Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)

II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet

tatásának mérését, míg a belvízhálózatunk gerincét képező főcsatornák és a torkolati szivattyútelepek vízszállításának mérési terve a belvízgazdálkodás távlati terve keretében jelenleg alakul.

A gyakorlat igényel nyomán a vízállás-észleléseken, jégmegfigyeléseken és vízhozam-méréseken kívül más hidrológiai tényezők megfigyelését is bevezették!. A vízhőfok mérését, amelyre szórványosan 1876-tól ismerünk próbálkozásokat és rövidebb adatsorokat, 1945-ben szervezték meg. Szórványos hordalékméréseket 1942 óta végeztek, a rendszeres hordalékmérés 1948-ban indult. A szabad vízfelületek párolgásának, továbbá a hótakaró vastagságának és víztartalmának rendszeres mérésére a legutóbbi években került sor. További tényezők méréstechnikájának kialakítása és a különböző tényezők közti összefüggések kutatása céljából több kísérleti területet «rendezünk be.

Az országos állomáshálózat elsősorban nem számszerű, hanem minőségi fejlesztést igényel. Ennek keretében a legfontosabb feladat — különösen a kisvízfolyásokon — a jól felszerelt, helyi adottságokhoz alkalmazkodó (országosan kb. 180) vízhozamnyilvántartó állomás kialakítása. Fiz a különféle hidrológiai Vonatkozású kérdések megoldásának alapja.

Az országos állomáshálózat megfigyelési anyagára és az azt kiegészítő — rendszerint különleges célú, vagy rövid időtartamú — helyi megfigyelésekre támaszkodva a területi problémákra is megadható a kívánt mélységű válasz. E téren mind nagyobb feladatok várnak a vízügyi igazgatóságokra, ill. az ott működő mém ök-hi drológusokra. A viszonylag ritka, váz-szerű országos állomáshálózat — mint lényegében állandó, törzshálózat —, minőségi fejlesztése mellett törekedni kell a közvetlenül a vízügyi igazgatóságok hatáskörébe tartozó helyi állomáshálózatok kialakítására. Ennék keretében lehetne megoldaná a vízfelhasználás mérését, és e hálózaton: alapulhatna a vízügyi igazgatóságok operatív vízgazdálkodása, a terület vízkormányzása is.

2.3122 A TERÜLET VÍZRAJZI ÁLLOMÁSAI

A területegység állomáshálózatát a „Hidrológiai észlelőhálózat” c., 1:500 000 méretarányú térkép szemlélteti. A térkép feltünteti a kísérleti területeket is.

A vízmérceállomás az állomások alaptípusa; vízállásadatokat szolgáltat. A vízállást 2 cm. osztás- közű öntöttvas lapvízmércén olvassák le előírás szerint minden reggel 7 órakor és délután 14 órakor. A napi kétszeri leolvasás sem biztosítja, azonban minden esetben a vízállásaidatsor folyamatosságát. Heves vízjárású vízfolyásokon teljes árhullámok kimaradhatnak az észlelésből, de a nagyobb, ill. nyugodtabb vízfolyásokon sem lehetséges általában a finomabb vízállásingadozások vagy pl. a tetőző vízállások észlelése. E mellett a leolvasott adatokat szubjektív hibák is terhelik. Ezért ma már számos állomáson óraművel hajtott rajzolóvízmérce írja folyamatosan a vízállást. — Az állomások zömét a természetes vízfolyásokra és tavakra telepítették. A műcsatomák közül sajnos igen kevés van ellátva vizmérœàllomâssal. A vízmércék törzskönyvi adatait és az észlelt szélsőséges vízállásokai a 20. táblázat tartalmazza. A táblázat tájékoztatásul feltünteti a jellemző vízhozamokat is. A határvízfolyások vízhozamának nem az államok között megosztott, hanem a teljes értékét adtuk meg. (Az alkalmazott tető-szimbólum értelmezését lásd a 2.321 és 2.322 alfejezetekben.)

Vízhozamnyüvántartó állomásnak az olyan vízmérceállomást nevezzük, ahol meghatározták a vízmérce szelvényére vonatkozó vízhozamgörbét, vagyis a vízállások és a vízhozamok közti összefüggést (rendszerint számos vízhozammérés, azaz keresztszelvényfelvétel és egyidejű vízsebességmérés alapján), időnkénti vízhozammérésekkel ellenőrzik ennek érvényességét, és a vízállásészlelések és a vízhozamgörbe segítségével megállapítják a napi vízhozamokat. A napi vízhozamadatok pontossága a vízhozamgörbe, ill. az egyes vízhozammérések pontosságá,tól, az adatsor folyamatossága a vízállásészlelés folyamatosságától (pl. rajzolómércék alkalmazásától) függ.

Vannak vízhozammérőállamások, amelyeken időszakonként vízhozammórést végeznek, de a, vízhozamgörbét nem határozták meg, vízhozamnyilvántartást nem vezetnek. Ezek az állomások tehát csak szórványos adatokat szolgáltatnak, nem pedig folyamatos: adatsort.

Vízhőfokmórés egyelőre csak a közepes és a nagyvízfoüyások, továbbá a nagy állóvizek vízmér- ceáHomásainak egy részén, folyik. A mérést higanyos hőmérővel, a partról, a felszínen, naponta egy alkalommal, reggel végzik.

A hordalékmérő állomásokon — amelyek egyben vízhozamnyilvántartó állomások is —, vízhozamméréssel egyidejűleg vett vízminták segítségével meghatározzák a lebegtetett hórdaléktöménységet és hordalékhozamot, továbbá hordalékfogóval megmérik általában a fenéken, görgetett hordalék hozamát is. A vízhozam és a hordalékhozam kapcsolata igen laza, ezért a hordalékhozam-adatsor megbízhatósága egészében véve csekély.

Valamennyi állomás a, hónap elején küldi be adatait a VITUKI-ba, de van néhány kiválasztott állomás, amely naponta táviratilag jelent, sőt kiépülőben van az automatikus távj elző-ren dszer is, amelynek 1960-ban két állomása, Rajka és Budapest van vezetékes állandó összeköttetésben a VI- TUKI vízjelző szolgálat központjával.

Az általánosabb értelemben vett vízjárás eddig felsorolt elméletein kívül a vízkészletgazdálkodás számára a párolgási-, csapadék- (és hó-) adatok ismerete is igen fontos. Ezeket azonban nem itt, hanem a 2.2 Éghajlat c. fejezetrészbben ismertetjük.

67