Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
VI. fejezet. Öntözés
Az öntözendő terület talaj megoszlása a következő: Terület % ha 1. talaj kategória 30 489 42,4 1. talajkategória 25 438 35,5 3. talajkategória 7 363 10,3 4. talajkategória 2 296 3,2 5. talajkategória 5 797 8,6 Összesen: 71 383 100,0 A rendszert a tanulmányterv 21 fürtre osztotta, és azokat 5 szakaszba foglalta. A jelenleg tárgyalt területen 17 fürt és 4 szakasz fekszik. Az egyes szakaszok az alábbiak: ■— I. szakasz: az 1. sz. Jászsági-főcsatorna 10 kínig az I. és II. fürttel, — II. szakasz: az 1. sz. Jászsági-főcsatorna 10 fcm- től 30 km-ig a III.—IX. fürtökkel. — III. szakasz: az Abonyi rendszerben fekszik, — IV. szakaszból ide tartozik a XIII—XVII. fürt, mely a 2. sz. Jászsági-főcsatornára támaszkodik., — V. szakasz: a Jászsági 3. sz. főcsatorna a XIX. —XXI. fürtökkel. Az egyes szakaszok vetésszerkezeti megoszlása a következő : Terület ha % Szántó 8,6 8,1 11,9 10,4 49,0 68,6 Rizs 0,5 3,9 — — 4,4 6,2 Keltés zet 0,6 0,6 3,4 1,8 6,4 8,9 Rét, legelő 1,7 2,5 4,2 3,2 11,6 16,3 összesen : 11,4 25,1 19,5 15,4 71,4 100,0 Az öntözési módok szerinti megoszlás: I. 1 nIV. 1 V. Növénykúltúra megnevezése szakasz ezer kehtárban ezer ha % Felületi 7,9 17,2 9,4 8,1 42,6 59,5 Esőszerű 3,5 7,9 10,1 7,3 28,8 40,5 összesen: 11,4 25,1 19,5 15,4 71,4 100,0 Az öntöző rendszer vízellátása a jászsági Tisza- jobbparti vízkivételből a jászsági főcsatornákkal történik, amelyek az Abonyi rendszert is ellátják vízzel. A júliusi maximális vízigényeket és az egyes területek mértékadó vízmennyiségeit az alábbi táblázat tartalmazza: I. 1 II. 1 IV. 1 V. összesen: Öntözési mód szakasz megnevez^se ezer hektárban ezer ha | % I. 3,2 0,3 3,5 4,6 к. 13,6 1,3 14,9 20,0 III. (Csak Abonyi rsz.) 7,9 — 7,9 10,5 IV. összesen 7,3 0,4 7,7 10,2 Ebből Jászság 6,3 0,4 6,7 8,8 Abony 1,0 — 1,0 1,4 V. 4,9 — 4,9 6,5 összesen : 36,9 2,0 38,9 51,8 Ebből Jászság 28,9 2,0 30,9 39,9 Abony 8,0 — 8,0 11,9 A Jászsági vízkivétel a II. Tiszai vízlépcső felett, a Kiskörei vasúti hídtól kb. 2,5 km-re fekszik. A főcsatorna Kiskörét észak felől megkerüli, majd kétfelé, az 1. és 2. sz. főcsatornára ágazik. A 2. sz. főcsatornából Jászapátinál a 3. sz. főcsatorna indul ki, mely — emeléssel — a felső területrészt látja el vízzel. A 2. sz. főcsatorna Jászboldogházánál, az 1. sz. főcsatorna Zagyvarékástól ÉK-re éri el a Zagyvát, azt keresztezi és tovább folytatódik az Abonyi rendszerben. A Jászsági öntözőrendszer területének mezőgazdasági termelését már eddig is az intenzitás emelésére irányuló törekvés jellemezte, mind a növény- termesztésben, mind az állattenyésztésben. A területet jellemzik a megye átlagát jóval meghaladó arányú intenzív kultúrák, a zöldség és gyümölcs, valamint a lazább területeken a szőlő. Az állatsűrűség is nagyobb. Meteorológiai szempontból megállapítható, hogy a területen, sem a korai, sem a késői fagyok nem olyan mérvűek, hogy lényegesebben befolyásolnák vagy veszélyeztetnék a termést, illetőleg a növényzetet az öntözés miatti tenyészidő hosszabbodása következtében. A szántóföldi termesztés jelenlegi szerkezeti arányai, amelyek nagyobbarányú öntözés nélkül alakultak ki, növénytermesztés intenzitásának magas fokát mutatja. Azonban a tárgyalt területen a termésbiztonság igen alacsony. A gabonáknál 5—8 q kukoricánál 3—10 q, cukorrépánál 50—77 q terméskülönbség mutatkozik, amelyeknek holdankénti értéke messze felülmúlja az öntözés beruházási költségeinek évi amortizációs és fenntartási költségeit. Még ennél is jelentősebb azonban az, hogy az öntözés segítségével, ha annak az öntözővízen kívül egyéb igénye is kielégítést nyer, jelentősen emelhető az átlagos termelési szint, fokozható a termésbiztonság, csökkenthető a tervszerűséget zavaró hullámzás az egyes évek terméseredményeiben. 207
