Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)

VI. fejezet. Öntözés

A rendelkezésre álló korlátozott vízmennyiséget tehát úgy kellett szétosztani, hogy az 1 m3 víz hasznosulása a legkedvezőbb legyen. Figyelemmel kellett lenni arra is, hogy a gépi esésnövelések minimumra csökkenjenek, a vízveszteség a legkisebb legyen, a szétszórtan kisebb egységekben meglévő műveket pedig lehetőség szerint hatékonyan felhasználják. Különösen vonatkozik ez utóbbi megállapítás a terület keleti felére, ahol az öntözések szétszórt telepítése, a sűrű vízhálózat miatt a legjobban mutatkozik.

Az öntözőfürtöket lehetőség szerint jó minőségű talajokon helyeztük el, ahol a fenti szempontok figyelembevételével a beruházás a legrövidebb időn belül megtérül.

A tervezésnél fontos szempontként kell figyelembe vermi amezőgazdasági üzemek igényeit és alapvető felkészültségüket.

A fentiek alapján az öntözés fejlesztését Szolnok megye jobbtermékenységű területein kell elsősorban végrehajtani: Mezőhék, Tiszaföldvár, Martfű térségében, Tószeg, Tiszajenő környékén, Szajol, Kétpó és a tiszatenyői részen. A Jászság alsó részében elsősorban szóbajön Jászboldogháza, Abony, Üjszász, és felső részén Jászkisér, Jászapáti, Jász- szentandrás, Szolnok megye északi részén fejlesztendő Abádszalók, Tomjamanostor és Tiszabura környéke. E területeken az öntözést az is indokolja, hogy itt termeljük a legfontosabb ipari növények nagyobb részét és e területeken folyik a legfejlettebb szarvasmarha tenyésztés.

Az öntözésfejlesztés a következő előnyökkel jár:

1. A területen a mezőgazdaság fejlődésének egyik akadálya a takarmányhiány és az ebből adódó alacsonyszintű állattenyésztés. Ez az öntözés fejlesztésével felszámolható. Az öntözéssel a gyepek, a szálas- és abraktakarmányt termő megnövekedett hozamú területek lehetővé teszik az állattenyésztés színvonalának növelését.

2. Nagyobb szervestrágya-visszapótlás válik lehetővé, amely elősegíti a talaj termőképességének fokozását.

3. Nagyobb termések több áru értékesítését teszik lehetővé, mely nemcsak az érintett területre van jó hatással, de általánosan az életszínvonal növelését is elősegíti. Ebben a tekintetben különösen fontos, hogy lehetővé teszi a biztonságos, egyenletes, jóminőségű zöldségtermelést és jelentősen fokozza a szőlő és gyümölcstermő területek termését.

4. Az öntözéssel elérhető többlettermés fokozza a munka termelékenységét.

5. A gyenge termelékenységű talajokon biztonságosabbá teszi a termelést. A rossz viszonyok között gazdálkodó termelőszövetkezetek adottságait kedvezőbbé teszi, ezáltal egyenletesebb lesz a termelőszövetkezeteink megerősödése, fejlődése.

6 Az öntözés fejlesztésén belül az öntözőfőművek kialakítását nagymértékben indokolja az a tény is, hogy a TVK területén üzemelő öntözőtelepek jelentős hányada belvízcsatornából, vagy belvízcsatorna közbeiktatásával szállított öntözővízből üzemel; szociális és mezőgazdasági igényeken kívül a

vízháztartási egyensúly biztosítása érdekében is nagy a jelentősége.

7. Az öntözőfőművek fejlesztésével egyidőben és az új telepek építésével párhuzamosan szükséges az elmúlt évtizedben megépített öntözőtelepék nagymérvű átépítése is, amit az indokol, hogy a telepek igen nagy része a monokultúrás rizstermelés céljait kielégítő kisüzemi gazdaságnak megfelelő elvek alapján készülték, azokon nagy területkiesés, a sűrű vízgát és hullámgát-hálózat és a mellettük nyitott anyagkárok miatt. Ez a nagyüzemi követelményeknek nem felel meg. A rizs vetésterületének csökkentése, valamint a rizstelepek vetésforgóban történő üzemelése szükségessé teszi a telepeken szántóföldi növények öntözését is, ezt azonban az előzőkben vázolt öntözőtelep kialakítás nem biztosítja.

— Az öntözéshez szükséges vizet nagyrészt felszíni vizekből, részint tározással kell biztosítani. Tározást terveztünk ezért a II. Tiszai Vízlépcsővel kapcsolatosan, továbbá a rendszerek másként nem hasznosítható területein. A felszínalatti vízkészletből távlatban a fejlesztés mértékéhez képest csak kisebb mértékben lehet a vizet beszerezni.

— Az öntözőterületek növénykultúrák szerinti megoszlásának megállapításánál a természeti adottságok mellett, az értékesítési lehetőségeket és az üzemek termelési profilját is figyelembe vettük. Olyan növénycsoportokat foglaltunk a vetésszerkezetbe, hogy kulturaváltozás esetén is lehetséges legyen az öntözés.

— Fokoztuk a területen a rét- és legelőterületek öntözését és törekedtünk az egyszerű és olcsó helyi lehetőségek felhasználására és az időszakos öntözésre.

— Az öntözött zöldségnövények területét távlatban az összes zöldségterületek mintegy 50%-ában terveztük, és főleg a jobb talajokon helyeztük el.

— A rizs területét általában nem célszerű fokozni, e helyett a rizstermelés belterjes fejlesztésére, a termésátlagok hatékony növelésére, a vetésforgóba állítására kell törekedni.

— Fokozni kell a szőlő és gyümölcsösök öntözését és lehetőség szerint e helyeken az esőszerű öntözést fagyvédelmi célra is fel kell használni.

— A felületi öntözés kiterjedt alkalmazása a jövőben is lehetséges, de az esőszerű öntözési mód eddiginél fokozottabb kiterjesztése kívánatos.

— A szennyvízöntözés tervezésénél az egészség- ügyi előírások betartása kötelező, törekedni kell a mezőgazdaság számára hasznos anyagokat tartalmazó ipari és házi szennyvizek felhasználására.

2.13 AZ EGYES SZERVEK SZEREPE AZ ÖNTÖZÉSBEN

A 8. TVK területén túlnyomó részben termelő- szövetkezetek gazdálkodnak. Az öntözés fejlesztésénél ezért elsősorban a tanácsok szerepe domborodik ki. A tanácsi irányítás feladata a mezőgazdasági üzemekben megteremti az eredményes öntözőgazdálkodáshoz szükséges előfeltételeket: az eredményes öntözés érdekében szükséges állóeszközöket kell biztosítani; szükséges az állatlétszám

204