Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
nak jég jelenségek. A jég az érintett szakaszon, az évek 75—85%-ában áll be. Végül a Hármas-Körös torkolati szakaszán a jég beállásának gyakorisága 100%. A Zagyva jégviszonyaira a jásztelek! adatok jellemzők, ugyancsak ezek használhatók a terület többi vízfolyására is' az általános törvényszerűségek alapján való módosítással. — A Zagyván Jászteleknél az évek 97%-ában beáll a jég. A helyi tapasztalatok szerint a jégjárás szempontjából 'kedvezőtlen helyek a Tiszán a szűk kanyarok, főleg a martfűi és száj öli kanyar, de különösebb veszélyt ezek sem jelentenek. A belvízcsatornák műtárgyai a szűk nyílás miatt hajlamosak az eltömődésre. 2.35 HORDALÉK 2.351 A hordalékmozgás általános törvényszerűségei A vízfolyásokban mindig van több-kevesebb hordalék, mely lebegve vagy a fenéken mozogva halad. A hordalékot a víz sebességétől (esésétől) függő hordalékmozgató erő ragadja magával; minél nagyobb a sebesség, annál több és nagyobb szemű anyagot képes mozgatni. A sebesség hely és' idő szerint változik és ez a hordalékmozgásban is tükröződik. A nagyesésű, felső szakaszokon a meder berágódik, a hordalék főleg kavics. A síkságra kilépő folyó esése hirtelen csökken, a kavics lerakódik és csak a homok megy tovább. A közepes esésű szakaszokon a folyó hordalékmozgató képessége egyensúlyban van a hordaléktartalommal, ezért a meder állandó. A kisesésű szakaszokon már csak igen finom anyag képes lebegve maradni, a meder gyorsan feliszapolódik, a folyó ágakra szakad. A hordalékmozgás a vízfolyás keresztszelvényé^ ben is a sebesiségeloszláshoz igazodik. A legtöbb és a nagyobb szemcséjű hordalék a sodorvonalban halad. A hordalék zömének mozgása nem folyamatos, hanem a vízjárást követi. Árvizek idején megindulnak a mederben előzőleg lerakodott nagyabb szemek is, a hordalékmennyiség ugrásszerűen megnő. Az apadással egyidejűleg megkezdődik a lerakódás, előbb a nagyobb, később a kisebb szemcsék válnak ki a mozgó hordaléktömegből. A meder alakulásában legnagyobb szerepet a viszonylag nagy tartósságú közepes vizek játszanak. A kisvízfolyások hordalékviszonyait a szélsőség gek jellemzik. Itt számottevő hordalékmozgás csak nagyvizek idején van. Kisvízfolyásaink vízgyűjtőjén viszonylag nagy terület áll művelés alatt, ezért a hordalék jórészt a talajerózióból származik, A kisvízfolyásokon szembetűnő a hordalékmozgás függése az esésviszonyoktól. A nagyesésű szakaszokon gyorsan halad a berágódás, különösen a kevéssé ellenálló üledékes kőzetekben; az eséscsökkenés helyén a meder gyorsan feLtöltődák. Emiatt az előbbi helyen a meder védelmére (burkolás lépcsőzés), az utóbbin gyakori tisztogatásra van szükség. Az állóvizekben is van hordalékmozgás, bár jóval kisebb mértekben, mint a vízfolyásokban. A hordalékot a hőmérséklet és szél hatására kialakuló belső áramlások mozgatják. A leüllepedett anyag jellegzetes szemnagyság szerinti osztályozódást mutat. A keletkező üledék mennyiségét jelentősen, befolyásolják a beömlő vizek hordalék osságán kívül a tóban lejátszódó biokémiai folyamatok is. 2.352 Területünk vízfolyásainak hordalékviszonyai A területen végzett hordalékmérések összesített eredményeit a 24. táblázat tartalmazza. Tekintettel a mérések aránylag kis számára, a közölt számértékek tájékoztató jellegűeknek tekintendők. A Tisza Tiszafüred—Csongrád közti szakaszán a meder mérsékelten mélyülő irányzatú, vízszintes értelemben is elég állandó, csak néhány helyen vannak erősebben vándorló (elfajuló) kanyarulatok. A hordalék finomszemű homok. A Zagyva felső, nagyobb esésű szakaszán mérsékelten hordalékos, általában fel tudja dolgozni a hordalékot. A Tárná és1 mellékvizeinek nagy része laza anyagú, löszös, homokos vízgyűjtőről érkezik, ahol sok a vízmosás, ezért medre erősen feltöltődik. A Hármas-Körös kevés hordalékot szállít, medre eléggé állandó. A Békésszentandrásd duzzasztó fölött sem mutattak 'ki jelentékenyebb hordaléklerakódást. 2.353 Kapcsolat a 2.12 pontban ismertetett eróziós viszonyokkal A talajról lesodort hordalék mennyiségére egyes kisebb területeken, végzett mérések alapján vonhatók le becslésszerű következtetések. A lesodrás az erősen erodált területekről országos átlagban, évi 800 m3/km2-re (azaz 0,8 mm/év-re) tehető. A lesodort talajmennyiség legnagyobb része a lejtő aljánál a terepen és vízvezető árkokban rakódik le. Némi képet kapunk az erózió mértékére a kisvízfolyások medréből időszakonként kiemelt iszap mennyiségéből. A rendelkezésre álló adatok szerint az erősen erodálódó területekről a talaj lazaságától és az eséstől függően évenként 8—12 m3/km2 jut a vízfolyásokba, kisebb vízmosásokkal szabdalt területen 20—35 m3/km2 körül van ez az érték, egyes vízmosásoknál pedig a 100, sőt az 1000 m3/év-km2 értéket is meghaladja. Területünk néhány vízf olyásának feltöltődését a 24. a táblázat foglalja össze. 2.354 A hordalék szerepe a vízhasználatoknál és a vízi munkálatoknál A hordalék a vízhasználatokat többnyire kedvezőtlenül befolyásolja. Az ivó- és ipari vizekből a hordalékot el kell távolítani, ami külön berendezést és üzemköltségtöbbletet igényel. Az öntözővízben levő hordalék a csatornákban, feliszapolódást okoz, emiatt sűrűbben kell tisztogatni. A hajózásnak állandó mélységű, az időben nem változó mederre van szüksége. Ezért a vándorló zátonyok és az iszapolódó kisesésű szakaszokon a hordalék jelenléte hátrányos, az egyensúlyban levő szakaszon azonban közömbös. Az üdülés és sport szempontjából kedvezőtlen a vizet zavarossá tevő lebegő hordalék, viszont kedvezőek a homokos partszakaszok. 83
