Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)
I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban
I. FEJEZET Л vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban $ í. vízgazd Alkod As Azt a tudatos emberi tevékenységet, amely egy meghatározott terület (világrész, földrajzi egység, ország, országrész, vízgyűjtő stb.) felszín alatti és felszín feletti természetes, esetleg mesterségesen szabályozott (odavezetett, elvezetett) vizeinek fel- használását a terület társadalma részére tudományos módszerekkel, tervszerűen, takarékosan és károkozás nélkül biztosítja, vízgazdálkodásnak nevezzük. A vízgazdálkodás feladata az időszakos vízbőség és vízhiány legeredményesebb kiegyenlítése. A vízgazdálkodási tevékenység sokoldalú. Van olyan oldala, mely a vízkárokat (erózió, árvíz-, belvízkár, stb.) elhárítja, másik a természet vízháztartását szabályozza, ismét másik a vizet az emberi élet közvetlen céljaira és javára használja fel. Egyebek a vízenergia felhasználására az ipar számára, a víz felhasználása a mezőgazdaság többlet- termelésének biztosítására, a lakosság ivóvízigényének kielégítésére, stb. A vízgazdálkodás megvalósítása során a felsorolt oldalakat szorosan és szövevényesen kapcsoljuk össze és mint komplex feladatot természettudományi, műszaki, gazdasági, kommunális, higiéniai stb. kérdések mellett szervezeti, jogi és politikai feladatokkal összefüggésben oldjuk meg. Az emberi társadalom fejlődése és gazdasági tevékenysége folyamatában a víz- és vízgazdálkodás különböző korokban különbözőképpen hatott. Az évszázadok homályában eltűnt emberi kultúrák éppen a vizek felhasználása révén alakultak ki, ennek során kisebb-nagyobb víziépítkezéseket hajtottak végre. A víznek a hordozó képességét hamar hasznosították, majd energiáját is használták pl. malmok hajtására. Hadászati célra is felhasználták a vizet (várárok vízellátása, stb.). Fizikai tulajdonságainak felismerése során ismét más és más oldalát alkalmazták. A vízi építkezések a társadalmak fejlődésével sokasodtak és egy-egy problémát elszigetelten már nem lehetett megoldani. A víziépítkezéseket egymásra hatásukban komlexen kellett tervezni, majd elvégezni. Nem volt elég a folyók gátjaival csak az emberi közösségeket legjobban sújtó árvizeket elhárítani, ugyanakkor a gátakkal kirekesztett vizeket is el kellett vezetni a belső területekről, mert a növekvő lakosság ellátására mind nagyobb mezőgazdasági terület is kellett. A csapadék eloszlás szélsőségeit a vízhasznosítás kiterjedt alkalmazásával kellett kiegyenlíteni a területen. A folyók vizével öntöztek azon a területen, amelyet mentesítettek az árvíztől és belvíztől. A fejlődő emberi közösségek számára a nélkülözhetetlen ivóvizet mind nagyobb mennyiségben és mind jobb minőségben kellett biztosítani. A fejlődő ipar számára elengedhetetlen a jó minőségű ipari víz. Ezzel egy időben a szennyezett vizeket, mind nagyobb mennyiségben kellett és kell elvezetni, nehogy azok a fejlődő emberi társadalom kárára legyenek. A vízzel kapcsolatos gazdasági tevékenység az ismertetett különféle ágazatok összefüggése alapján kihatással van a vizek sorsára és ennek következménye ugyanakkor visszahat a társadalom gazdasági életére. Ennek a kölcsönhatásnak meg van a törvényszerűsége. A törvényszerűségek megismerése és azok alkalmazása azután a már említett komplex vízgazdálkodási szemlélethez vezetett és megvalósult a mai értelemben vett vízgazdálkodási ágazatok összefüggése. Kialakultak a vízgazdálkodásra vonatkozó elméleti ismeretek és rendeződtek a gyakorlati módszerek. Elméleti ismeretek hidrológia, vagyis az egésze vízkörforgás, a vízlefolyás, az ezekkel összefüggő tényezők vizsgálata, a hidrometria, azaz a vízmérésekkel foglalkozó tudományág, a hidraulika stb. A vízgazdálkodás gyakorlati alkalmazásai. 1. A passzív vízgazdálkodás, a vízkárelhárítás, amely a túltengő vízbőség okozta veszély elhárításával foglalkozik. A védekezés módszerei: a) folyószabályozás b) árvízmentésítés c) belvízrendezés d) a talajerózió megakadályozása e) vízmosáskötés f) kisvízfolyások rendezése g) víztározás h) lecsapolások (természetes és mesterséges). 2. Az aktív vízgazdálkodás, vízhasznosítás, amelynek alapja a felszíni, vagy felszínalatti vízkészlet igénybevétele valamilyen hasznos cél érdekében: 21
