az ipari szennyvizek kezelése során is új, korszerű tisztítási technológiákat kell kikísérletezni és bevezetni (pl. cukorgyári szennyvizek tisztítása, káros ipari szennyvizek hatástalanítása stb.). c) A felszíni vizek tisztasága védelmének alapvető feltétele az 1/1961. sz. kormányrendelet előírásainak maradéktalan 'betartása. A felszíni vizek tisztaságának védelme érdekében tovább kell bővíteni az együttműködést a szomszédos országok vízügyi szerveivel a határokon átlépő vízfolyások szennyezettségének állandó ellenőrzése és vízminőségük javítása céljából. d) A legtökéletesebb szennyvíztisztítótelep sem működhet kielégítő hatásfokkal szakszerűtlen és gondatlan kezelés esetén. A létesítendő szennyvíz- tisztító telepek kebelésére és karbantartására j ól- képzett szakembergárdát kell nevelni. Az elvándorlás megakadályozása céljából pedig megfelelő anyagi juttatás biztosítása szükséges. Külön problémát jelent a szennyvíztisztító kisberendezések és kis szennyvíztisztító telepek szakszerű és gondos üzemeltetésének biztosítása. Legcélszerűbbnek látszik egy külön erre a célra létesített kezelő és karbantartó vállalat létrehozása (pl. megyei szabályrendelettel működő vállalat). Csak így lehetne biztosítani a jövőben a szennyvíztisztító kisberendezések megfelelő hatásfokát. e) Korszerű szennyvíztisztítási elveken alapuló kis tisztítóberendezések kifejlesztése helyi jellegű ipari és kommunális szennyvizek tisztítására; f) Szennyvízelvezetési és tisztítási műtárgyak lehetőség szerinti tipizálása és azok előregyártásának megszervezése, kisebb szennyvíztisztító telepek típusterveinek elkészítése; g) A szennyvizek elhelyezése során különös figyelemmel kell lenni azok mezőgazdasági hasznosítására (öntözés, halastó, stb.); h) A tisztított ipari szennyvizek újbóli felhasználásának lehetőségét minden esetben meg kell vizsgálni; i) A szennyvíztisztító és átemelő műtárgyak gépi felszereléséhez szükséges berendezések biztosítása. Számos sorozatban és egyedi gyártásban készülő szivattyú, motor, műszer és egyéb szerkezet tömeges előállítását kell megszervezni. Feltétlenül szükséges lenne egy kizárólag az egészségügyi műszaki létesítmények gépészeti berendezéseinek gyártásával foglalkozó üzem létesítése; j) Megfelelő minőségű, vízzáró betoncsövek tömeges gyártása és az egyéb anyagszükséglet biztosítása; k) Kiviteli technológia korszerűsítése, fokozot- tabb gépesítése, a kivitelezés minőségének további emelése, előregyártott elemek tömeges alkalmazása. 229