Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
XII. fejezet. Víztározás és annak többcélú hasznosítása
1.2 A múlt és a jelen 1.21 SÍKVIDÉKI TAROZÁS MÜLTJA ÉS JELENE A 8. TVK területén a jelenlegi síkvidéki tározókat — keletkezésük szerint — két csoportra lehet osztani: a) Tisza ill. Körös szabályozásakor létrejött holtágak, b) egyéb síkvidéki tározók. a) Ebbe a csoportba tartozó tározók keletkezésének oka nem a tározás, hanem a folyószabályozás volt. Ezek a holtágak a múlt század közepén megkezdett Tisza ill. Kőrös szabályozás során végrehajtott átmetszésekkel jöttek létre. Tározóként való felhasználásuk csak később történt meg. Az ilyen célra történő felhasználás első éveiről megbízható pontos adat nem is áll rendelkezésre, csupán az átmetszés évszámát illetően rendelkeznek megbízható adatokkal. Az ilyen módon keletkezett természetes tározók az első évtizedekben főleg belvizek befogadására szolgáltak. Ezzel egyidejűleg halásztak is bennük. Csak a későbbi évtizedekben szolgáltak öntözési célokat, az utóbbi évtizedig csak szórványosabban. Az öntözés az elmúlt évtized elején vált egyre inkább feladatukká. Jelenleg 13 db tiszai (1—13) és 9 db körösi holtág (14—22) valamilyen tározási célt is szolgál. Táplálójuk a hozzájuk tartozó belvízrendszer és a Tisza. ill. a Körös. Befogadójuk helyzetük szerint a Tisza ill. a Körös. Hasznos térfogatukat tekintve igen változó nagyságúak, a legnagyobb közöttük a Cibakházai holtág (11), melynek hasznos térfogata 3 300 000 m3, az Alcsi- szigeti holtág (10) 2 700 000 m3 és a Túrtői holtág (19) 2 218 000 m3 térfogattal. A kisebbek a Kún- szemtmártoni holtág (15), melynek hasznos térfogata 60 000 m3, a Halásztelkei holtágé (21) 396 000 m3, a Harcsási holtágé (20) 420 000 m3. A bennük károkozás nélkül tartható maximális vízoszlopma- gasság egyedenként változó, de 3 m-nél magasabb vízoszlop jelenleg egyikben sem tartható. b) Ebbe a csoportba tartozó tározó az 1960 évig mindössze 6 létesült. A Zagyva-völgy vízhiánya okozza, hogy a Mátravidéki Erőmű (23) hűtővizét recirkulációs hűtőben tárolja, ahol száraz időre bizonyos mennyiségű többlet-vízmennyi séget tároz- hat. A tározó 1944-ben épült, és 1946 óta üzemben van. A tározó a Zagyva-jobbpartjára telepített, három oldalról töltéssel elzárt 60 ha kiterjedésű vízfelület, melyben terelő töltés befolyásolja a melegvíz útját. A hűtőtó déli oldalán melegvíz-bebocsátás, északi oldalán üzemvízkivétel van, és a hűtőtó hatásfoka olyan, hogy a bebocsátott víz hőmérsékletét 8 C°-kal csökkenti. A hűtőtóba a víz a Zagyvából szivattyúzással kerül be. A szivattyú után egy ülepítőtó létesült 6 ha vízfelülettel. Az előülepítő a hordalékos Zagyvar-vizet nagymértékben ülepíti. 15 éves üzem alatt sem került a tározóba jelentős hordalék, az előülepítő azonban erősen felhordalé- kosodott, és kb. 60 000 m3 iszap eltávolítása szükséges. A hűtőtó partjai betonlap-burkolatúak, és a felcsapódó hullámokat hullámvető perem töri meg. A tározó kialakítása korszerűnek mondható. A Selypi Cukorgyár (24) vízigénye a cukorgyári idényre korlátozódik. Az ipari vízellátás a Szuha- patakra van alapozva, melyből duzzasztóval lehet a vizet a gyári tározóba terelni. A tározótó terepszint alatti földmedence 2 ha területtel, két különálló résszel. A medencében csak a napi csúcsok kiegyenlítődésére lehet vizet tárolni, vízhiányos időben a Szuha-patak vize nem elegendő. Mivel a cukorgyári üzemnél a recirkulációs lehetőség kicsi, a vízpótlást a Zagyváról kellett megoldani külön duzzasztóval, mely a vizet zárt csővezetéken keresztül vezeti át a Szuhába. A X. sz. tározó (25) a tiszafüredi X. sz. öntöző- csatorna mellett épült 1955-ben, de csak 1959 óta van üzemben, mint halastó. Rendeltetése volna még az öntözővíz- és belvíz-tárolás is. Tápláló vizét a tiszafüredi X. sz. öntözőcsatornából kapja, egy részét szivattyúzás útján. A tiszafüredi öntöző- rendszer soron lévő fejlesztésére teljes gravitációs vízellátás valósul meg. A 145 ha vízfelületű, 2 200 000 m3 hasznos térfogatú tározó gravitációsan csapolható le a Villogó belvízcsatornába. A Karca-Kecskeri tározó (26) 1954-ben létesült. Eredetileg belvíztározás, öntözés és haltenyésztési célok érdekében épült, de tározóként csak egy évben volt üzemeltetve. Vizét a Karcagi II. sz. belvízcsatornából kapja, jelenleg jórészt szivattyúzással. A 154 ha területű tározóban 2 400 000 m3 víz tározása lehetséges. Felületének nagy részét jelenleg ipari sás borítja, melyet a karcagi „Lenin” tsz. hasznosít. Lecsapolása a Villogó belvíz-csatornába gravitációsan lehetséges. A tározó jelenlegi állapotában nem felel meg eredeti rendeltetésének. Belsejét rendezni kell: nádpadka és halágy készítése szükséges. Ez mintegy 40 000 m3 földmunka elvégzését igényli. A Kakati tározó (27) 1952-ben épült a Kákát belvízcsatorna természetes völgyéiben. A tározó 8 km hosszúságú, 7 rekeszre osztott tórendszer, melyben 1 100 000 m3 vizet lehet tárolni. Eredetileg belvíztározás, öntözési és haltenyésztési célok érdekében épült, jelenleg a Szolnoki Halászati Tsz. hasznosítja, mint halastavat. A tározó közepén végighúzódó csatorna jelenleg igen feliszapolódott állapotban van, tisztítása során mintegy 20 000 m3 iszap eltávolítása szükséges. Az Őrsi-Igari tározó (28) Tiszaőrs és Tiszaigar községek között a Kenderes—Tiszafüredi maka- dám úttól balra található, a Nagyfoki belvízcsatorna mellett. A jelenlegi természetes völgyeletben 1,5 m átlagos vízmélység mellett 150 000 m3 belvíz tározása lehetséges. A tározó jelenlegi rendeltetése belvíztározás. 1.22 HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI TÄROZÄS MÜLTJA ÉS JELENE A 8. TVK nyugati részén aránylag sok tározási lehetőség volt. A lehetőségék kihasználása azonban a múltban nem állt senkinek érdekében, mert vízhiányról nem lehetett beszélni, és a csekély energiaigény tározás nélkül, főleg hőerőművek révén kielégíthető volt. A tározási lehetőségek kihasználására kezdmeményező lépést csak az 1920. és az ezt 300
