Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás
1.2 A múlt és a jelen 1.21 AZ IVÖVlZELLÄTAS MÚLTJA ÉS JELENE A 8. TVK területéhez Szolnok megyéből 75, Bács- Kiskun megyéből 3, Pest megyéből 57, Heves megyéből 83 és Nógrád megyéből 65 város, illetve község tartozik. A 283 település összlélekszáma 1 099 230 fő. A belterületen lakók száma 893 129 fő. A terület déli része alföldi, északi része domb- és hegyvidék jellegű. A talajvíz fertőzött állapota miatt az északi területrészeken forrásokból számíthatunk jóminőségű ivóvízre, délen pedig csak a mélyfúrású kutak jöhetnek számításba. A teljesen alföldi jellegű Szolnok és Bács-Kiskun megyékben a múlt század végén megindult fúrt kutak létesítése lassan megszüntette a járványokat, a jelen század elején pedig már felszíni vízkivétellel és korszerű vízkezeléssel is fejlődött a vízellátás. A kezdeti egyéni kútfúrások után korán elterjedt a közösségi kivitelezés is. Az ún. kúttársaságok a falvak egy-egy körzetében nemcsak a közkutas vízellátást biztosították, hanem már a század első negyedében lakásokba is bevezették a mélyfúrású kutak terep fölé emelkedő vizét. Különösen Szolnok megye déli részén terjedt el, ez az ún. körzeti vízellátási mód, mely a későbbiekben sok helyen gépi emelés beiktatásával törpevízművé fejlődött ki. A Pest és Heves megyei területrészek lakosságának vízellátása szomorú képet mutat. Igen sok helyen a fertőzöttség, vagy annak bekövetkezhetése miatt tilos volna a kutakat a fennálló egészségügyi rendelkezések értelmében használni. Ilyen értelmezés mellett sok településben teljes ellátatlanság mutatható ki. A nógrádi területrész ivó- és ipari vízellátását a vízhiány és a vízbeszerzési nehézségek jellemzik. A terület a hidrogeológiailag igen kedvezőtlen Zagyva vízgyűjtőrendszert foglalja magában. Az ivóvíz- ellátás hosszú időn keresztül a település ősállapotának megfelelő maradt. Csak a század elején indultak meg olyan kommunális beruházások, melyeknél közművesítés is előfordult. Elsősorban a sok munkást foglalkoztató bányák körül alakultak ki közművesített területek. Ezeknél részben vízmű kutak, részben közkutak szolgáltatták a vizet ellenőrzött körülmények között; ennek dacára a palóc falvak lakói a legtöbb esetben egészségügyileg kifogásolható talajvízkutakból jutnak még jelenleg is vízhez. A meglévő vízművek általában csak a pillanatnyi szükségletek kielégítésére épültek, távlati elgondolás nélkül. A hálózatot toldozták-foldozták s így a vízművek mai igények kielégítésére még részleteikben is alig alkalmasak. Felújításuk majdnem mindig teljes beruházást jelent. A jóminőségű vizet szolgáltató közkutak száma növekvőben van ugyan, azonban kezelés és ellenőrzés hiányában még sok hiba és hiányosság tapasztalható ezen a téren. A 8. TVK területén jelenleg 11 db központi (városi, községi), 37 db törpe-, 100 db körzeti, 100— 110 db intézményi-lakótelepi vízmű, továbbá mintegy 1180 db közkút üzemel. Központi (Vízműről 151 700 fő (14%),törpevízműről 59 300 fő (5,4%), körzeti vízműről 41200 fő (3,2%), intézményi-lakótelepi vízműről 17 000 fő (1,6%), fúrt kutakról kb. 150 000 fő (14%), ásott közkutakról kb. 103 000 fő (9,3%) nyeri ivóvizét, míg 577 000 fő (52,5%) magánkutak — zömmel egészségtelen — talajvizét fogyasztja. Tekintettel arra, hogy az ásott közkutakból származó víz mintegy 30%-a tekinthető csak elfogadhatónak, leszögezhetjük, hogy a 8. TVK területén élő mintegy 1,1 millió lakosságból csupán 44,4% fogyaszt elfogadható minőségű ivóvizet, míg 55,6% általában ivásra alkalmatlan kutak vizére van utalva. A vízművek, valamint a közkutak napi becsült víztermelése 49 500 m3, melynek 28%-a felszíni, 10%-a feiszínközeli, 62%-a pedig mélységbeli vízkészletekből kerül beszerzésre. Az ipari vízelvonás mintegy 4800 m3/nap, így az egy ellátott főre vetített fajlagos víztermelés 50—55 literre becsülhető. 1.211 Városi, községi vízművek A 8. TVK területén jelenleg 11 db központi városi, illetve községi vízmű üzemel, melyek a terület összlakosságának 14%-a, az érintett 11 település összlakosságának pedig 55%-a részére biztosítanak ivóvizet. A központi vízművel ellátott települések vízellátására jellemző, hogy a vízművek többnyire a települések egy részére épültek csak ki (általában a belső magra), a lakosság többi része továbbra is a vízműveket megelőzően létesült berenodezésekből nyeri jelenleg is ivóvizét. A vízművek napi együttes termelése 30 000 m3, melyet fele-fele arányban felszíni, felszínközeli, illetve mélységbeli vízkészletek biztosítanak. A víz szétosztását 300 km hosszú csőhálózat végzi. A hálózati nyomást, illetve a víztárolást 10 db víztorony valamint 9 db szolgálati medence biztosítja 2700 m3 össztározó térfogattal, ami a napi víztermelés csupán 9%-ának felel meg. A központi vízművekkel ellátott településekben az ivóvízellátást a vízműveken felül 4 db törpe-, 8 db körzeti, 44 db intézményi-lakótelepi vízmű, továbbá 74 db fúrt közkút biztosítja. Valamennyi vízellátó berendezést figyelembe véve azok a 11 település összlakosságának 75%-át látják el ivóvízzel. Gyöngyös. A város belterületi lakosságának ivó- vízellátását egy összefüggő városi vízműrendszer biztosítja 100%-ban. A város külterületén lévő településeket (Mátraháza, Mátrafüred, Kékestető, Mátraszentiván stb.) 9 intézményi vízmű látja el. A városi vízmű 250—300 m mély fúrt kutakra települ, míg az intézményi vízművek a helyi adottságok kihasználásával forrásokból nyerik vizüket. A mélyfúrású kutakból búvárszivattyúkkal kitermelt vizet vas- és mangántalanító berendezésen keresztül nyomják a városi hálózatba. A magaslati tározó ellennyomó rendszerű 550 m3 térfogatú víztorony. A város belterületén a víz elosztása 0 300 mm-es fő- nyomóvezetékről körvezetékes rendszerben történik. A közmű hálózatából az ipar 600 m3/nap meny- nyiségű vizet von el, melyet nagyrészt a város élelmiszeripari üzemei hasznosítanak. Ezek ivóvizmi- nőségű vizet igényelnek, így az ipari vízelvonás jelentős mértékben nem csökkenthető. A város vízigényének növekedésére jellemző, hogy az 1957. évi 2300 m3/napos víztermeléssel szemben az 1960. évi 238
