Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
VI. fejezet. Öntözés
meghatározását tovább kell finomítani és az állóeszközértékeket felül kell vizsgálni. A tanácsokkal való kiterjedtebb együttműködéssel el kell érni, hogy rendszerenként öntözési több- letérték-adatok is álljanak rendelkezésre. Ez helyes irányba terjeszti a fejlesztés irányát, megszabja az elsőbbséget, sorolási lehetőséget ad. Számszerű adatokkal lehet elhárítani a gazdaságtalan igényeket és alá lehet támasztani a fejlesztéseket. A II. tiszai vízlépcső üzembehelyezéséniek idejére a gazdaságossági eredményeket minden részletre kiterjedően ismerni kell. Számolni kell mindig a nagy rendszerek továbbfejlesztésével ki nem elégíthető helyi igényekkel. Ekkor válik döntő fontosságúvá annak ismerete, hogy gazdaságilag elfogadható-e a helyi igények gépi üzemmel való kielégítése, vagy az öntözést a nagy rendszerek területei felé kell terelni. Rendszert kell kidolgozni az évenkénti öntözések grafikus lerögzítéséré. A gazdaságok öntözései évenként mozognak, a beépített területeken belül is változnak. Igen jellemző és iránytmutató következtetéseket lehet levonni az öntözött területek évenkénti elfekvéséről. A fürt-tervek a gazdaságok érdekeivel gyakran nem egyeznek, ésszerű és gazdaságos lehet a tervtől eltérően öntözni. Ezek regisztrálása elengedhetetlenül fontos és csak grafikus úton oldható meg. A szennyvízöntözési lehetőségeket teljes mértékig ki kell használni. Nagyobb folyóktól távol eső vidéki városok ipari szennyvizeit is gazdaságos lesz egyedenként hasznosítani, mint azzal a majd kiépülő városi csatornázást és szennyvizemészibést terhelni. Ezen vizsgálatok mellett, a terület speciális adottságainak megfelelően, foglalkozni kell a hatékony öntözésfejlesztést biztosító országos problémákkal is. 218
