Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
borítottságot veszi tekintetben oly módon, hogy a sáncolási költségeket a 15 t/ha/év talaj pusztulási szintet meg nem haladó módon tartalmazza. Ezért a sáncolás fajlagos költsége a terület talajlepusztulására egyenes arányban mutat rá. Minél nagyobb valamely vízgyűjtő területén a sáncolás fajlagos költsége, annál nagyobb a talajlepusztulás mértéke. A második mutatószám a sáncolás és erdősítés fajlagos költségével már bizonyos fokig figyelembe veszi a 25%-on felüli területek hatását is. A legelő, szőlő- és gyümölcsös területek hiánya miatt nem mutatja azonban elég helyesen a 25%-on felüli területek hatását. Mégis mindezek ellenére, a kopár területek figyelembevételével jellemző mutatószámot ad a vízgyűjtőterületeik rendezési sorrendjének eldöntéséhez. A harmadik mutatószám a 25%-on felüli lejtésű területek hatását helyesen értékeli, mert egy-egy vízgyűjtőn belül ezek is jellemzőnek mondhatók. A három mutatószám együttes értékelésével a vízgyűjtő helye a sorrendiségi táblázatban olyan pontossággal határozható meg, hogy legfeljebb két szomszédos sorszámú vízgyűjtő cserélhető fel egymással. A vízgyűjtők talajvédelmi sorrendjének meghatározásakor természetesen a felsorolt mutatószámokon kívül figyelembe vették azokat a közgazdasági érdekeket is, amelyek a fenti módon meghatározott sorrendet esetenként befolyásolhatják. A talajvédelmi beavatkozás fontossági és sürgősségi sorrendje a mezőgazdasági és vízügyi érdekek figye lembe vételével, vízgyűjtőterületenként : sürgősségi sorrendje országos sorszáma A vízgyűjtő neve í. 99. A Tama a Parádi Tama torkolata alattig (a Parádi Tama is). 2. 94. A Zagyva a Kis-Zagyva torkolata alattig (a Kis-Zagyva is). 3. 95. A Zagyva a Kis-Zagyva torkolata alattól a Szuha patak betorkolása alattig (a Szuha patak is). 4. 87. A Galga 5. 100. A Tama a Parádi-Tama torkolattól a Gyöngyös patakig. 6. 102. A Tama a Gyöngyös patak torkolata alatt. 7. 96. A Zagyva a Szuha patak torkolata alattól a Galgáig. 8. 103, A Tápió. 9. 101. A Gyöngyös patak. 10. 98. A Zagyva a Galga alatt, a Tama és a Tápió nélkül. 3. BEFEJEZËS 3.1 A terv értékelése A kisvízfolyásokon mindezidáig végzett meder- rendezések jellemzője, hogy csak a helyi érdekek figyelembevételével és korlátozott pénzügyi lehetőségek között történtek; nem foglalkoztak a me- derfeliszapolódások okaival. Fenntartási hiányosságok miatt nem hozták meg a várt eredményeket és ismételten szükség volt a karbahelyezésre (pl. : Gal- gánál, Tápióknál). A mezőgazdaság szocializálása a vízrendezések szempontjából is kedvezőbbekké tette a birtokállapotokat. Az új táblásítások során figyelemmel lehet lenni a lejtőkön szükséges talajvédelmi igényekre. A terv első ízben dolgozza fel a hegy- és dombvidéki területet az eróziós viszonyok feltárása és az erózió elleni védekezés szempontjából. A Magyar Tudományos Akadémia Agrokémiai Kutató Intézete szerint hazánkban búza-egyenér- tékre számítva, az évi terméskiesés 10 millió q-val egyenlő, mert az évi talajlepusztulás 35—42 t/ha-ra adódik. A tervben a talajlepusztulás felső határát 15 í/ha értékben szabták meg a tervezők és a védelmi berendezéseket úgy tervezték meg, hogy ez az érték realizálható legyen. Ha a talajlepusztulás egyharmadára csökken, a talajerőgazdálkodás területén mintegy 350 millió forint megtakarítás lesz elérhető. A hegy- és dombvidék talajvédelmi berendezésével kialakul azoknak állattenyésztő, szőlő- és gyümölcstermelő profilja. Ez természetesen komoly járulékos beruházásokat is jelent, de az elvégzett vizsgálatok alapján ezek a beruházások minden esetben gazdaságosnak mutatkoztak. A terv objektív tényezők alapján rangsorolta a talajvédelemre berendezendő területeket, a sürgősség és fontosság szerint. Ezzel módot nyújt arra, hogy felsőbb szinten a vízgyűjtők talajvédelmi berendezésének sorrendjét meg lehessen határozni. A tervezés feldolgozta az ország érintett hegy- és dombvidéki területeinek lejtőkategóriánkénti megoszlását, amely módot nyújt arra, hogy a természeti viszonyokhoz mért növénytermesztési arányokat sajátos üezmi gépesítéssel biztosítani lehessen. A helyes hegy- és dombvidéki gazdálkodás megteremtésével a további terméskiesés nagyrészt megszüntethető, sőt a mai gazdálkodási szinthez képest 35—50% termésnövekedés érhető el. A kerettervben foglalt munkálatok sok évre szólóak. Az eredmény eléréséhez a helyileg érdekelt szervek és a területileg érdekeltek megértő támogatása, anyagi hozzájárulása és kitartó munkája is szükséges. De érdemes és szükséges komoly erőfeszítéseket végezni azért, hogy a vizek ne csak kárt okozzanak, hanem minél nagyobb hasznot is hajtsanak. Ezt a célt szolgálja ez a Területi Vízgazdálkodási Keretterv. 2Ő 8 TVK 103
