Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 9., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
A mélyebbről fúrással feltárt hévíz általában egyenletes vízszolgáltatású. Egyes esetekben azonban a kút hozama a rétegenergia csökkenése, a béléscsőben történő lerakódás, a béléscső korróziója, kisebb nyomású rétegekbe való vízszökés vagy a sztatikus készlet fogyása miatt csökkenő tendenciát mutat. A mellékelt „Ásvány-, gyógy- és hévizek” című 1:500 000 méretarányú térképen feltüntettük az ásvány-, hév- és gyógyvízfeltárásra legkedvezőbb területeket és a jelenlegi előfordulásokat. Lehetőség szerint a feltárás szükséges mélységét is igyekeztünk megadni. A részletes tárgyalás során a 29. táblázatban közöljük a. a hideg, langyos, és meleg ásvány- és gyógyvízelőfordulásokat, b. a hévízkutak és c. az Országos Földtani Főigazgatóság részére hasznosítás céljából átadott meddő szénhidrogénkutató fúrások hidraulikai és műszaki adatait. (Ez utóbbiak túlnyomó többsége lakott helytől távol van, ezért általában csak mezőgazdaságilag hasznosíthatók.) A táblázatban a vízminőséget a Papp Szilárd-féle beosztás számaival jelezzük. A kutak hőenergiáját szénegyenértékben fejeztük ki. Végül a 26. ábrán a terület legfontosabb gyógyvíz- és hévízkútjait, ritkábban hévízhasznosításra átadott szénhidrogénkutató fúrásait és — tájékoztatás céljából — egyéb mélyfúrások szelvényét is közöljük. 2.452 Az ásvány-, hév- és gyógyvíz észlelése Területünkön 24 ásvány-, hév- és gyógyvíz előfordulást tartanak nyilván. Észlelésük megoszlik az üzemeltetők, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet és az Országos Balneológiái Kutató Intézet között. Rendszeres, folyamatos észlelés és időszakos vegyvizsgálat lenne kívánatos. 2.453 Az ásvány-, hév- és gyógyvíztartó kőzetek A DNy—ÉK-i csapású pászták palezoos és me- zoos alaphegységét néhány szénhidrogénkutató fúrás érte el. A mezozoos összletből hévízfeltárás remélhető. Kedvező az alsó és felső pannon határának hévizes összlete, általában 600—-1900 m tengerszint alatti mélységben. A hévízkutak erre települtek, s ezt kell megnyitni a meddő szénhidrogénkutató fúrások felhasználása esetén is. 2.454 Az ásvány-, hév- és gyógyvítartók nyomása Gyakorlatilag csak a pannon hévizes összlet hévíztartó. Ebből általában túlfolyó vizekre számíthatunk; a nyugalmi szint 7—30 m-re a felszín fölött várható. 2.455 Ásvány-, hév- és gyógyvízkészlet A vízkészlet meghatározásához elegendő adatunk még nincs. Tájékoztatóként: a pannon hévizes összletből 10—25 mVnap/krrr a kitermelhető hévízmennyiség. Hévízfeltárás szempontjából ez a terület országosan a legkedvezőbbek közé tartozik. 2.456 Az ásvány-, hév- és gyógyvizek vegyi összetétele, hőmérséklete és gázossága Hideg ásványvizek e területegységen nem ismeretesek. A feltárt hévizek túlnyomórészt egyszerű hévizek és alkálihidrogénkarbonátos vizek. A kiskun- halasi, mezőkovácsházi és az újabb tótkomlósi kút jódos-termális vizet ad. A vizek hőfoka a mélységtől függ. A geotermikus gradiens átlaga itt 18 m/C°. Kútjaink adatait a 29. táblázat tartalmazza. 2.457 Az ásvány-, hév- és gyógyvízfeltárás lehetőségei A terület hévízfeltárásra kedvező. A pannon hévizes összlet általában 900—1600 m-re van a tengerszint alatt. A várható jellemző adatokról a 2.455 és a 2.456 pontban emlékeztünk meg. 3. BEFEJEZËS 3.1 összefoglalás A fejezet sokrétűségére tekintettel a témakör rövid összefoglalása meg sem kísérelhető. E helyett kiemeljük a fejezetnek a gyakorlati vízgazdálkodás számára legfontosabb részeit, éspedig a 2.314 és 2.414 pontokat (A felszíni és felszínalatti vizek jelentősége a területi vízgazdálkodásban), valamint utalunk a XVII. Területi vízmérleg c. fejezetben foglaltakra, elsősorban a táblázatokra, amelyek ösz- szefoglaló módon tüntetik fel a terület különféle vízféleségeinek mennyiségi és minőségi viszonyait. 3.2 További teendők A vízgazdálkodás feladatai így foglalhatók össze: a vizek kártételeinek elhárítása, a vízkincs megőrzése és olyan értelmű kiaknázása, hogy belőle a társadalomra a lehetséges legnagyobb haszon származzék. E feladatok természetesen csak a hidrológiai — és általában a természeti — viszonyok ismeretének alaposságától függően valósíthatók meg. Már az 1952—1954. között készült, lényegében ma is iránytmutató első Országos Vízgazdálkodási Keretterv-vázlatban olvashatjuk, hogy a Keretterv tudományos megalapozottsága egyenlőtlen mértékű volt. Bár az azóta eltelt időben a hazai tudományos kutatás számos igen jelentős eredményt ért el, ez a fejlődés sem volt egyenletes s főként nem tudta kiegyenlíteni az elméleti alapok akkoriban tapasztalt különböző megbízhatóságát. (A rétegvízkészletre vonatkozó ismereteink pl. változatlanul a legbizonytalanabbak közé tartoznak.) így a Kerettervvázlat erre vonatkozó megállapításával — egyéb főbb irányelveihez hasonlóan — lényegében ma is 18 • TVK 97