Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
X. fejezet. Vízerőhasznosítás
X. FEJEZET Yízerőhasznosítás 1. BEVEZETÉS A feldolgozás során három időszakot különböztetünk meg. Az első időszak határa 1960. december 31-e, mely a szövegben megegyezik a jelennel, és egyben elhatárolja a múltat. A második időszak 1960-tól 1980-ig terjed, és szorosan kapcsolódik a népgazdaság 20 éves távlati fejlesztési tervéhez. A harmadik az 1980 év után következő és le nem határolt időszak. Ebben a részben kerülnek feldolgozásra a 20 éves tervidőszak utáni fejlesztési lehetőségek. 1.1 A témakör ismertetése A vízerőhasznosítás a vízgazdálkodásnak az az ágazata, amely a természeti kincsek egyikének, a vízfolyások és tavak vizében rejlő energiakészleteknek a hasznosításával foglalkozik. A vízerőmű a vízfolyások és tavak vízerőkész- letének egy részét gépei segítségével villamosenergiává alakítja át. A vízerőmű gépeivel csak olyan helyen lehet vízenergiát termelni, ahol természetes (zuhatag, vízesés) vagy mesterséges vízlépcső van. A területen csak az utóbbi jöhet szóba, amelyet vagy úgy állítanak elő, hogy hogy a folyók vizét duzzasztómű létesítésével felduzzaszrtják, vagy pedig a vízerőtelephez vizet vezető ásott csatornába (az ún. üzemvízcsatomába) terveznek vízlépcsőt azon a helyen, ahol a vízerőtelepet meg kívánják építeni. A vízerőművek közé sorolják a hidraulikus energiatározókat is, amelyek szerkezeti kialakítása nagymértékben hasonló a vízerőművekhez, de főfeladatuk nem a vízerőnek, mint természeti kincs- nék a hasznosítása, hanem az, hogy az egyéb erőtelepeken termelt fölös elektromos energia felhasználásával magasan fekvő víztározóba a vizet felemelve, ott energiát tározzanak, amelyet az elektromos energiafogyasztás csúcsértékének idején — a tározó vizét ekkor vízturbinákon át leeresztve — használnak fel, ugyancsak elektromos energia formájában. A hidraulikus energiatározókat is ez a fejezet tárgyalja. Ha valamely folyószakasz kihasználására akár magában a folyómederben, akár az üzem vízcsatorna mentén több vízerőtelep épül, akkor is külön vízerőműnek tekintjük mindegyik vízerőtelepet a hozzátartozó művekkel és műtárgyakkal (tartozékaival) együtt. Ilyen esetben csatlakozó vízerőművekről beszélünk, de úgy is mondhatjuk, hogy a szóbanforgó folyószakasz kihasználása több lépcsőben történik. A 8. TVK nagyobb vízfolyásainak vízerőhaszno- sítására általános elrendezés és szerkezeti kialakítás szempontjából a vízerőtelepek két típusa létesülhet: a kisesésű és közepes esésű vízerőtelep. Kiesésű vízerőtelep az, amelynek esése 15 m-nél kisebb, a közepes esésű vízerőtelep esése 15—50 m között van, és mindkettőnél a kiépítési teljesítmény 99 kW-nál nagyobb. Kisvízfolyásaink lehetőséget biztosítanak törpe vízerőművek létesítésére is. Törpe vízerőművek azok a vízerőművek, amelyek kiépítési teljesítménye 99 kW, vagy annál kisebb. 1.2 A múlt és a jelen A 8. TVK területén villamosenergiát termelő vízerőmű a Keretterv készítéséig nem épült, így a terület villamosenergia-mérlegében vízerőművek által termelt energia nem szerepel. A terület elméleti vízerőkészlete E95=109 449 miihó kWó, E 5o = 263 767 miihó kWó értékű. A területen 1961-ben a vonalra adott energiatermelés — amelyet tisztán hőerőművek szolgáltattak — 856 millió kWó volt. Ez az érték az országos energiatermelésnek 11,6%-át teszi ki. 1.21 A KÖZEPES ÉS KISESÉSŰ VÍZERŐMŰVEK MŰLTJA ÉS JELENE A 8. TVK területen közepes vagy kisesésű vízerőművek a Keretterv készítéséig nem épültek. 1.22 TÖRPE VÍZERŐMŰVEK MŰLTJA ÉS JELENE A Zagyva és melllékvízfolyásai egy részének vízerőkészlete törpe vízerőművek létesítésére gazdaságos lehetőséget biztosít ugyan, de mégsem épültek törpe vízerőművek a területen. Csak elvétve található a területen néhány malom, daráló, fűrésztelep. A területen összesen 11 db daráló malom volt, amelyek ma már nem üzemelnek. Telepítésükre általánosságban az volt a jellemző, 279
