Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
Felszíni vizeink minősége öntözés szempontjából a. sókoncentráció, Na %-a és keménysége alapján c., 1:500 000 méretarányú térkép (8). Felszíni vizek minősítése általános közegészségügyi szempontból. (9)-c. 1:500 000 méretarányú térkép. A térképen ábrázolt vízminőségi adatok a közepes, kisvízhozam és a leggyakrabban előforduló vízhozam közötti tartományban végzett vizsgálatoknál előforduló értéket tüntetik fel. Az oxigénfogyasztási térképnél (lásd TVK. IX. „Települések, ipartelepek csatornázása és vizek tisztaságának védelme” c. fej.) helyenként megadott két kategória közül az első — alapkategória — a fenti adatokat ábrázolja. A második sraffozással jelzett kategória pedig az időszakosan előforduló szennyeződéseket jelzi, mint pl. egyes ipari üzemek kampány alatti szennyezéseit, vagy az 1961. évi különleges kisvíznél mért szennyezéseket. A táblázatok és térképek használatának megkönnyítése érdekében röviden megemlékezünk néhány olyan mutatóról, amelyeknek a vizek hasznosíthatóságának elbírálásánál elsőrendű szerepük van: a) Hőfok. Ivóvíz céljára legmegfelelőbb a 6—12 C° közötti vízhőmérséklet. Ipari célra a felhasználás módjától függően változik a hőmérsékletigény. Meleg szennyvizek bevezetése a vízfolyásba nem kívánatos, mert az öntisztulást károsan befolyásolja. b) összes oldott sók. Optimális mennyisége 300— 600 mg/1. között van. Ilyen érték mellett agresszív szénsav nem várható és a vizek lágyításának költsége még nem magas. Ha a só mennyisége növekszik, a víz ipari mezőgazdasági és házi célokra mind kevésbé válik alkalmassá. c) összes keménység. A víz keménységét a benne oldott kalcium és magnézium sók okozzák. Háztartási és ipari célra a lágyvíz a legalkalmasabb, ivásra viszont a 10—20 nk°-u. Egységes vízellátás^ nál legcélszerűbb ha a víz 5—15 nk°-u, mert az ipari, ivó- és használati vizekkel szemben támasztott követelményeknek ez felel meg legjobban. d) Ammonia, nitrit, nitrát. Ammonia és legközelebbi oxidációs terméke, a nitrit jelenléte friss fe- káliás szennyeződésre, nitrát jelenléte régebbi eredetű szennyeződésre mutat. Tiszta vízben nitrit és ammónia nem mutatható ki. e) Mérgező anyagok. Lényegesen befolyásolja a vízben élő mikrószervezetek életét a víz többi alkotórészéhez képest mennyiségi értékben kifejezve elenyészően csekély, néhány tized vagy század mg- nyi mérgező anyag; (pl. dán, fenol, nehézfémsók, szulfid stb.). f) Oxigénháztartás. Oldott oxigéntartalom. A víz hőmérséklettől függően bizonyos mennyiségű oxigéngázt tud oldani. A nem szennyezett felszíni vizek oldott oxigéntartalma 100 (telítettségi) % körül van. A növényzet asszimiládója következtében — a napszak függvényében — időnként túltelítettség áll be, amikor a telítettségi % meghaladja a 100-at; ilyenkor az oxigén-termelés nagyobb, mint az oxigénfogyasztás. Az oxigéntelítettség tehát annak függvénye, hogy milyen mértékben terhelt egy víz organikus szennyeződésekkel és ezek milyen mértékben fogyasztják az oxigént. Oxigénhiánynak nevezzük a hőfokhoz tartozó telítettségi érték és a tényleges oxigéntartalom közötti különbséget. Ez a különbség minél kisebb legyen. Alsó (még tűrhető) határ általában 60—70%. Biokémiai oxigénigény. BOI5 mutatja azt az oxigénmennyiséget, mely a vízben, oldott anyagok biokémiai úton való oxidálásához szükséges; (részletesen lásd TVK IX. fej. 1.22). Oxigénfogyasztás. Mutatja azt az oxigénmennyiséget, mely a vízben lévő anyagok kémiai úton való oxidálásához szükséges; (lásd TVK IX. fej. 1.22). Értékelés az oxigénháztartás alapján. Bár a tervezésnél leggyakrabban használt mutató a BOI5 a felszíni vizek szennyezettségének és terhelhetőségének értékelésére egymagában nem használható. Következik ez a fentebb leírtakból. Az oxigénfogyasztás gyorsabb, magas hőmérsékleten végrehajtott kémiai szerves anyagtartalom meghatározás, amely magába foglalja a víz valamennyi különféle oxidátíós igényű összetevőit és ezeknek együttes értékét adja, mint relatív érték. Értékelésnél jól használható szennyvizek és felszíni vizek szennyezettségi mértékének összehasonlítására, tájékoztató értéknek tehát egymagában a legjobban megfelel. Messzebbmenő következtetéseket lehetővé tévő értékeléshez azonban mindhárom oxigénháztartáshoz tartozó érték (oxigénfogyasztás, BOI5 és oldott oxigéntartalom) elbírálása szükséges. Közegészségügyi szempontból a minősítés, ill. a határértékek megállapítása az oxigénfogyasztás figyelembevételével a coli szám alapján történt. A négy kategória az alábbi: I. tiszta 0— 10 coli szám/ml II. kissé szennyezett 10— 100 coli szám/ml III. szennyezett 100—1000 coli szám/ml IV. erősen szennyez. 1000— coli szám/ml Ipari vízhasznosításnál a minőségi igények különbözőek; az élelmiszeripar pl. ivóvíz minőségű vizet igényel, más iparágaknál a keménység, pH érték, stb. szabják meg a követelményeket. A vizek öntözésre való felhasználásánál figyelembe kell venni mind a vizek kémiai sajátosságait, mind az öntözendő talaj tulajdonságait. Az öntözésre felhasználandó víz minőségének elbírálásánál a következő kémiai tulajdonságokat kell figyelembe venni: a) A vizek összes oldott sótartalma mg/l-ben kifejezve. b) A vizek típusa, tehát az, hogy milyen az oldott só kémiai összetétele; pl. Ca, Mg-HC03 típusú az a víz, amelyben az oldott sók többsége kaldum- hidrokarbonát és magnéziumhidrokarbonát. c) A víz Na %-a, amely megadja azt, hogy a vízben oldott sók hány egyenérték százaléka nátriumsó. d) A víz fenolftaleinlúgossága szódában kifejezve mg/1. e) A magnézium viszonyszám, mely megadja, hogy az összes oldott kalcium és magnézium sók hány egyenérték százaléka a magnéziumsó. 86
