Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban
3. A VÍZGAZDÁLKODÁS jövöje A víz iránti igényeik, a termelőerők gyorsütemű fejlődése, a lakosság életszínvonalának, kulturális és anyagi jólétének emelkedése következtében hatványozott mértékben növekedtek, a jövőben az igényeknek a fejlődéssel együttjáró további nagyarányú emelkedésiével kell számolnunk. Ennek felismerése szükségessé teszi, hogy a vízzel való gazdálkodást időbeli távlatokra, térbelileg átfogó módon, a komplex népgazdasági feladatok és természeti adottságok szempontjából tervezzük. Tisztában kell lennünk vízgazdálkodási lehetőségeinkkel, s a népgazdasági ágak részéről a víz iránt támasztott igényeket össze kell hangolni a regionális területrendezés, a lakó- és ipartelepek s ezeken belül a kommunális intézmények szükségleteivel. A szükségletek kielégítése érdekében az eddiginél is nagyobb tervszerűséggel kell eljárnunk, azaz fejleszteni kell vízgazdálkodásunkat. A vízgazdálkodás fejlesztésének kiindulási alapjai a természeti adottság és a jelenlegi helyzet. Ebből folyóan: számításba kell venni, hogy hazánk legkisebb vízkészlete jó közelítéssel 1220 m3/ sec, csapadékosabb éviekben és rétegvízutánpótlást is figyelembe véve a közepes vízkészlet 4180 m’/sec. Ezzel szemben az 1961-ben támasztott vízigény 204,8 m3/sec. volt, azonban az eddigi növekedést és fejlődést véve alapul, az az igény 1980-ra már 660 m3/sec-ra növekedik. A vízkészlettel takarékoskodni kell és összhangba kell hozni az igényekkel. A takarékosságnak egyik módja a víztárolás, azaz a vízfbő időszakok vízfeles- legének kisebb vízhozamú időszakra való raktározása. Rendkívül fontos továbbá, a vizek tisztaságának megóvása, vagy a már szennyezett vizek megtisztítása, újból való felhasználás végett. A vízigények kielégítése szempontjából első helyen áll az ivóvízellátás, amit mindenütt és minden körülmények között ki kell elégíteni. A mezőgazdasági és ipari vízszükségletekből elsősorban azokat kell kielégíteni, amelyek népgazdasági szempontból a leghatékonyabb üzemek ellátását biztosítják. E szempontból rendkívül fontos, hogy az egyes vízügyi építő munkák ne szétforgácsoltán', hanem egységes keret tervében, egymással összefüggésben kerüljenek megvalósításra, éspedig úgy, hogy alapul szolgáljanak a további fejlesztésnek is. Arra kell törekednünk, és el kell érnünk, hogy a különböző ipari üzemek, termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, vízgazdálkodási társulatok, tanácsok, stb. vízépítési beruházásaikat egymástól ne elszigetelten, hanem összehangolva, egységes terv keretében, s a területi és időbeli összefüggésekre tekintettel valósítsák meg. A terület fejlesztési tervének összhangban kell állnia a szomszédos terület fejlesztési tervével. Sőt ezen túlmenően, a szocialista országok közös vízgyűjtő területeit egységes egésznek kell tekinteni és a szükséges feladatokat közösen kell megoldani, amint erre már példa is van. Mindez megkívánja a helyi és országos felmérő munkát és ennek alapján összenhangolt távlati terv elkészítését. Ezt a célt szolgálja az Országos Vízgazdálkodási Keretterv elkészítéséről szóló 2001/ 1961. Korm. számú határozat, s az ennek végrehajtása érdekében kiadott 65973/1961. Országos Vízügyi Főigazgatósági rendelet, valamint a Fő- igazgatóság vezetőjének a 34/1961. számú utasítása. A Keretterv célja, hogy a vízgazdálkodást átfogó módon, távlati fejlődésének keretében, a komplex népgazdasági és természeti kihatások egységében szemlélje és irányítsa. E célból tartalmazza a víz- gazdálkodás múltjára és jelenlegi helyzetére vonatkozó alapvető adatokat és hosszú távlatokra szólóan a műszakilag célszerű, gazdaságos vízgazdálkodási fejlesztési lehetőségeket és az. egymással összefüggő művek esetében a megvalósítás ésszerű sorrendjét is. A Keretterv területi egységenként, de a szomszédos területekkel összhangban készül, s az egyes kerettervekből készül majd el az országos keretterv. A területi vízgazdálkodási kerettervek kidolgozásánál felmerülő nagyobb jelentőségű műszaki és elvi kérdések megtárgyalása, a tervek és javaslatok bírálatára vízügyi igazgatóságonként Területi Vízgazdálkodási Keretterv Bizottságok alakultak, melynek elnöke a vízügyi, igazgatóság vezetője. A bizottságokban (TVKB) tagként szerepelnek a megyei párt, tanács képviselője, illetőleg végre- hajtóbizottságánák elnöke, a mezőgazdasági, építés-közlekedési, ipari, egészségügyi és tervosztályainak vezetői, továbbá az állami gazdaságok megyei igazgatóságának vezetője, tudományos kutatóintézetek vízgazdálkodással kapcsolatos munkakörben dolgozó munkatársai, a Hazafias Népfront megyei bizottsága', és a Magyar Hidrológiai Társaság helyi képviselője. A TVKB-nak nagy szerepe van a tervezésben, mivel lehetőséget ad tanácsi szakigazgatási szervek és a tudományos kutatóintézetek', valamint egyéb szervek szempontjainak érvényesítésére, távlati- és fejlesztési terveik, összehangolására. A Területi Vízgazdálkodási Kerettervet a területen illetékes Vízügyi Igazgatóság vízépítésben jártas s kellő tapasztalattal és felkészültséggel rendelkező mérnökei és technikusai készítették. A Vízgazdálkodási Kerettervvel kedődik a vízzel való tényleges gazdálkodás, amikor a népgazdasági tervek alapján vizsgáljuk az ármentesítés, folyószabályozás, belvízszabályozás, kisvízfolyások és azok vízgyűjtő területének rendezését, az öntözést, víztárolást, halászat, ivó- és ipari vízellátás, a települések és ipartelepek csatornázása, a viziek tisztaságának védelme, a vízierőhasznosítás, a vízi- utak, kikötők, ásvány-, hév-gyógyvizek hasznosítása, az üdülés, vízisportok, és a természetvédelemmel kapcsolatos tervek összefüggéseit és kölcsönhatásait. A vízkészlet alapján kialakult vízgazdálkodási tervek megvalósításához hozzátartozik az építés, üzemelés és -ellenőrzési. E tevékenységeket együttvéve vízügynek nevezzük. A 'irtai vízügyi szervezet a múlttal szemben haladást mutat, mert a vízgazdálkodási részegységek feladataikat a maguk területén a lehetőségekhez 31
