Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)

XIII. fejezet. Ásványvizek, gyógyvizek és hévizek hasznosítása

XIII. FEJEZET Ásványvizek, gyóygvizek és hévizek hasznosítása 1. BEVEZETÉS A feldolgozás során három időszakot különböz­tetünk meg. Az első időszak határa 1960. december 31-e, mely a szövegben megegyezik a jelennel, és egyben el­határolja a múltat. A második időszak 1960-tól 1980-ig terjed, és ez szorosan kapcsolódik a népgazdaság 20 éves táv­lati fejlesztési tervéhez. A harmadik az 1980. év után következő és le nem határolt időszak. Ebben a részben kerülnek feldolgozásra a 20 éves tervidőszak utáni fej­lesztési lehetőségek. 1.1 A témakör ismertetése A fejezet az ásvány-, gyógy- és hévizek gyó­gyászati felhasználását, az egyéb célokra történő hasznosításon belül a meglegvízellátást, a fűtést az ásványi só és a gáztermelést, valamint a több­rétű felhasználás összekapcsolásából származó komplex hasznosítást tartalmazza. Az igények ki­elégítéséhez szükséges ásványvíz, gyógyvíz és hé­víz-számbavétel a feltárási munkák és a vízter­melő létesítmények szintén a fejezethez tartoznak. Nem tartalmazza azonban a mesterséges meleg­vizek (felmelegedett hűtővizek, stb.) hasznosítását. Ásványvíz hőmérséklettől függetlenül az a ter­mészetben előforduló víz, mely több mint 1000 mg/1 oldott szilárd alkatrészt, vagy más, meghatá­rozott mennyiségű, különleges alkotórészeket (bróm, jód, stb.) tartalmaz. Gyógyvíz olyan ásványvíz, mely vegyi összeté­telénél vagy fizikai tulajdonságainál fogva gyógy­hatású. Hévíz minden 26 C°-nál magasabb hőmérsékle­tű természetes eredetű víz, tekintet nélkül a vegyi összetételére. Az ásvány-, gyógy- és hévizek kémiai csoporto­sítása a következő: 1. egyszerű hévíz, 2. egyszerű szénsavas (savanyú) víz, 3. alkálihidrogénkarbonátos (alkálikus) víz, 4. kalcium-magnézium hidrogénkarbonátos (föl­des-meszes) víz, 5. kloridos (konyhasós) víz, 6. szulfátos (keserű) víz, 7. vasas víz, 8. kénes víz, 9. jódos, brómos víz, 10. rádióaktív víz. 1.2 A múlt és a jelen 1.21 AZ ÄSVÄNY-, GYÓGY- ÉS HÉVIZEK GYÓGYÁSZATI HASZNOSÍTÁSÁNAK MÚLTJA ÉS JELENE Nógrád és Pest megyének a Középtisza és Mát- ravidéki TVK-hoz tartozó területén jelentősebb ásvány-, gyógy- és hévizek nincsenek. Természetes források közül említésre méltóak a Mátra északi lejtőjén található utóvulkánikus ere­detű csevioés források. Tervszerű hasznosításuk nincs megoldva. A területen tudatosan hév-, il­letve gyógyvízfeltárás céljából kutatófúrás nem történt, csak egyéb, — szénfeltárás, ivóvízellátás és a Salgótarjáni medenoe vízhiányának enyhí­tésére ipari — vízkutatás folyt. A Középtiszavidék ÉK-i és K-i részein tervszerű ásvány-, gyógy- és hévízfelhasználás nincs. A területeken az alábbi helyeken lelhető ásvány­víz: Pest megye: Pest megyében Túra községben az olajkutató fúrásnál tártak fel magas hőfokú hév­vizet, mely jelenleg le van zárva, nincs haszno­sítva. Heves megye: gyógyvizek szempontjából megle­pően gazdag terület. Az alábbiak szerint felso­rolt ásvány- és gyógyvizek közül csupán néhány­nak vizsgálták meg kémiai jellegét és összetételét. Így csupán valószínűnek vehető alkalmazásokról beszélhetünk. Ezen alapon a felsorolt vizek elsősor­ban emésztőszervi betegségeknél, szív- és érrrend- szeri betegségeknél, idegrendszeri betegségeknél, urológiai betegségeknél, felső légutak betegségei­nél jöhetnek szóba. Az alkalmazás módja ivókúra és inhaládó. A parádi Ilona-kút vize pedig nő- gyógyászati bántalmafcnál lehet hasznos. HEVES MEGYE Bükkszék 1938-ban létesítették a 27. sz. olajkutató fúrást. A kút 517 m mély. A kút pozitív típusú, 3. típusú vizet ad. A víz hőmérséklete 40,2 C°, hozama napi 1 500 m3. A vizet a nyári időszakban gyógy- fürdésre és strandolásra, valamint „Salvus” gyógy­vízként palackozásra használják. Fürdésre két db medence áll rendelkezésre, a napi felhasznált víz mennyisége 1 450 m3. Palackozásra napi 50 m3-t használnak fel. 41 8 TVK 321

Next

/
Thumbnails
Contents