Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)

II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet

----------p.------,------------!----------~!-------------j------------[-------------1 j---------1--------------I-----------------------------1 I r0 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 SO SS 70

hó

pentad

10. ábra. Talajhőmérséklet geoizotermái C° Budapest (1911—50)

11. ábra. Forró nyár (1950) geoizotermái C° Budapest

12. ábra. Zord tél (1928—29) geoizotermái C° Budapest

2.242 Léghőmérséklet

Az évi középhőmérséklet izotermáit a „Csapadék-, hőmérséklet- és szélviszonyok meteorológiai állomáshálózat” c. (1:500 000 méretarányú) térképen. rajzoltuk meg.

Területünkön a hőmérséklet évi középértéke a déli alföldi területen egészein a Mátra déli lejtőjéig megfelel az országos átlagnak,, a hegyeikben és a terület északi, csehszlovák—magyar határig terjedő részén átlag alatti. Értéke délről észak felé haladva 10—11 C°-ról 8—9 C°-ra csökken, sőt a Mátra legmagasabb részén, Kékestetőn a 6 C°-ot sem haladja meg. A havi középhőmérséklet területi jellemzését a déli részről a 7. a, az északiról a 7. b, a hegyvidékről a 7. c táblázatban közöljük. Ezek Hatvan, Salgótarján és Galyatető adatait tartalmazzák.

(Galyatetőről a különböző %-os gyakorisággal meghaladott havi középhőmérsékletefcet nem tudjuk közölni, mert feldolgozás eddig nem készült róluk.)

A 7. a és 7. b táblázatból láthatjuk, hogy a téli hónapok havi középhőmérsékletednek szélsőséges értékei közti különbség a nyári hónapok középhőmérsékletének ingadozására jellemző hasonló érték kétszeresét is meghaladja.

Területünkön a temyészi dőszak átlagos hő összege 3300—2800 C°. Értéke az évi -középhőmértséklet változásának megfelelően délről észak felé haladva csökken. (13. ábra.)

A 13. ábrából is kitűnik, hogy a temyészidőszak hőösszege a Mátra csúcsain nem éri el a 2600 C°-ot sem. Területünk északi része egyike hazánk leghidegebb tenyészidőszakú részeinek, déli része viszont átlag feletti hőmennyiséget kap.

A hőmérsékleti viszonyoknak a gyakorlati élet szempontjából történő értékelésekor elsősorban a hőmérsékleti küszöbértékek előfordulásának gyakoriságát és földrajzi eloszlását kell ismernünk. Ezért a 7. d táblázatban meghatározásukkal együtt közöljük az éghajlati szakirodalomban bizonyos küszöbértékek segítségével meghatározott napok átlagos előfordulását.

58