Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)

III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása

Szegedi Vízügyi Igazgatóság: Folyószabályozási monográfia.

Iványi Bertalan és Korbély Józsefnek a Tisza szabályozásáról írt könyvében adott útmutatásai a gyakorlatban is jól beváltak. Iványi a Tiszára készített szabályozási terv elvei alapján akarta a Marost is szabályozni, ez azonban nem bizonyult helyesnek.

Folyószabályozás szempontjából szakaszunkon modellkísérleteket még nem hajtottak végre.

A Tisza és Maros hordalékviszonyaival behatóan foglaykozik dr. Bogárdi János, „A hordalékmozgás elmélete” című művek. Szakaszunkon a Tiszán a tápéi és szegedi szelvényben mért hordalékmennyiségeket tárgyalja behatóan, míg a Maroson a desz- ki szelvényben mért hordalékmennyiségekkel és ebből a Tisza Maros-torkolat alatti szakaszára, valamint a Maros folyóra vonatkozó következtetéseket ismerteti. A Maros folyó hordalékviszonyaira vonatkozó megállapítások azonban csak a torkolat körüli szakaszra érvényesek. A folyó hordalékmozgására és viszonyaira a deszki mérések eredményeiből általános következtetések nem vonhatók le, mert a deszki folyószakasz teljesen a Tisza folyó vízállásainak befolyása alatt áll és ezért e szakaszon a hordalékmozgás is teljes mértékben a Tiszák vízállásainak függvénye. Kívánatos lenne ezért Makón, esetleg Makó felett magas (magas árvizeknél a Tisza duzzasztása Makóig felhat) a Maroson újabb hordalékmérő állomást szervezni, amelynek méréssorozataiból azután a Maros folyó hordalékmozgására vonatkozólag általánosabb érvényű megállapításokat lehetne hozni.

Iványi Bertalannak a tiszai gázlórendezésekkel foglalkozó könyvében tett megállapítások, az olcsó és mégis jó eredményeket felmutató gázlórendezési módszerek az idő távlatában is megefelelő- nek mutatkoznak. A gázlórendezésekkel kapcsolatban azonban a mozgó partok megkötését is végre kell hajtani, mert a partok további mozgása a gázlórendezés sikerét veszélyezteti.

2.12 A TERVEZÉSNÉL KÖVETETT FEJLESZTÉSI ALAPELVEK

Az árvízmentesítés, árvízvédelem és folyók szabályozásának távlati terveinek elkészítésénél követendő fejlesztési alapelvek a következők:

— A fővonalak védőműveit az eddig észlelt legmagasabb — az 1932. évi — árvízszint figyelembevételével kell kiépíteni és a védőművek méreteinek meghatározásánál tekintettel kell lenni a védendő terület értékére.

— A szóbaj öhető variánsok kiválasztásánál a legteljesebb mértékben alkalmazni kell a gazdaságosság elvét.

— A már ármentesített területek védőműveinek fejlesztése a töltések (árvízvédelmi falak) méreteinek a szükséges mértékben, való növeléséből, vízzáróképességük és altalajviszonyaik megjavításából, esetleg rövidebb szakaszok áthelyezéséből áll, mindig szem előtt tartva, hogy a védmű és annak altalaja állékonyság szempontjából egységes egészet alkot.

— A még be nem védett árterek árvízmentesitési terveinél műszaki számítással és gazdaságossági becsléssel kell megállapítani a legkedvezőbb töltés- vonalozást, a hullámtér szélességét és a töltés méreteit. Ezután a mentesítendő terület értékét kell szembeállítani a beruházási költségekkel.

— A meglévő nyárigátak, körgátak és egyéb véd töltések megerősítésénél, valamint újak létesítésénél úgy kell eljárni, hogy vonalvezetésüket folyószabályozási elvek alapján, méreteiket pedig a gazdaságosság mérlegelésével kell megállapítani.

— Az árvízvédelem szervezését és a védekezés anyagi eszközeinek fokozatos korszerűsítését a mindenkori műszaki fejlődés legmagasabb fokára kell emelni. A védekezést végző személyek részére a lehető legjobb munkakörülményeket és a legnagyobb biztonságot kell megteremteni.

— A még töltésezetlen folyók nagyvízi szabályozásánál a folyószabályozás elveinek megfelelően kell megállapítani a hullámtér szélességét, annak mezőgazdasági (fásítás stb.) hasznosítási módját, a legkervezőbb töltésvonalozást és a töltés magasságét A nyárigátak vonalozását ugyancsak folyószabályozási alapelveknek megfelelően kell megállapítani.

— A már töltésezett folyóknál a nagyvízi szabályozás ott merül fel, ahol a meglévő töltések vonalozása akadályozza az árvíz és a jég szabad levonulását. Itt a töltéseknek megfelelő helyre és megfelelő vonalozással történő áthelyezése szükséges, a gazdaságosság figyelembevételével.

— A mederszabályozási műveket ott kell betervezni, ahol a meder jelenlegi állapota nem biztosítja a víz, a hordalék és a jég akadálytalan levonulását, — hajózható folyókon pedig a fentieken kívül még a hajóutat is — ill. változása veszélyezteti az árvízmentesítési műveket, a mederben lévő műszaki létesítményeket, vagya meder káros elfajulása állhat elő. Természetszerűleg figyelembe kell venni azt, hogy a folyó egy szakaszán történő beavatkozás kihatással van a szomszédos szakaszok alakulására is. Ahol befejeződött a középvízi szabályozás, de ez kisvíznél nem biztosítja a megfelelő hajóutat, ezt kiegészítő kisvízi szabályozással kell előállítani.

— A szabályozási művek tervezésénél figyelembe kell venni az építési anyagok beszerzésének lehetőségét.

A lehetőség szerint a legszélesebb körben alkalmazni kell az élő növényzettel való mederrögzítést. A növényfajták életlehetőségeit a vízállás-tartds- sági görbék alapján kell elbírálni.

— A mederszabályozási művek magassági adatainak megállapítását szintén az egyes szakaszokra jellemző szelvények vízállástartóssági görbéi alapján kell elvégezni.

— A Tiszán és a Maroson a tervezett folyócsatornázás miatt a szabályozási műveket 1980-ig meg kell építeni, mert a folyó rögzítése, vándorló kanyarulatainak megkötése ez esetben sem maradhat el. A partok elmosását ugyanis főként a közép- és nagyvizek romboló alámosó hatása idéz elő, amelyeknek levonulása, esetleges duzzasztómű beépítése után is, az eddigiek szerint fog történni.

109