Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)

VI. fejezet. Öntözés

Vli FEJEZET

Öntözés

1. BEVEZETÉS

A feldolgozás során három időszakot különböztetünk meg.

Az első időszak határa 1960. december 31-e, mely a szövegben megegyezik a jelennel és egyben elhatárolja a múltat.

A második időszak 1960-tól 1980-ig terjed és ez szorosan kapcsolódik a népgazdaság 20 éves távlati fejlesztési tervéhez.

A harmadik az 1980 év után következő és le nem határolt időszak. Ebben a részben kerülnek feldolgozásra a 20 éves tervidőszak utáni fejlesztési lehetőségek.

1.1 A témakör ismertetése

Az öntözés a talaj természetes vízkészletének lehetőleg olyan mértékig való kiegészítése, ameny- nyire a növényzet legkedvezőbb fejlődése azt megkívánja. Az öntözésnél a viaet természetes eséssel vagy gép segítségével szállítjuk az öntözendő területre.

A felületen sáncokkal, barázdákkal, vagy a talajban mélyszántással történő vízvisszatartást (skatulyázás) hazánkban nem soroljuk az öntözési módok közé, annak ellenére, hogy e módszerek is teremthetnek a növényzet számára kedvező vízellátást.

A helyesen végrehajtott öntözéssel a szárazgazdálkodásnál nagyobb és biztosabb termést érünk el, függetleníthetjük a termelést az időjárás szeszélyeitől és a talajok esetleg rossz vízgazdálkodási adottságaitól, továbbá elősegíthetjük a mezőgazda- sági termelés átalakítását, a termelés belterjesebbé tételét, a száraz gazdálkodásban kipusztuló nagy vízigényű növényeket (pl. rizs) termeszthetünk, fejleszthetjük az állattenyésztést és korszerű talaj- javítást is végezhetünk.

Az öntözést a mezőgazdasági és műszaki szempontok legtökéletesebb összhangjával kell megvalósítani.

Az öntözés, mint a vízhasznosítás egyik ága, hazai viszonyok között nagyjelentőségű, mert az egyik legnagyobb vízfogyasztó, ezenkívül az öntözésre igénybevett vizek legnagyobb része a növény testét építi, elpárolog, vagy a felső talajrétegben marad és így a felszíni vízkészletet nagymértékben csökkenti.

Az öntözéssel kapcsolatos mezőgazdasági és műszaki ténykedések a következők:

— a vízkészlet és öntözővizszükséglet meghatározása,

— a vízszükséglet biztosítása,

— a víz kivétele,

— a víz vezetése, a felhasználás helyére,

— a víz szétosztása,

— a víz tározása,

— a felesleges vizek elvezetése,

— a talajvízszint szabályozása.

E ténykedések az érintett szervektől összehangolt kutatási, tervezési, építési, üzemelés-szervezési és hatósági tevékenységet kívánnak.

Az öntözővíz adagolásának módja szerint az öntözések felosztása az alábbi:

— felületi öntözés, melynek alkalmazásával a felszínen vezetett víz a talajt árasztással, csörge- deztetéssel, vagy áztatással nedvesíti;

— az altalaj öntözés, melynél a talajba helyezett csövekben vagy mélyvezetésű nyílt csatornákban vezetett víz az aktív termőréteget, a talaj kapilláris erőhatásával nedvesíti, végül

— az esőszerű öntözés, melynél az öntözővíz gépi berendezés segítségével szórófejeken keresztül, mesterséges csapadék alakjában hull a növényre, illetve a talajra.

A öntözővíz beszerzése történhet:

— felszíni vizekből (vízfolyások, tavak)

— felszínalatti vizekből,

— szennyvizekből.

A Keretterv összeállításánál alkalmazott néhány fontosabb fogalom értelmezése a következő:

— öntözőrendszer általában egy vízkivételhez tartozó, a domborzati viszonyok által meghatározott és csatornarendszerrel ellátott legmagasabb rendű, nagy kiterjedésű vízgazdálkodási és üzemeltetési egység. Az öntözőrendszer kisebb önálló egységei az öntözőfürtök;

— rendszeren kívüli öntözött területek a jelentősebb számú helyi vízkivétellel öntözött és csak telepeket tartalmazó, de öntözőrendszerbe nem tartozó területek;

— öntözésre berendezhető vagy öntözhető terület, az öntözőrendszer öntözésbe távlatilag maximálisan bevonható területe, melyet úgy kaphatunk meg, hogy az öntözőrendszer bruttó területéből levonjuk a mezőgazdasági művelésre nem alkalmas (csatornák, utak, belsőségek stb.), továbbá különféle (mezőgazdasági, talajtani, topográfiai, műszaki, gazdaságossági, stb.) okok miatt az öntözésből már eleve kizárt területeket és az így megmaradt terü197