Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)
IX. fejezet. Települések, ipartelepek csatornázása és a vizek tisztaságának védelme
riát, amit torkolatig megtart. Ez a szakasz csak időszakonként marad a II. elfogadható kategóriában. BOI5 alapján végig tiszta. Legfőbb szennyezője a már Romániából szennyezetten érkező Száraz-ér, amelyből az Élővíz-csatorna vizét kapja. A romániai szennyezett víz hazánkban a Mezőhegyesi Cukorgyár 26 400 mVnap szerves rothadó és a Nagylaki Kendergyár szennyezett vizétől tovább romlik és a Marosba a nagyon szennyezett (IV.) kategóriával érkezik. Másik — kisebb mértékű — szennyezője Makó város 370 mVnap házi szennyvize. Az Eperjesi Kendergyár szennyvize a Csereszent- lászlói és a Lajoskirálysági csatornán keresztül folyik be közvetlenül a Büsérgáti elosztó felett a Feketerét-Kákafoki összekötő főcsatornába. Az elosztóból több tsz kapja vízellátását. A le- bocsátás szakaszosan történik, ami a fenti főcsatornába annyira megrontja a vízminőséget, hogy az sem rizsre, sem halas vizre nem alkalmas, mint árasztó víz. Több esetben fordult a tsz a Vízügyi Igazgatósághoz azzal a panasszal, hogy halas rizstábláikon a kendergyári szennyvíz következtében halpusztulás történt. Az iszap a rizs fejlődését is nagymértékben akadályozta. E miatt le kellett csapolniuk és újra árasztani. A Kórógy főcsatornán végig halpusztulás észlelhető. A Hódtó-Kistiszai főcsatornában lévő szennyvíz miatt 1959-ben le kellett állítani a hódmezővásárhelyi tsz halastavainak feltöltését, mert a vízben kevesebb volt az oldott O2 a megengedett minimális értéknél. A főcsatorna vize a Nagyfai holtágban is okozott már halpusztulást. KÖJÁL adata: Szeged: 1955-ig nem volt járvány vagy vízokozta megbetegedés. 1955-ben 30 000 bélhurut, 46 tífusz, 150 hepatitis. Ez a legnagyobb magyarországi járvány volt ezideig. Szennyvízbetörés okozta. Az ivóvízhálózatban negatív nyomás keletkezett. Sok helyen volt csőtörés a hálózatban. Megyei KÖJÁL Hódmezővásárhely: 1961-ben a makói Kállai Éva kollégium lakóinál a házi vízmű hibásodása következtében (szennyvíz és ivóvíz-keresztezés) vérhasjárvány zajlott le. Kb. a kollégium lakóinak 55%-a betegedett meg. (Bakteriológiailag ugyan nem nyert bizonyítást a járvány oka.) 1954-ben Hódmezővásárhelyen a Lenin utcai bölcsődéből szennyvízbetörés az utcán végighaladó járványt okozott. Egy szikvízüzem közbejöttével 250 megbetegedés volt. 1.3 A fejlesztés szükségessége 1.31 TELEPÜLÉSEK, IPARTELEPEK CSATORNÁZÁSA FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE A kommunális és ipari szennyvizek elvezetése, kezelése és elhelyezése évtizedeken át elhanyagolt, másodrendű feladat volt. Az állandóan fejlődő ipar és a nagyobb településekbe koncentrálódó lakosság szennyvízkibocsátása egyre jobban elszennyezte élővízfolyásainkat. A befogadóba tisztítatlanul bevezetett ipari és kommunális szennyvizek miatt az ország némely területén már gyakran mutatkoznak nehézségek az ipari vízellátásban, halastó tápvíz és öntözővíz szolgáltatásban. Egyes helyeken a parti szűrésű és ásott kutak vize is elszennyeződött. Sorozatos és ismétlődő halpusztulások, egyes vízfolyások sport és fürdési célokra való használhatatlansága, ezek élővizeink elszennyeződésének jellemzői. A városok és nagyobb települések egy része rosszul, vagy egyáltalán nem csatornázott: ezek némelyikében időnként közegészségügyileg tűrhetetlen állapot uralkodik a szennyvizek nem megfelelő levezetése, illetve tisztításának hiánya miatt. Településeink csatornázása és szennyvíztisztítása kapcsán súlyos elmaradottságot kell felszámolni. A közműves ivóvíz-ellátottság mögött (bár ennek mértéke sem kielégítő) messze elmarad a csatorna- hálózattal ellátott lakosság létszáma. Az ország lakosságának mindössze 21,6%-a lakik csatornahálózattal ellátott területen, ugyanakkor szennyvíztisztításban csak 4,2% részesül. Szennyvízmennyiségben kifejezve a csatornahálózatok által levezetett szennyvizeknek (1 187 000 mVnap) 11%-a kerül bizonyos mértékű tisztítás alá. A szennyvíztisztító berendezések túlnyomó része korszerűtlen és túlterhelt. A tisztítási hatásfok általában nem kielégítő. A TVK területén a csatornahálózattal ellátott lakoslétszám 11,8%, mely jóval az országos átlagérték alatt van. Központi szennyvíztisztítás a területen nincs. Tisztítatlanul a befogadókba bocsátott szennyvízmennyiség 31 180 mVnap. Az ipari szennyvizek tekintetében, ha lehet, még kedvezőtlenebb a helyzet. Országos viszonylatban az iparilag szennyezett vízkibocsátás nagysága 13.3 m’/s (1 152 000 mVnap), ennek 43%-a káros (mérgező, kátrány-fenol, lúgos, savas, magas lebegő és szervesanyag tartalmú stb.) szennyvíz. Az ipari szennyvizek 35%-a minden tisztítás nélkül kerül a befogadókba, 16%-át pedig kommunális csatorna- hálózatokba vezetik be. Ipari szennyvíztisztító berendezésekben kezelik a fennmaradó 49%-ot kitevő mennyiséget, melynek több mint kétharmada azonban csak részleges tisztítás alá kerül. Az ipari szennyvíztisztító berendezések túlnyomó része erősen túlterhelt, korszerűtlen technológiával működik, a tisztítási hatásfok többnyire nem kielégítő. Meg kell jegyezni, hogy a kender és cukorgyárak szennyvíztisztításának jelenlegi módszere, a tározótavakban történő kirothasztás nem felel meg élővízfolyásaink tisztaságához fűzött kívánalmaknak. Az ipar által kibocsátott és előzetes tisztítást igénylő káros szennyvizeknek csak mintegy felét hatástalanítják, a többi maradéktalanul fejti ki romboló hatását élővízfolyásainban. A TVK területén lévő ipari üzemek szennyezett vízkibocsátása 0,6 mVs (51 850 mVnap). Az ipari szennyvizek 25%-a közvetlenül, minden tisztítás nélkül a befogadókba. A kibocsátott káros szennyvizeknek (32 280 mVnap) 73%-át hatástalanítják. A csatornázás, és szennyvíztisztítás jelenlegi elmaradott helyzetének gyökeres megváltoztatása, 218
