Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
VI. fejezet. Öntözés
tíszalökí öntözőrendszerből tudjuk biztosítani. Jelenleg e területrész keleti fele a Hortobágy—Berety- tyóból kapja motorikusán a vizét, több esetben kétszeri emeléssel, míg a nyugati fele a karcagi II. belvízcsatornából és a Villogóból. Ezekbe a belvízcsatornákba a Tiszafüredi öntözőrendszerből ejtik le az öntözővizet ideiglenesen. A tiszalöki rendszerből a Hortobágy—Berettyóba bocsátott vizet több helyen a meglévő belvízcsatornákba emelik, majd innen újabb emeléssel kerül az öntözőtelep magasvezetésű csatornájába. A legnagyobb vízkivétel a tilalmasi vízkivétel, mely 1954. évben épült. 12 db DMPT 11-es szivattyú emeli át a vizet a Németéri belvízcsatornába, majd ebből két helyen 5—5 egységű, ugyancsak DMPT 11-es szivattyúállással emelik fel a vizet az öntözőcsatornába. A vízkivétel maximális kapacitása 5,4 m3/sec. A vízkivételtől indul ki a félig elkészült nagyiváni 11. számú csatorna, mely mély vezetésben szállítja az öntözővizet az érintett területekre. A Hortobágy—Berettyó jobbpartján 8 kisebb vízkivétel van. A legnagyobb a sebeséri vízkivétel, mely a Karcagi I. és III. belvízcsatornákba méh át a vizet. Innen motorikusán újabb emeléssel került a víz a telepekre. Erre csak addig volt szükség, amíg a Villogói reverzibilis szivattyútelepet építették és a Villogó-főcsatornába az öntözővizet csak ezen az úton lehetett beadni. A 8. TVK területén a Tiszalöki öntözőrendszerből 4352 ha berendezett terület volt 1960. évben, ebből 2115 ha üzemelt. A terület öntözésénél ki kell térni külön a belvízcsatornákból való öntözés kérdésére. A túlnyomórészt szódás-szikes talajú területről a belvízcsatornákba bejutó csurgalék és lecsapoló vizek az öntözővizet oly mértékben elrontják, hogy nagyarányú másodlagos szikesedések mutatkoznak. A fenti károsodás mellett, a belvízcsatornákból való öntözés következtében nagymérvű talajvíz- szint-emelkedés is jelentkezett és lecsapolás hiányában a területet sás, nád és egyéb vízi gyomnövény lepte el. További problémát jelentett, hogy a monokultúrás rizstermelésre berendezett öntözőtelepek a nagyüzemi gazdálkodás igényeinek nem feleltek meg, a rizsterület állandóan csökkent és állandóan nőtt ezzel a parlagon hagyott terület. Mindezek következtében a rendszer megfelelő öntözéses gazdálkodásának előfeltétele az öntözőcsatorna-hálózat kiépítése és a rrtonokultúrás rizstermelésre berendezett öntözőtelepek megfelelő átépítése. A II. Tiszai vízlépcső megépültével a tisza-bal- parti területek öntözése a nagykunsági öntözőrendszerből lesz biztosítható. Az öntözőrendszer területén a jelenlegi öntözőtelepek vízellátása részben tiszai, részben Hortobágy—Berettyó és körösi vízkivételeken keresztül történik. Tiszai úszós vízkivételről üzemel a Tiszaroffi öntözőfürt, mely 1948-ban létesült és amelyben fokozatosan 139 ha területet rendeztek be öntözésre. Ebből 1960. évben 61 ha üzemelt. Nagyobb területek öntözését biztosítja a Tisza- bőnél 1947-ben létesített 6 m3/sec-os úszós vízkivétel, amely a tiszabői belvízrendszerbe emeli be a Tisza vizét. Az öntözőrendszerben gyors fejlődés mutatkozott, így az 1948-ban meglévő 330 ha Öntözéssel szemben 1956-ban 5200 ha volt a berendezett öntözőtelep, és 1960-ban az 5545 ha berendezett öntözőtelepből 3227 üzemelt. A Tiszabői-főcsa- torna öntözővizének egy részét 1953-ban a kakati rendszerbe vezették át, mely eddig a Tiszafüredi öntözőrendszerből kapott vizet, és a Kakati belvízcsatorna Kunhegyes határában lévő szakaszát tár ozónak építették ki. Ezzel a Tiszabői öntözőrendszerben jelentkező fölösleges víz hasznosítható, és Ti- szagyenda térségében a Mirhó-Gyolcsi-belvízöblö- zetbe gravitációs öntözővizet lehet adni. A belvízfőcsatorna öntözésbe való bekapcsolásával a terület lecsapolása nem kielégítő és nagymérvű talaj víz- szín-emelkedést okoz. A Kakati belvízcsatorna alsó szakaszán, a torkolattól a budapest—debreceni közlekedési útig a vízállást a Mirhói szivattyútelepnél felállított 1 m3/sec szivattyúkapacitás biztosítja. A Kákát alsó szakaszán a mirhói vízkivételre 2077 ha terület van berendezve, melyből 910 ha üzemelt 1960-ban. A Nagykunsági öntözőrendszerből lehet biztosítani az öntözővizet azokra a telepekre is, melyek jelenleg a Villogói-belvízcsatornából üzemelnek. A belvízcsatornába, a Villogói belvízszivattyútelepen keresztül, gravitációsan jut az öntözővíz a Hortobágy—Berettyó-főcsatomából. A Villogói-belvíz- csatoma mellett 1774 ha berendezett terület van, melyből 1960-ban 1005 üzemelt. A Villogó-belvíz- főcsatoma Kisújszállási—Karcag közötti vasútvonal fölötti szakasza az öntözésből a kakati stabilizációs munkák megépültével kikapcsolható volt. Az 1951-ben létesített Gástyási belvíz-szivattyútelep mellett 1954. évben, göröngyösi vízkivétel néven 1 m3/sec szivattyúkapacitású szivattyúállást építettek ki. Ez a Nagykunsági Állami Gazdaság rizstelepeire szolgáltatott gravitációs öntözővizet. Az 1959. évi üzemelésre a két vízkivétel korszerűsítése befejeződött és erre támaszkodva 1960-ban 2626 ha terület kapcsolódott, melyből 1823 ha üzemelt. A területen működő Vízgazdálkodási Társulat a rendszert továbbfejleszti úgy, hogy a Nagykunsági öntözőrendszerbe beleilleszkedjen és átépítés nélkül a Nagykunsági öntöző főcsatornára rákapcsolhatok legyenek. Kisebb vízkivételek még ebben a térségben a nagykabai, a Vörös Csillag Tsz, a Halastó, a malomzugi, turkeddi és kadarcs-éri, melyek kisebb önálló egységek vízellátását biztosították. A Hortobágy—Berettyó duzzasztott vize az álom- zugi holt-ágba ereszthető gravitációsan, a meglévő 1 m nyílású tiltón át, ahonnan az Alomzugi-belvíz- főcsatomán át jut a víz az Alomzugi magasvezetésű öntöző csatornáiba. Az álomzugi vízkivételről 1960-ban 1246 ha üzemelt a berendezett 2038 hektárból. A Körösre támaszkodva is jelentős azoknak a területeknek a kiterjedése, amelyek a Nagykunsági öntözőrendszer területén fekszenek. A technikumi vízkivétel Mezőtúr város alatt, a Mezőtúri Mezőgazdasági Technikum öntözőtelepeinek vízellátására 1954-ben létesült, melyből 1960- ban berendezve 337 ha volt és ebből 121 ha üzemelt. 199
